Legendák Kárpátalján: A Nárciszok völgyének legendája
Legendák Kárpátalján című rovatunk legutóbbi részében megállapítottuk: Kárpátalja talán ilyenkor, tavasszal a legszebb.
Legendák Kárpátalján című rovatunk legutóbbi részében megállapítottuk: Kárpátalja talán ilyenkor, tavasszal a legszebb.
Azt hiszem, abban vita nélkül megegyezhetünk mindenkivel, hogy Kárpátalja gyönyörű. De tényleg. Mindig, minden évszakban.
E heti „hősünk” Tiszaborkút, a Rahói járásban elterülő, ruszinok lakta kis falu.
A Kárpátok éke – mondják rá, s valóban: a havasi gyopár ékkőként csillog a magas hegycsúcsok zord ormain.
Visk… Igen sokféle gondolat s indulat kavarog bennem e név hallatán.
Rovatunk rendszeres Olvasói már számos alkalommal találkozhattak a vidékünk felett őrt álló magaslatokhoz, a Kárpátok hegyvonulataihoz kapcsolódó történetekkel.
Kárpátalja nyugati részén, az ukrán-magyar-szlovák hármashatár zugolyában terül el Csap városa. Kelet és Nyugat találkozik itt: a kisvárost egykoron a Szovjetunió nyugati kapujának, ma inkább Ukrajna Európára nyíló ablakának nevezik.
A Tiszaújlakot és Beregszászt összekötő út mentén, a sárosoroszi letérőtől nem messze terül el Bene.
Kedves Olvasóink már megszokhatták, hogy hétről hétre újabb és újabb legendát mutatunk be hírportálunkon, melyek mind-mind Kárpátalja építészeti és természeti nevezetességeit, településeit és lakóit tükrözik. Azonban ezen a héten úgy döntöttem, nem egy új, hanem egy már korábban bemutatott legendát hozok ismét olvasnivaló gyanánt.
Ilosvától 28, Nagyszőlőstől mintegy 50 kilométerre terül el Baranka település.
End of content
End of content