Az összetett kezek szolgálata – Kárpát-medencei Ifjúsági Imaéjjel 2012

Ima, imádság… Olyan sokszor hallottuk már ezeket a szavakat: kicsi korunkban, mikor nagymamánk összekulcsolta kis kezünket, s úgy tanítgatott az esti imára: „Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem…”; a templomban, mikor a lelkipásztor szavait visszhangozva megilletődötten mondjuk mi is: „Ámen!”; az utcán, a vonaton, a buszon, ahol a kéregetők panaszos hangon darálják panaszukat, minden jót kérve az őket pár kopijkával megszánók életére – s ugyanazon percben sokszor átkot szórva, ha nem adunk semmit… Mennyiféle imádság létezik! De ugyan mi ez az olykor hosszúra nyúló, éjszakán át tartó esedezés, máskor rövid sóhajjá zsugorodó fohász?
Immár harmadik éve minden ősszel egy éjszaka összegyűl egy csapat fiatal Beregszászban, bekapacsolódva egy hosszú-hosszú imaláncba: a Kárpát-medencei Ifjúsági Imaéjjelbe. Így volt ez az elmúlt héten is, amikor a péntekről szombatra virradó éjszaka, a többi gyülekezethez képest egy hét csúszással, itt is megrendezték az imaéjjelt, melynek otthonául a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületét választották, s kapták a szervezők. Az alkalom kezdetén az 50 főt számláló kis gyülekezettel Kiss Bertalan, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) főtitkára osztotta meg, mi is valójában az imádság. Elmondta, hogy bár gyakran közhelyesen, szinte oda sem figyelve fogalmazzuk meg, hogy „az imádság – kommunikálás Istennel”, a gyakorlatban ez sokszor csak kérések halmazát jelenti. Ha imára „szánjuk magunkat”, sokszor csak a panasz, kérések özöne hagyja el szánkat, szívünket. Pedig az imádság ennél lényegesen több: együtt töltött idő Istennel, idő az Ő jelenlétében. Ez az, ami igazán fontos, ha az imádságról beszélünk. Hiszen a kéréseinket s minden mást is hamarabb s jobban tudja rólunk, mint mi magunk. De mint a gyermek az édesapjával, olyan a mi közösségünk az Istennel. Ez az imádság: közösségben lenni a Mindenhatóval.
Az Imaéjjel lehetőség volt azok számára, akik komolyan veszik az imádságot, annak erejét, a benne rejlő ajándékokat. A résztvevők hol egyénileg, hol csoportosan vitték az Úristen elé az imatémákat: a hálát, a kéréseket, a dicsőítést; a szervezett, egyéni imasétán pedig ki-ki elcsendesedhetett, számba vehette saját dolgait. Az imádságok között közös éneklésben, dicsőítésben volt részük az összegyűlteknek, a szünetekben pedig némi harapnivaló, kávé, tea segített az ébrenlétben s koncentrálásban. A családias hangulatú alkalmon úrvacsorai közösségre is sor került, melyen Szanyi György, a KRISZ elnöke hirdetett Igét.
Ez az éjszaka sokakban vitt végbe változásokat, bemutatva: az imádság, az Isten jelenlétében eltöltött idő nem hiábavaló, puszta időtöltés, s nem a nagy szavakról szól. A beregszászi alkalommal párhuzamosan Tiszaújlakon is megrendezték az imaéjjelt, ahol szintén több fiatal töltötte együtt Istennel és társaival az éjszakát.
A Kárpát-medencei Ifjúsági Imaéjjel folytatására szükség van, s kell, hogy a fiatalok megtapasztalják az ima erejét, a meghallgatott imádságok csodáját. Reméljük, a hagyomány nem szakad meg, s 2013 őszén a Kárpát-medence ismét közösen borul a Teremtő elé.