Amin nem tudok változtatni

„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi”. (Ézs 40,29)

Az Ézsaiás könyvében olvasott igevers nem véletlenül van aláhúzva a legtöbb Bibliában, és halljuk, látjuk olyan gyakran idézve nem csak a szószékeken, de a Facebook-falunkon is. Mindannyian megfáradunk olykor. Az igeszakasz folytatása is erről szól: hogy időnként még a fiatalok, a legerősebbek is elfáradnak. Hirtelen túl sok lesz a teher az életünkben, egyszerre jön össze minden, és úgy érezzük, ezt már nem bírjuk sokáig így.

A fáradtaknak, a túlterhelteknek, a kiábrándultaknak, az elkeseredetteknek mindig is vigasztaló volt hallani, olvasni a jól ismert ígéretet: Isten erőt ad a megfáradtnak.

Itt is, mint több más helyen a Bibliában, az ígéret nem a körülmények gyors megváltoztatásáról szól. Nem gondtalan vagy könnyű életről és a problémák varázsütésre történő megszűnéséről. Az ígéret arról szól, hogy bármi is ér bennünket, akárhogy is alakuljon az élet körülöttünk, Isten mindig elég erőt ad a következő naphoz. Sőt, nagyon erőssé tesz bennünket.

Az Anonim Alkoholisták ismert imája, amit magyarul a Békesség imájának fordíthatnánk (Serenity Prayer), így hangzik:

„Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,
és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni!”

Talán ma nem még több erőre vágyunk. És talán nem is az a tapasztalatunk, hogy kérésre tényleg kapunk erőt, és hirtelen már nem is tűnik minden olyan nehéznek. Lehet, hogy amire valóban vágyunk, amit őszintén tudunk kérni Istentől, az a rajtunk kívül álló dolgok megváltoztatása. És kérhetjük is ezt az Úrtól. Kérhetünk békét, világosságot, meleget, mindennapi kenyeret, szeretetet, megértést, segítséget.

De az ígéret így is szól nekünk is, és talán akkor is vigasztal és bátorít, ha valójában nem az erő van a karácsonyi kívánságlistánk elején. Hogy akik bíznak az Úrban, akik várnak Rá, azoknak megújul az erejük, és semmi sem túl sok vagy túl nehéz nekik.

Molnár-Kovács Dorottya

Forrás: teso.blog