2019. január 12., vasárnap
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Ernő – ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]
„A gyógyuló ember tekintete az igazi: elkezd látni. Látja, azt, hogy hány csoda és milyen szenvedés kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a pokolból, feltámadjon a halálból. (…) Akit megcsap a mulandóság szele, rájön, milyen csoda élni.”
Müller Péter
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-932720-7fc1″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Murányi Miklós (Nagyberezna, Ung megye, 1911. – Ungvár, 1979. január 12.). A munkácsi egyházmegye irodavezetője, apostoli vikárius. A gimnáziumot Ungváron, a teológiát a franciaországi Strasbourgban végezte. 1933-ban szentelték pappá. 1931-33-ban püspöki levéltárosa és iktató volt, 1933-34-ben szentszéki jegyző, majd 1944-ig püspöki titkár, 1949-ig püspöki irodaigazgató. 1947-ben Romzsa Tódor püspök tragikus halála után vikáriussá nevezték ki. 1949. február 16-án ő adta át az ungvári székesegyházat és a püspöki hivatalt a pravoszláv egyháznak. Mivel nem volt hajlandó az aposztáziára, 1949. június 24-én letartóztatták és az állambiztonsági hivatal kijevi központjába vitték. 1951 nyarán közölték vele, hogy 10 évi kényszermunkára ítélték. Különböző kazahsztáni lágerekben raboskodott. 1956-ban szabadult. 1956-ban Chira Sándorral együtt kitiltották Ukrajna területéről. Mindketten visszatértek Karagandába, ahol folytatták pásztori tevékenységüket. Murányi fél év után, augusztus 27-én betegsége miatt visszatért Ungvárra, ahol aztán haláláig élt. 1989 áprilisában rehabilitálták.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Molnár Ferenc író, újságíró, publicista születése (1878).
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-72720-7fc1″][vc_column_text]FIGYELEMREMÉLTÓ LEHETŐSÉG
Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”
Mt 3,1-12.
Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában. (Mt 3,1)
Az 1970-es években egy téli estén az óráim után a moszkvai Állami Tretyjakov Képtárba siettem, hogy szemügyre vegyem Alexander Ivanov egy festményét, melynek címe: A Messiás megjelenése az emberek előtt. Az volt a tervem, hogy egyedül üldögélek majd, és tanulmányozom ezt az életnagyságú mesterművet, de hamarosan egy fiatalember ült le a padra. „El tudja magyarázni?” – kérdezte.
„2000 éve játszódott” – kezdtem. Ezután elmondtam, hogy a lovon egy római katona ül, és Keresztelő János egy botot tartva áll a Jordán folyó mellett. Elmagyaráztam, hogy János bűnbánatra hívja az embereket, mert Isten elküldte a Messiást, hogy megváltsa őket. „A távolból Jézust látjuk közeledni. Habár sohasem vétkezett, megkéri Jánost, hogy keresztelje meg. A történet a Bibliából van.”
Látott már Bibliát? – kérdezte a fiatalember. Kihúztam a táskámból egy kis orosz Bibliát, kinyitottam a Mt 3-nál, és magamban imádkozva néztem, ahogy olvassa. Csodálkozva jöttem rá, hogy Isten mindennapi találkozásaink során lehetőséget ad, hogy beszéljünk az emberekkel, akiknek szükségük van arra, hogy Jézusról halljanak.
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy megosszuk szavadat azokkal az emberekkel, akikkel találkozunk! Ámen.
Gyakran Istentől kapott lehetőség, amikor megzavarnak bennünket.
M. J. George (Indiana, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu oldal napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]