Kárpátalja anno: Sztojka-líceum, a szegletkő
Régi fényképek, iratok között keresgélve találtam rá erre a nagyjából 15 évvel ezelőtt készített felvételre, melyen a karácsfalvi Sztojka-líceum építési munkálatai láthatóak.
Régi fényképek, iratok között keresgélve találtam rá erre a nagyjából 15 évvel ezelőtt készített felvételre, melyen a karácsfalvi Sztojka-líceum építési munkálatai láthatóak.
Ismét mellbe vágott, pedig minden évben ez van, végül is megszokhattam volna már. Február végén történt. Kiléptem a hónapokkal ezelőtt az enyészettnek átadott, üres tiszaújlaki vasútállomás peronjára.
Egy apa, aki napi tizenkét órát dolgozik a családjáért. Egy főállású anya, aki három gyermeket nevel, háztartást vezet és féltőn gondoskodik szeretteiről. Egy közösen szépítgetett családi fészek, amelyben ők valamennyien otthonra leltek. Így is definiálhatunk egy mai kárpátaljai nagycsaládot.
Beköszöntött a tavasz. Hóvirágok, sáfrányok nyílnak, de már kidugták fejüket a jácintok, nárciszok és tulipánok is… A parkok megteltek járókelőkkel, ifjú romantikázókkal. Megannyi fotóst megihletettek a tavasz első hírnökei.
A Rahó-patak és a Tisza összefolyásánál fekszik Rahó, a tizenötezres lakosságú kisváros.
Gyakran álmélkodom azon, hogy vidékünkön az utak szélén, a folyópartokon, a tavak partjain vagy éppen a híres turisztikai látványosságok mellett mennyi szemét található.
Kárpátalján jelentős számú zsidó közösség élt a második világháborúig. Az 1921-es csehszlovákiai népszámláláskor több mint nyolcvanezren vallották magukat izraelita vallásúnak. Nagy részüket 1944 tavaszán koncentrációs táborba hurcolták – Husztról és környékéről közel négyezer főt –, s mindössze hétezren élték túl a megpróbáltatásokat.
Március elsejétől ismét emelkedett a villamos energia ára szép hazánkban, áprilisban akár negyven százalékkal többet fizethetünk a gázért, eközben drasztikusan emelkedtek az élelmiszerárak, drágábban utazunk, szélütést kapunk a benzináraktól, és azon morfondírozunk, hogy a sokat emlegetett minimálbérből a számlákat fizessük ki, melegedjünk, vagy épp az éhkoppot kerüljük-e el.
Amennyiben összeadnánk az étkezéssel töltött perceink számát, kiderülne, hogy életünk során több évet töltünk el a terített asztal mellett (egy felmérés szerint 70 év alatt közel négy évet). A magyar nyelvben több tucat étellel, étkezéssel kapcsolatos közmondás, szólás található. Egy-egy ismert személyiség még nevét is adta néhány ételünkhöz, ennek köszönhetően van a magyar konyhában Rákóczi-túrós,…
Van, ami sohasem változik: például az, hogy fakanalat mindig piacon veszünk. Lehet kicsi, nagy, hosszú vagy rövid szárú, öblös vagy lapos, konyhánk elengedhetetlen tartozéka ez az egyszerű, évszázadok óta használt eszköz.
End of content
End of content