VIII. Kereszthódoló körmenet Beregszászban
Négy év kihagyás után március 3-án ismét megszervezte a Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület a kereszthódoló vasárnapi körmenetet Beregszászban.
Az elmúlt években a koronavírus-járvány, majd az ukrajnai háború nem tette lehetővé, hogy nagy tömeget vonzó egyházi rendezvényeket tartsanak Kárpátalján. Idén azonban a hatóságok hozzájárultak ahhoz, hogy a hagyományosan a nagyböjt harmadik vasárnapján megtartott kereszthódoló körmenetet megszervezzék a görögkatolikusok.
Az esperesi kerület egyházközségeiből érkező mintegy 500 hívő a városi temető ravatalozója előtt gyülekezett a jelen lévő áldozópapokkal, s innen indult útjára a 12 stációból álló körmenet. Az egyes állomások között papok, papfeleségek, édesanyák, édesapák, nagyszülők, betegek, fiatalok, özvegyek, pedagógusok, egyháztanácstagok és egészségügyi dolgozók vitték a súlyos fakeresztet, miközben a hívek énekeltek.
A stációkhoz érve Jézus szenvedéstörténetének egy-egy részét olvasták fel a jelenlévő papok, majd rövid elmélkedést tartottak.
„A kereszt 2000 évvel ezelőtt a legnagyobb megszégyenítést, megalázást jelképezte, a legnagyobb szenvedést élték át rajta az emberek, mégis Jézus Krisztus áldozatán keresztül ez a kereszt napjainkban a reményt, az örömöt, az üdvösséget jelképezi.” (Kótonovics István tiszabökényi áldozópap)
„Abban a pillanatban, amikor nagypénteken Jézus a kereszten meghal, sűrűsödik össze az egész üdvösségtörténet, s lángra lobban az az Istenhit, ami tart még a mai napig is.” (Petrás László mezőgecsei áldozópap)
„Jézusnak el kellett fogadnia, hogy üssék, hogy náddal verjék a fejét, hogy leköpdössék, hogy arcul verjék, s el kellett fogadnia a legnagyobb szenvedést, azt, hogy keresztre feszítsék, de tudta, hogy az az út, amelyen ő elindult, a megváltásnak lesz a forrása.” (Pősze Sándor tiszapéterfalvi áldozópap)
„Krisztus már a keresztútjakor tudja, hogy Isten nem fogja őt a sírban hagyni, tudja, hogy Isten nem hagyja őt magára. Amikor már nem bírja vinni a keresztet, akkor is van, aki átveszi tőle azt. Mindig lesznek olyan emberek, akik nemcsak siránkoznak, hanem felveszik Krisztus keresztjét, s vele együtt haladnak Isten országa felé. (Marosi István beregszászi áldozópap)
„Nem véletlen az, hogy itt vagyunk, mindennek oka van. Az életünket sem a véletlenre bízzuk, hanem a Jó Istenre. Nekünk egyetlen egy menedékünk van: az a mindenki által megalázott és sokak által kigúnyolt Krisztus, aki mindannyiunknak az ereje.” (Levcsenkó Róbert beregdédai áldozópap)
„Sokan azért vagyunk itt a keresztúton, mert vannak szenvedéseink, keresztjeink, nehézségeink; mert vannak gyermekeink, akikért aggódunk. A mi szenvedésünk és keresztutunk még tart, s Jézus velünk együtt szenved. Krisztus meghalt értünk a kereszten, s a most elkövetett bűnömtől éppúgy szenved, mint egykor a kereszten.” (Lődár Jenő batári áldozópap)
„Van-e időnk felnézni a keresztre? Vagy hasonlóak vagyunk a négy katonához, akik a kereszt alatt játszanak, s nem törődnek Jézussal? Valahogy így vagyunk sokszor mi is. Elvagyunk a saját kis világunkban, a saját sérelmeinken. De keresztény emberként az a feladatunk, hogy fölnézzünk a keresztre, meglássuk a szenvedő Krisztust, aki azért függ a kereszten, mert el akarja venni tőlünk a sérelmeket, a bántalmazásokat, a bűnt. Ne csak a mai keresztúton nézzünk fel a keresztre, hanem nap mint nap tekintsük fel rá az otthonaikban, a templomainkban, a közösségeinkben, és szemléljük, hogy mit tesz értünk az Isten Fia, Jézus.” (Egressy Márton tiszaújlaki áldozópap)
„A kereszt jelen van a mi életünkben is. Talán sokszor tiltakozunk ellene, talán sokszor feltesszük a kérdést a Jó Istennek, hogy miért. De ha rátekintünk Jézusra, akkor látjuk, hogy ő azért szenvedett, hogy nekünk életünk legyen.” (Molnár János beregszászi római katolikus plébános)
„Az ember nemcsak fizikailag szomjazhat, hanem lelkileg is szomjazhat a Mindenható Isten után. A böjt is egy olyan időszak, amikor szomjazunk Isten után. A böjtben, aki igyekszik imádkozni, böjtölni, jót cselekedni, az meg is lelheti az életében azt a Jó Istent, aki testével és vérével táplál bennünket. Jézus is szomjazott azután, hogy az emberek újra együtt legyenek vele az Isten országában.” (Csirpák József salánki áldozópap)
„A keresztény ember sohasem csüggedhet el, erre emlékeztet bennünket legszentebb keresztény szimbólumunk, a szent kereszt. Nem a sírgödröt elfedő kő a mi szimbólumunk, hanem az a kereszt, melyen Krisztus látszólag élettelen teste függ. De csak látszólag élettelen, mert él, ahogy a remény is, mert az Isten ereje mindennél erősebb.” (Szkoropászdszky Péter palágykomoróci áldozópap)
„Az Urunk Jézus Krisztus a halálával örömet akart adni nekünk. Hogy ezt megértsük, ahhoz a hitünket kell megerősíteni, mert nemcsak az ő halálát kell életünkben megjegyeznünk, hanem az ő feltámadásában is hinnünk kell. Abban a feltámadásban, amely egy új életre hív meg bennünket.” (Harangozó Miklós tiszaújhelyi áldozópap)
„Fontos, hogy abban a légkörben, amelyben jelenleg élünk, hitet tegyünk. Az, hogy eljöttetek a keresztútra, hitvallás. Hitvallás fiataltól öregig arról, hogy a mi Jézusunk él, s tovább él egyházában.” (Demkó Ferenc helynök)
A körmenet a beregszászi görögkatolikus templom előtt ért véget. Itt megáldották a résztvevőket, s lelkiekben gazdag húsvéti készülődést kívántak nekik a nagyböjt hátralévő részére.
A vasárnap délutáni rendezvény a közös imádság mellett jótékony célt is szolgált: egy fancsikai súlyosan beteg 15 éves lány kezelésére gyűjtöttek pénzadományt.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma