A napokban számos híradás jelent meg arról, hogy a háborús helyzet okozta kilátástalanság, a hrivnya elértéktelenedése és az árak folyamatos emelkedése miatt Kárpátalján pánikszerűen vásárolják fel a fogyasztók a tartós élelmiszereket, a boltok polcai kiürülnek, illetve bizonyos üzletek korlátozzák a vásárlást.
Létezik egy keresztyén erkölcsi alapokon nyugvó szervezet, melynek programja a középiskolás lányokat szólítja meg. Teret, eszközöket és egy megtartó közösséget nyújt a lányoknak, hogy felfedezhessék női hivatásuk szépségét és az azzal járó felelősséget is a társadalomban. Eddig jómagam nem sokat hallottam e megmozdulásról. A Pure Fashion elnevezésű civil kezdeményezésről van szó.
Ez a nagycsaládos interjú is a szokásos módon indult: felkerestem egy házaspárt, akik a gyermekkorukról, a megismerkedésükről és a családalapításról beszéltek. Nagyjából ugyanazt az utat járták be, mint sok más kárpátaljai család: házasságkötés, gyermekvállalás, építkezés, munka. Amikor azonban a jövőbeli tervekről kezdtünk beszélgetni, olyan célt vázoltak fel előttem, amelyet eddig még egyik nagycsaládnál sem hallottam:…
Sokféleképpen reagálhat az ember a fenyegető veszedelemre. Úgy tűnik, a kárpátaljai ember – tisztelet a kivételnek! – e napokban a pánikra adta le voksát.
A nemzeti összetartozás egyik szép példája ez az 1912-ből származó kép, mely három, ma már határon túli területet köt össze. A felvidéki Garbócbogdányban feladott, az erdélyi Marosvásárhelyt ábrázoló képeslapot a kárpátaljai Salánkra címezték több mint száz évvel ezelőtt.
Fülöpfalvát írott források először 1463-ban említik. A helybeliek fő foglalkozása az állattenyésztés és a mezőgazdaság volt. Napjainkban leginkább turizmussal foglalkoznak.
Neves feltalálók között keresgélve igencsak meglepődve olvastam Fleischmann Rudolf nevét, aki főként a kukorica nemesítésével szerezte érdemeit. Meglepő már csak azért is, hiszen azt hinné az ember, hogy a növények esetében nincs szükség újabb találmányra, a természet Isten ajándéka. Az emberben azonban mindig ott uralkodik a vágy, hogy jobbá és fejlettebbé tegye környezetét, akár a…
Robert Baden-Powell születésének 158. évfordulójára emlékeztek a cserkészek február 22-én szerte a világon. Ebből az alkalomból a Kárpátalja anno rovat egy régi, Munkácson készült képpel tiszteleg a cserkészmozgalom megalapítója előtt.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. (…) Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként” – Kosztolányi Dezső szavai jutnak eszembe, ha kedves barátomra, Marcsák Gergelyre gondolok. Magyartanár, irodalmár, zenész, mesemondó… A magyar kultúrát őrzi, ápolja, műveli a tőle telhető legszebb módon….
Kárpátalján hagyománya van a zeneoktatásnak. Régiónk minden nagyobb városában és településén működik művészeti iskola, ahol a hangszeres oktatás mellett ének- és tánctanítással is foglalkoznak.
End of content
End of content