Az Eucharisztia ünnepe – népi nevén Úrnapja
A pünkösd ünnepe utáni tizedik napra, Szentháromság vasárnapját követő csütörtökre esik Úrnapja. Ezen a napon ünnepli a katolikus egyház Krisztus Szent Testét és Vérét. Idén ez az ünnep május 30-ra esik, ám az úrnapi körmenetet a rákövetkező vasárnapon tartják.
Az Úrnapja hiánypótló ünnep, amely a XIII. századra datálódik. Szent István ezeréves keresztény országában – határokon innen és túl – azóta is megünneplik és számos hagyomány kapcsolódik hozzá.
Bár az Oltáriszentség alapításáról a nagycsütörtöki szentmisében emlékezünk meg, az oltárfosztást követően nem volna illő a kenyérben és borban valóságosan jelen levő Krisztust kitörő lelkesedéssel ünnepelni. Nagycsütörtök estéjén a harangok Rómába mennek, az oltár pőre, lelkünkben Jeremiás próféta siralmai visszhangoznak. Itt a hívő ember már a Getsemáné kertben vérrel verejtékező Jézus szenvedését éli át.
Úrnapja, a szegedi eredetű Lányi-kódexben „szentvérnap” néven kap említést.
Parancsolt ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette Lüttichi Szent Julianna (†1258) hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Julianna úgy értelmezte látomását, hogy a Hold az egyházi évet jelképezi, amelyből valami hiányzik: az Oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás közvetlen előzménye a híres, Raffaello által is megfestett bolsenai csoda volt. A pápa éppen Orvietóban időzött, amikor hírül vitték néki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett.
Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.
Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is.
Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amikor az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt, és az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale (liturgikus szertartáskönyv) tartalmazza.
Magyarországon ugyancsak régi hagyománya van az úrnapi körmenetnek. Az első adatok magyarországi megünnepléséről 1292-ből és 1299-ből valók. A történelemben említést kap a budavári úrnapi esemény, melyen részt vett Luxemburgi Zsigmond, II. (Jagelló) Ulászló és fia, II. Lajos király. Később a köztudottan hívő katolikus Habsburg-uralkodók számára is fontossá vált az ünnep.
A hagyomány ma is élő, amikor Úrnapjára a templomokhoz közel négy oltárt állítanak, melyek a négy égtájat jelképezik, itt az Oltáriszentség alapításáról szóló egy-egy szentírási rész hangzik el, majd a miséző pap szentségi áldást ad.
A körmenet útját szebbnél szebb virágszőnyegek díszítik, vagy a lányok rózsaszirmokkal borítják az Oltáriszentség útját.
A négy világtáj felé adott áldás mára szimbolikus jellegűvé vált, régebben gyakorlati rendeltetése is volt: az embernek, a földnek, a zsendülő természetnek a megáldását jelentette. A Magyar Királyságban általános szokás volt, hogy az Oltáriszentséggel körüljárták a falut, a földeket, hogy az Úr megoltalmazza a tavaszi vetést, távol tartsa a természeti csapásokat, s hogy bőséges termés járjon a nyomában.
A magyar keresztény kultúrában és néphagyományban számos szokás fűződik ma is Úrnapjához. A sátrak lombokból és virágokból készülnek, és bennük kialakítják s díszítik az oltárt.
Az Oltáriszentség elé szórt és megáldott úrnapi ág és virágszirom, valamint az úrnapi templomban széthintett fű és virág egyike a magyar katolikus nép legtiszteltebb, legtöbbre tartott szentelményeinek. Ez a szokás ma is él a Kárpát-haza különböző tájegységein.
A faágakat a kertben a vetemények közé szúrták, az úrnapi koszorút az istállóban a gerendára akasztották, az úrnapi sátorból hozott füvet a háztető alá vagy a gerendára tették a ház oltalma céljából. Volt, ahol az úrnapi oltárról egy-egy ágat vittek haza és minden levelére egy Miatyánkot mondtak. Más településen a zöld ágakat az ágy fölé tűzték, s leveleire egy-egy Üdvözlégyet imádkoztak.
Az Úrnaphoz kapcsolódó szokások ma is élnek a Kárpát-haza különböző tájegységein.
Forrás: Felvidék.ma
Fotó: Raffaello: A bolsenai csoda (Forrás: Wikipédia)
