A létminimum vigasztalhatatlan számtana

Kétszer változik a létminimum idén: január 1-jén és december 1-jén. 2010-ben ötször, 2011-ben négyszer, 2012-ben ötször emelték ezt az összeget, ezek után igen radikálisnak tűnik, hogy idén csak kétszer változik a létminimum.

Érthető, hogy mindez a költségvetéssel van összefüggésben, és vajmi kevés köze van az élethez, hiszen ezen a „rögzített minimális értéken” élni nem lehet.
A jelenlegi létminimumot a munkaképesek számára 1147, a 6–18 év közötti gyermekek számára 1210, a hat év alatti gyermekeknek 972, a munkaképtelenek számára 894 hrivnyában állapította meg az állam. Ilyen összegből bizony nehezen lehet megélni.
A létminimum összegéről sokadik éve vitatkozik felváltva az ellenzék és a kormány, de látszólag nem veszik figyelembe azokat a szempontokat, amelyből ki kellene indulni a minimum kiszámításánál. Mindehhez nem kell semmi újat felfedezni, elegendő, ha az Alkotmány paragrafusaihoz fordulunk. De mit is találunk a témával kapcsolatban Ukrajna Alkotmányában?

48. cikkely: Mindenkinek joga van a megfelelő életszínvonalhoz saját maga és családja számára, így a megfelelő étkezéshez, öltözethez és lakáshoz.
Az Alkotmány második része szerint ezek és más jogok garantálva vannak minden ukrajnai állampolgár számára, s erre kellene alapozni a létminimum kiszámítását is. A megfelelő életszínvonal pontosan és részletesen leírható egyszerű, közérthető kategóriákban.
A „megfelelő étkezés” nem a kalóriákban kifejezett normát kellene, hogy jelentse, hanem egy kiegyensúlyozott étrendet, amely az Ukrajnában hagyományos élelmiszerekből áll össze. Az élelmiszer értékének meghatározásakor a kiskereskedelmi átlagárat, nem pedig a szezonvégi nagykereskedelmi árat kellene figyelembe venni.
A ruha, lábbeli és fehérnemű értékének kiszámításakor megfontolandó a kor tényezője. Nyilván nem elegendő két évig egy kezeslábas egy állandóan növésben lévő újszülött számára, de hasonló a helyzet az iskolásokkal is: két-három év alatt egy pár cipőt hordani lehetetlen. Nem várható el a zokniktól sem, hogy egy félévig szolgáljanak.
Ugyanez vonatkozik a háztartási gépekre is, amelyek tíz-tizenöt évet legfeljebb a körülmények szerencsés egybeesése esetén bírnak ki javítás nélkül. Ilyenkor a termék garanciaidejének átlagértékét lenne célszerű figyelembe venni.

47. cikkely. Mindenkinek joga van lakhelyhez. Az állam olyan feltételeket teremt, amelyek mellett minden állampolgárnak lehetősége van lakást építeni, vásárolni vagy bérelni.
Az élettevékenység fenntartásához szükséges minimális ellátás árába nem csak a rezsi költségeit, de a lakás bérleti díját is bele kellene számolni, egészen annak megvásárlásáig. Itt természetesen lakás, nem pedig holmi négyzetméterek megvásárlásáról van szó, hiszen a kevesebb mint egy szobával rendelkező helyiséget lakásnak nevezni nehezen lehet. A lakás tényezőjének létminimumba foglalásakor azt is figyelembe kellene venni, hány év alatt képes megvásárolni az állampolgár az adott ingatlant.

49. cikkely. Mindenkinek joga van egészségének védelméhez, az egészségügyi ellátáshoz és az egészségügyi biztosításhoz.
Az ingyenes egészségügyi ellátást is közérthető kategóriák szerint kellene meghatározni, így világossá válna, mi is tartozik a fent említett (egészségügyi ellátás, egészségvédelem és egészségügyi biztosítás) alapvető szolgáltatások közé. És persze következő lépésként nem ártana ezt is számításba venni a létminimum meghatározásakor.

53. cikkely. Mindenkinek joga van az oktatáshoz. Az állam biztosítja az óvodai, általános iskolai, középiskolai, szakközépiskolai és felsőoktatás ingyenességét, valamint elérhetőségét.
Az állam garantálja az ingyenességet, az egyetlen bökkenő, hogy az oktatás nemcsak előadásokból és órákból áll. Az Alkotmány fenti cikkelyéből nem derül ki, hogy biztosítja-e az állam a tanulók számára az összes nélkülözhetetlen tanfelszerelést (nemcsak a pedagógusokat és a tankönyveket, de az írószereket, füzeteket és egyéb költségeket is, amelyek a tanulás során felmerülnek). Ezen kiadások egyik részét az állam állja, másik részét azonban az állampolgár kiadásaihoz kellene számítani, s mint ilyet, figyelembe venni a létminimum megállapításakor.

45. cikkely. Minden dolgozónak joga van a pihenéshez.
Nagyon gyakran emlegetik a munkához való jogot, de annál ritkábban kerül szóba a pihenés joga. Amennyiben a létminimum alapján számítják ki a minimálbért, ebben az összegben szerepelnie kellene a pihenés költségeinek is. Ez ugyanúgy a létminimumhoz tartozik, mint a fent már említett kiadások.
Egyelőre még nem áll módunkban dolgozni és pihenni anélkül, hogy a házunkból kilépnénk, tehát a munkahelyre (mivel az állam garantálja a munkához való jogot) és a pihenőhelyre el is kell jutni valahogyan. Az utazási költségeknek is a létminimum tételei közt kellene szerepelniük.
Mindez csak vázlata annak, mit is kellene magába foglalnia a létminimumnak. E tételek pontos, számokban kifejezett összegének kiszámítása már szakemberek feladata. Ha úgy tűnne, hogy az összeg túl nagy, azt tanácsoljuk, mindenki próbálja meg kiszámítani saját kiadásait e cikkelyek alapján – az eredmény valószínűleg meglepő lesz…

A transkarpatia.net nyomán.