Nagycsaládok Kárpátalján: Bárdos István családja
Amolyan hiánypótlás ez a mostani interjú, hiszen régóta tervezem a beregszászi pedagógus házaspár, Bárdos István és Nóra családjának bemutatását.
Amolyan hiánypótlás ez a mostani interjú, hiszen régóta tervezem a beregszászi pedagógus házaspár, Bárdos István és Nóra családjának bemutatását.
Öt évvel ezelőtt indította el a Kárpátalja.ma hírportál nagycsaládos rovatát, melyben azóta közel száz kárpátaljai magyar nagycsaládot ismerhettünk meg.
Van az a sokat emlegetett bölcsesség, mely szerint minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Keresztényként úgy gondolom, hogy minden beteljesedett életpálya és megvalósított cél hátterében Isten terve szerepel, s éppen ezért őt illeti a dicsőség. Ugyanakkor ahhoz, hogy az arra hivatott eredményesen helyt tudjon állni, a biztos családi háttér, az otthon oltalma is szükséges.
Egy apa, aki napi tizenkét órát dolgozik a családjáért. Egy főállású anya, aki három gyermeket nevel, háztartást vezet és féltőn gondoskodik szeretteiről. Egy közösen szépítgetett családi fészek, amelyben ők valamennyien otthonra leltek. Így is definiálhatunk egy mai kárpátaljai nagycsaládot.
Egy nagyon kedves beregszászi anyukával ismerkedtem meg a napokban.
Hihetetlenül sokoldalú családba születtek bele a munkácsi Popovics család gyermekei.
Minden századik európai gyermek család nélkül nő fel. Ha hinni lehet a statisztikáknak, Kárpátalján is hasonló a helyzet; itt több, mint kétezer gyermeknek kell állami gondozásban élnie.
„Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.” (Wass…
Ezúttal egy beregszászi nagycsaládot látogattam meg, melynek tagjai, a szülők, Bertalan és Erzsébet, valamint a gyerekek, Krisztina, Panna és Bence már javában készülődtek karácsonyra.
Míg kicsik a gyermekeink, természetesnek veszik, hogy mi, szülők mindig a közelükben vagyunk. Ha nyűgösek, a mi ölelésünk nyugtatja meg őket; a sebeik a mi puszinktól gyógyulnak meg; nekünk rajzolnak, báboznak és énekelnek; velünk szeretnek aludni és a mi hátunkon a legjobb lovagolni. El sem tudják képzelni az életüket nélkülünk.
End of content
End of content