Még emlékszem, mekkora örömöt jelentett a 2000-es évek elején, amikor Kárpátalján is széles körben elterjedt a lakossági földgáz használata. Szinte minden magyar otthonba eljutott a gáz, s a családok áttértek a kényelmes, tiszta és (akkor még) olcsó gázfűtésre. Az addig használatban lévő jó öreg sparheltet letakarták, a cserépkályhákat pedig „nyugdíjazták”. Legalábbis egy időre.
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Egy anekdota szerint, amikor Lenin elvtárs haldoklott, utolsó perceiben Sztálin elvtárssal beszélgetett:
Egész Ukrajnából érkeznek zarándokok az ilosvai járási Alsósárad (Nyizsnye Bolotnye) mellett található Mária-kegyhelyhez (Dzsublék).
126 évvel ezelőtt, 1891. október 2-án, a Máramaros vármegyei Gyertyánligeten látta meg a napvilágot Boksay József festőművész, grafikus, a kárpátaljai festőiskolát megalapító érdemes művész.
Az alább olvasható párbeszéd csupán fikció. Bárminemű hasonlóság a valósághoz bizonyára pusztán a véletlen műve.
Balazséron jártam a Kondor családnál. A három gyermek vállalása, a magyar nyelvű iskola választása, az udvarukon épülő új ház mind azt sugallja a (jó) messziről jött számára, hogy ez a család reménnyel tekint az eljövendő évekre.
Az utóbbi hetekben számos híradás jelent meg arról, hogy a sertéspestis terjedése miatt a vadászok kénytelenek kilőni a teljes kárpátaljai vaddisznó-állományt, ami a becslések szerint 3 500 egyedet jelent.
Munkács folyójával, a Latorcával már nemegyszer foglalkoztunk a Kárpátalja anno rovatban. Míg korábban a békésen kanyargó folyót mutattuk be, most a Latorca másik, kevésbé barátságos oldalával ismerkedhetünk meg.
Nem tudok mit kezdeni a gyűlölettel. Mindegy, hogy butaságból, együgyűségből, elvakultságból, valós vagy annak vélt bántalmakból fakad, egyszerűen tehetetlenné válok a gyűlölködőkkel szemben.
End of content
End of content