A világ legcsodálatosabb hivatása

“El kellene olvasni egy nagy és hatalmas könyvet, ami úgy hívnak, hogy Biblia.” Ez és a klasszikus nyelvek is nehézséget okoznak azoknak a fiataloknak, akik a teológiára jönnek tanulni, hogy később a világ talán legszebb hivatását végezhessék.

A közelmúltban Pápán jártunk, ahol Vladár Gábor rektort arról kérdeztük, mivel “érdemelte ki” a Pápai Református Kollégium a Magyar Örökség Díjat.

A Pápai Református Teológiai Akadémia rektora szerint a kollégium viszontagságos, ugyanakkor megindító történelmi múltját értékelte a bizottság. A történelem során kétszer (1752, 1951-52) zárták be a több mint 480 éves kollégiumot, de a megpróbáltatások ellenére több virágzó korszaka is volt az intézménynek.

“Ennek a kollégiumnak akkor voltak nagy korszakai, amikor az evangéliumi hitről tettek bátran bizonyságot. Ilyen korszak volt a 17.század eleje, amikor itt egy komoly, virágzó kollégiumi élet volt, amely ontotta a dunántúli régió számára az iskolamestereket, tanárokat és ugyanúgy a lelkipásztorokat is. A másik ilyen korszak a 19. század eleje volt, amikor Orlay Petrich Soma, Petőfi Sándor és Jókai Mór is tanult itt, akik nemcsak egy régió számára, hanem az egész nemzet életében meghatározó jelentőségűek voltak.”

Vladár Gábor szerint ez a múlt megindító is, hiszen külső kényszerek többször bezárhatták ezt az intézményt, de mindig voltak, akik szeretettel, hittel és reménységgel ragaszkodtak hozzá és úgy gondolták, hogy fontos feladata van ebben a térségben.

“Ugyanilyen nemzedék volt az, akik a szocializmus negyven éve után elindították újra a kollégiumot és ez az intézmény azóta is él, működik és be is tölti a feladatát.”

A Magyar Örökség Díj legnagyobb jelentősége ezért abban áll, hogy az Akadémia nem csak a dicső múltnak állított emléket, hanem egy élő és működő intézmény tanárai és diákjai vehették át a kitüntetést.

Dobó Márta

Forrás: parokia.hu