2016. szeptember 13., kedd

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Kornél – latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.”

Móricz Zsigmond

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93143e-5d1d”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Láng Mihály (Kálmánd, 1856. szeptember 13. –?, 1930. január 30.) Pedagógus, iskolaigazgató. Gimnáziumi tanulmányait Nagykárolyban, az elemi tanítóképzőt Szatmáron és Máramarosszigeten, a polgári tanítóképzőt Pesten végezte. Szatmárnémetiben, Pancsován és Kapuváron tanítóskodott, majd 1881-85-ben ő volt a nagyszőlősi polgári iskola első igazgatója. Később Nagyszebenben és Sepsiszentgyörgyön lett igazgató, végül az eperjesi kisded-óvónőintézet igazgatójává nevezték ki.  Cikkei jelentek meg a Néptanítók Lapjában, a máramarosszigeti Nevelésben, a Polgári Iskolában, a Kisdednevelésben, a Népművelőben, a Kolozsvárban, a Beregben és az Ugocsában. Több magyar nyelvtankönyvet írt idegenajkúak számára.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Vedres Márk szobrász (1870) klasszicizáló stílusa ellenére az avantgarde útját egyengette.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7143e-5d1d”][vc_column_text]ISTENI VÉDELEM
„… meglátja a vért a szemöldökfán és… nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba…” (2Mózes 12:23)

Amikor az öldöklő angyal végigment Egyiptomon, a pusztítótól csak azok voltak védve, akiknek az ajtófélfáján ott volt a bárány vére. Ma is Jézus vére (Isten Bárányának vére) a legjobb védelem az ellenség ellen, aki „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Valaki azt írta: „Amikor a sátán lát egy embert, akinek az otthonát befedezi a vér… továbbmegy. Inkább könnyű prédát keres, mint hogy olyanokkal próbálkozzon, akik az Úrhoz tartoznak. Ahogy egy rabló is olyan célpontot részesít előnyben, aki nincs tudatában a veszélynek, nem figyel oda, gyengének tűnik, ugyanígy lelkünk ellensége is úgy választ áldozatot, hogy biztosra mehessen. Vedd rá, hogy másfelé keresgéljen… fedezd be otthonodat és szeretteidet Jézus vérével!” Isten sövényfalat emelt Hóseás próféta felesége, Gómer köré, hogy megvédje őt a házasságtörő kapcsolatoktól, és visszavonzza férjéhez. Azt mondta: „elrekesztem az útját tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire” (Hóseás 2:8). Mielőtt családod reggel elmegy otthonról, kérd Istent, hogy emelje köréjük az isteni oltalom sövényét, hogy megvédje őket egész nap, és ne engedje rossz hatások útjára őket. Isten hatalmat adott nekünk a sátán felett, ezért mondd neki ezt: „Nincs jogod ártani szeretteimnek semmilyen módon. Hatalmat gyakorlok feletted Jézus nevében és a vér ereje által. Érvénytelennek nyilvánítom minden haditervedet és cselszövésedet.”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2143e-5d1d” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Aranyszájú Szent János

A nagy tanító, a nagy prédikátor. 344 és 349 között Antiochiában született, előkelő családja révén kitünő nevelést kapott. Magasrangú katonatiszt apját korán elvesztette. Anyja nem kötött új házasságot, csakhogy teljesen fia nevelésének szentelhesse magát. János 18 évesen keresztelkedett meg. Szónoklattant tanult, ügyvédnek készült. Anyja halála után aszketikus életet élt, remeteségben akart élni, bár püspökké szerette volna tenni az antiochiai pátriárka. Itt, az antiochiai hegyek közt megírta „A papságról” című híres művét arról a papi eszményről, amit ő szeretett volna szentségben, tudományban és életbölcsességben a papságban megélni.

Öt évi ima, Szentírás-tanulmányozás, vezeklés és elmélkedés után egészsége megromlott, vissza kellett térnie a városba. Itt diakonussá szentelik, majd hat év múlva, 386-ban pappá szentelték, nagyhatású szónok lett, nyelve kristálytiszta görög nyelv volt. Világosan fejtette ki az igazságot, szebbnél szebb képeket és hasonlatokat alkalmazott. Az új adókivetések hírére a nép lázadozását sikerült bűnbánatra fordítania és a császár kegyelmét is sikerült kieszközölnie.

A császár csellel 397-ben konstantinápoly püspökévé, pátriárkájává tette. Konstantinápolyban is szigorú beszédeiben az erkölcs pontos szabályozására törekedett, szembeszállt a császári fényűzéssel, szót emelt az igazságtalanságok ellen. Emiatt a féltékeny előkelők 403-ban megfosztották főpapi székétől és kétszer is száműzték Kis-Örményországba. A viszontagságoktól elcsigázva Kománában (Pontusz) a Fekete-tenger mellett halt meg 407. szeptember 14-én.

Holttestét 438-ban átvitték Konstantinápolyba. Ezer bárka vett részt az ünnepi ceremóniában, és a gyermekei azoknak, akik száműzetésbe küldték, vagy küldették.

Példája:

Mindenkor a legtökéletesebben végezd feladatodat!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]