Alázatos társkeresés

Tízből kettő – napjainkban jó, ha ennyi megmarad a szerelemből, komoly elhatározással köttetett házasságok közül Magyarországon.

Vajon mi kell ahhoz, hogy megtaláljuk a társunkat, mi több, egész életre szóló legyen a szövetség? – Erről is szó volt az idei Csillagponton.

– Ezek a mécsesek olyan párokat szimbolizálnak, akik eljutottak oda, hogy teljes szívükből szeretik a másikat, szeretnének egész életükben együtt élni és felnevelni a gyermekeiket – mutatott az apró lángocskák borította asztalra az Alázatos társkeresés című műhely vezetője. Kerekes Szabolcs a Reménység Magjai Alapítvány munkatársaként tizenévesekkel foglalkozó csoportok vezetőit képzi; a Csillagpont református ifjúsági találkozón arról beszélt, mit jelent az alázat a társkeresésben, és miért van rá szükség. A tizenhat-huszonöt év közötti fiatalokat megdöbbentette a látvány, amint a műhelyvezető rövidebb-hosszabb idő elteltével mind több mécsest oltott el. A lesújtó kép tükrözi a valóságot: ma Magyarországon jó, ha öt házasságból egy nem bomlik fel. Ez alól pedig a templomban köttetett frigyek sem kivételek.

– A fiatalok minden korban úgy gondolták, hogy jobban fogják csinálni, mint a szüleik. Annak az aránya, hogy a megkötött házasságokból mennyi marad életben, folyamatosan romlik, ebből is látszik, hogy a büszkeség nem segíti a házasságot – hívta fel a túlnyomórészt párválasztás előtt álló fiatalok figyelmét az előadó.

– Az alázat ellentéte a bibliában a bolondság. Bolond az, aki önhitten úgy gondolja, mindent jobban tud, mint a többiek, és pont ezzel teszi tönkre a házasságát. Az alázat és a tanulni akarás sokat segít a társkeresésben, és az is, ha meghallgatjuk azoknak az embereknek a visszajelzését, akik ismernek és szeretnek minket.

Férfi és nő párhuzamosan haladó életútja egy ponttól kezdődően máshogyan folytatódik az európai kultúrában, így hazánkban is – fejtette ki az előadó. A kisfiúkat és kislányokat már óvodáskortól az „életre nevelik”, mégis csalódottan kell, hogy tudomásul vegyék felnőttként: mi mindenhez nem értenek.

– Amikor valaki kilép az egyetemről, rádöbben, hogy semmit sem tud – már ez alázatra nevel. Kiderül, hogy az a húszéves munka, amivel az életre felkészítették, nem tanította meg arra, hogy a szakmájában alapvető dolgokat el tudjon végezni; igaz, legalább egy pálya felé elindult. Csakhogy amikor egy férfi megházasodik, rádöbben, hogy semmit nem tud arról, mit jelent férjnek és apának lenni. Nagyobb baj van a nőnél: elindult mondjuk az orvosi pályán, ám amikor megházasodik, gyermeket szül, nem folytatódik az, amire egész életében készült. Rádöbben, hogy senki nem készítette föl arra, hogy ez így lesz, ahogy arra sem, hogyan legyen jó feleség és anya. Míg a férfi legalább a szakmájában lassacskán halad előre, a nő sem az orvosi, sem a családanyai hivatásában nem érzi magát felkészültnek. Ez óriási bűntudatot ébreszt a kezdő édesanyában. Az is megfordul a fejében, vajon mennyire fontos ő a társadalomban, hiszen arra szocializálódott, hogy az az értékes ember, aki a lehető legtöbb energiát fordítja a szakmai előmenetelre. Miután a gyermekek nagyobbak lettek, megpróbál visszatérni az „életbe”, de az évek alatt elhaladt a szakmája a feje fölött, így ez csak nagy erőfeszítések árán sikerülhet neki, gyakran egy másik terület elsajátításával. A családon belül óriási feszültséget okozhat férfi és nő között ez a kontraszt. Különösen a nőktől kíván meg óriási alázatot, hogy arra is készüljenek, hogy jó feleség és jó anya legyenek egy olyan kultúrában, ahol ezt nem becsülik meg eléggé.

A családi életre szóló hivatás azonban férfinál és nőnél is ugyanolyan fontos, mint a szakmai; ugyanolyan intenzitással kell rá készülni, hiszen az élet ebből születik – mondta Kerekes Szabolcs.

– Mindehhez érzelmi intelligenciára van szükség, ám azt az elsősorban az elmét pallérozó iskolában kevésbé fejlesztik a diákokban. Jó hír viszont, hogy ennek a kialakulása – szemben sok más területtel – nem zárul le a kora gyermekkorban, hanem életünk végéig fejleszthető, csak alázat és elköteleződés kell hozzá – fogalmazott. Az előadó arra is felhívta a figyelmet: a férfiak életében is eljön az ideje a komolyabb számvetésnek.

– Negyven év után egyszer csak rájön a férfi: nem biztos, hogy azért születtem a földre, hogy olyan számítógépes szoftvereket gyártsak, amelyeket két év múlva kidobnak a szemétbe. A világ logikája szerint a szakmai karrier a legfontosabb, Isten logikája azonban az, hogy tanulj meg szeretni, kapcsolatot építeni, megérteni saját magad. Ahogy az Ige mondja: „Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Rómaiakhoz írt levél 12. rész, 2. vers).

A szerelem nem biztosíték semmire – állítja Kerekes Szabolcs.

– Abba, akit Isten neked adott, szerelmes leszel, de előtte leszel szerelmes másba is, olyan fiúba vagy lányba, akit nem adott Isten. Ez természetes, hiszen különösen 25 év alatt működnek bennünk a hormonok, amelyeket Istentől kaptunk, hogy legyőzzék a lustaságunkat és elkezdjünk társat keresni.

Hogyan lehet akkor a megfelelő társat megtalálni? – erre is adott támpontokat az előadó.

– Számos párkapcsolatra és házasságra felkészítő kurzus és könyv elérhető ma már, ezen kívül fontos megérteni a férfi és a nő közötti különbséget, tisztelni a másik nemet. Törekedni kell önmagamat megismerni, hogy ebből kiindulva meg tudjam fogalmazni, kit is keresek. Az önismeret azzal indul, hogy elkezdjük felfedezni az érzéseinket. Ez férfiaknál különösen fontos, annál is inkább, mert a keresztyén kultúrában még inkább elterjedt, hogy az érzelmek kérdéskörével nem kell foglalkozni, mondván: hitből és nem érzelmekből kiindulva tesszük a dolgunkat.

Kerekes Szabolcs úgy véli, ennek ellenére fontos az érzelmek felismerése és annak megértése, miért támadnak bennünk nagyon erős érzelmek.

– Érdemes érzelmi naplót vezetni: reggeltől estig minden újabb szituációban felírni, hogy mit éreztem, amikor beléptem valahova vagy találkoztam valakivel. Ha nagyon erős érzelmek váltódnak ki bennem, ott van valami, amiről érdemes gondolkodni és beszélgetni. A keresztyének nagyon sokáig tudják takargatni az oda nem való érzelmeiket, azt az iszonyatos erejű dühöt és haragot, amit rendszeresen kivált belőlük egy hozzájuk közel álló személy. Mosolygással és templomba járással fedik el az érzéketlenségüket, a kiégést, a szeretetlenséget. Ha őszintén feltárjuk ezeket, a párkapcsolatra is készülünk, hiszen a gyógyulás felé tettünk egy lépést, ami azért is fontos, mert egészségtelen érzelmekkel nem lehet egy fedél alatt élni.

Az előadó hangsúlyozta: a felismert érzések kifejezése is elengedhetetlen.

– Ahhoz, hogy a szeretet elindulhasson, meg kell nyitnunk magunkat a másik felé. A csak tényeken alapuló beszélgetés egy emberi kapcsolatban nem nevezhető szeretetnek, ha viszont egy férfi elmondja a feleségének, hogy „nagyon fájt, hogy megalázott a főnököm”, az a nő számára olyan, mint egy csók.

A férfiak túl keveset, a nők sokat és gyakran felszínesen kommunikálnak, ezért ügyelniük kell arra, hogy eljussanak az igazi szeretet és az érzelmek megosztásának szintjéig – tette hozzá Kerekes Szabolcs.

– Meg kell tanulnunk olyan módon kifejezni a szeretetet, hogy az igaz legyen, ne csak jótékonykodás. Mélyítenünk kell a személyiségünket is: tudatosan élhetünk olyan életet, amelyben tanulhatjuk az empátiát. A kommunikációs képességek és a konfliktusrendezés módjai is fejleszthetők, és ha bármelyiket sikerül elmélyítenünk, nagy lépést tettünk afelé, hogy a házasságunk ne hunyjon ki.

Az őszintébb, elmélyültebb élethez és kapcsolatokhoz az érzelmi napló vezetésén túl más eszközök is hozzásegíthetnek.

– Hatásos önismeretet fejlesztő módszerek a bibliodráma, a pszichodráma és a különféle drámapedagógiai eszközök. Sokat tanulhatunk abból is, ha a másik nemmel közösen oldunk meg bizonyos feladatokat. Emberformáló az is, ha érintjük a szenvedést: nemcsak úgy, hogy elmegyünk valahová, teszünk egy kis jót, aztán elmenekülünk onnan, hanem úgy, hogy teljesen magunkhoz öleljük egy másik ember szenvedését és őt magát is. Ha valakinek nagyon nehezen értjük meg az érzelemvilágát és valami taszít benne, közel mehetünk hozzá és elkezdhetjük szeretni őt, a világát. Például egy magyar ember egy cigány emberrel tehet ilyet, vagy fordítva.

A természetben Istennek sajátos jelenlétét tapasztalhatjuk meg, és egy erdei séta alkalmat adhat a belső csend gyakorlására is, amelynek két évezredes hagyománya van a keresztyénségben – nyomatékosította az előadó.

– A belső csend nem azonos azzal a csendességgel, amikor gyorsan elolvasunk egy igeszakaszt, imádkozunk, és azért tesszük mindezt, hogy teljesítsünk. Alázat kell a belső csendhez is: hogy semmit ne csináljak, ne is próbáljak tenni másokért semmit. A belső csend arról szól, hogy valahol egészen mélyen kezdjek megnyugodni: kezdjek meglátni magamban mélységeket; kezdjem meghallani azt, ahogy Isten megszólal; kezdjem megérezni, ahogy Isten érez. Benne nagyon mély szeretetérzelmek vannak, aminek a megérzésével egyszerre csak felfedezem, mennyire hiányos a saját szeretetem – hiszen önmaga bemutatásával is tanít minket Isten. Alázat kell ahhoz, hogy elismerjem: vannak olyan érzelmeim, amelyeket nem ismerek. Ez az érzék fejleszthető; és bár tökéletlen emberek házasodnak össze, miután meggyújtottuk a mécsesünket, társakként tudjuk segíteni egymást ebben is.