Élj most!

Ha játszanak a gyermekek, órákig készülődnek,
rakosgatnak, tanácskoznak, majd hirtelenül
végeszakad az egésznek. Nincs ennek közepe,
csak eleje s vége. Mondd, nem ilyen-e éppen
az ember élete is? Csak elkezdődik
s máris befejeződik. A közepe, mint a semmi.

(Kosztolányi Dezső: Ha játszanak a gyermekek…)

Nemrég akadt kezembe egy verseskötet, és épp ennél a versnél ütöttem fel. Milyen rövid, milyen egyszerűen megfogalmazott, mégis mennyi gondolat van benne, mennyi igazság. Meglepődve eszméltem rá, hogy magam is hányszor csak készülődöm, várok valamire. Majd… Majd, ha több időm lesz, akkor elkészítem, elolvasom, megcsinálom. Majd, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor milyen jó lesz elmenni ide vagy oda. Majd, ha már nem lesz háború, akkor megtesszük ezt vagy azt. Addig csak várunk, készülődünk, közben pedig telnek a napok, sőt szaladnak, és már csak arra eszmélünk, hogy elrohantak hetek, évek, elszaladt mellettünk az élet, „majd hirtelenül végeszakad az egésznek”. Én is megálltam, és azóta naponként emlékeztetem magam, hogy éljem meg azt az időt, ami most van, nem kell a szebb, a könnyebb jövőre várnom, hiszen Isten ma, most számtalan csodával ajándékoz meg minden külső nehézség, fáradtság, háború ellenére. Ő nem vár arra, hogy majd én szépen berendezem az életem, és akkor majd elkezdődik az igazi „játék”, akkor majd ott lesz, és adja az áldását. Nem kell várnom, Ő már most is itt van, és az ígérete szerint velünk van minden napon a világ végezetéig. Nemcsak majd, hanem most is.

Emlékeztetem magam, hogy fölösleges azért is aggódnom, hogy mi lesz majd? Mi lesz majd télen, lesz-e áram, lesz-e gáz, lesz-e oktatás, lesz-e kényszerszünet, és vajon meddig lehet még felemelni az árakat? Aztán még sorolhatnám azokat a kérdéseket, amelyek mindig adnak okot az aggodalomra. Persze az ember a józanság jegyében készüljön fel – amennyire lehet – az ismeretlenre, de nem engedhetem meg, hogy az aggódás megkeserítse a mát, a most-ot. A most nem jön vissza, ez olyan ajándék, amit ebben a pillanatban lehet elvenni az Úrtól. A holnap majd aggódik magáért: „elég minden napnak a maga baja…” (Mt 6,34/b). Tudnánk vajon többet ép ésszel elviselni?

Isten gondviselésének sokféle eszköze van, lehet az akár egy költő régen leírt verse is. Engem ma ezzel figyelmeztetett, ezzel óvott. Éljek ma, ne csupán készülődjek. Legyen közepe is az életemnek, jelene, ne csak jövője. Persze az Úr keresztyén emberként felemeli a tekintetünk az örökkévalóságra, hogy az irány jó legyen, de számtalan áldásával ajándékoz meg ma. Vedd el, éld át ezeket, adj hálát értük, a holnap pedig majd aggódik magáért!

Szemere Judit

Forrás: teso.blog