Az emberiség ősidők óta ismeri és használja a mézet, ahogy az a 16 000 évvel ezelőtt készített spanyolországi barlangrajzokból is kiderül. Egyes kultúrákban az istenek eledelének és az örök fiatalság forrásának tartották a mézet, melyet a hétköznapokban édesítőszerként vagy lázcsillapításra használtak.
Tovább folytatódott a mai napon is a kánikula. Ahogy mondani szokás: kutya meleg van. Érdekes módon a latin eredetű kánikula szó a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép legfényesebb csillaga, a Szíriusz latin nevéből (Canicula, azaz „kiskutya”) származik, ugyanis a meleg időszak a Földközi-tenger mediterrán vidékén a Szíriusz felkeltével esik egybe.
Egykor természetes volt, hogy ünnepek, nagyobb események előtt a család asszonyai összeültek, és már jó előre elkészítették a csigatésztát.
Nem a fantázia szüleménye, nem mesebeli patakocska, hanem Kárpátalja egyik természeti csodája az úgynevezett Szépség-forrás.
Ha nyár, akkor strandolás! A Beregszászi járás egyik kedvelt nyílt vízparti helye a Bumeráng strand Beregdédában. A járási központtól alig 3-4 kilométerre lévő tó a nyári meleg időszakban szinte minden nap zsúfolásig tele van fürdőzőkkel.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nemcsak tájházat működtet Nagyberegen. Ugyancsak az intézmény része a tájházhoz tartozó gyűjteményes kert.
Az Ökörmezői járásban található Alsókalocsa (Kolocsava) község a festői környezetén, fatemplomán, gazdag falumúzeumán kívül Mikola Suhaj betyárról nevezetes. Arról a 20. század elején valóban élt személyről, akit az első világháború idején besoroztak, ő azonban a hadseregből megszökve bujkált, később rabolt és gyilkolt. Ivan Olbracht cseh író 1933-ban Nikola Suhaj, a betyár címmel regényt is írt…
A képsor a Beregszászi 6-os Számú Általános Iskolánál készült.
Előszeretettel idézik A prédikátor könyvében található gondolatot: „Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak. Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.”
Nyár van, kánikula, mi is lehetne szebb, jólesőbb annál, minthogy az ember családostól, kisgyerekekkel kimenjen drága folyónk, a Tisza partjára hűsölni? Megérkezve azonban sajnos nem a hűs víz az első dolog, ami felkelti érdeklődésünket. Radnóti Miklós szavait hallom a fülemben: „mikor az ember úgy elaljasult”.
End of content
End of content