Ahol az elsők közt bontották ki Rákóczi zászlait

A Beregszászi járás déli peremén, a Borzsa tiszai torkolatánál egy 3190 lelkes, több mint 80 százalékban magyarlakta község, Mezővári terül el a jelenlegi magyar–ukrán határ mellett.
Egy település, mely hajdan pallosjoggal bírt
A község nevét a közelében álló egykori borsovai földvárról kapta, mely Batu kán 1241–1242-es hadjárata során megsemmisült. A falu már a XII. században önálló plébániával rendelkezett, uralkodói birtok volt, melyet a XIV. században mezővárosi rangra emeltek, sőt szabad királyi városokat megillető kiváltságokkal, többek között pallosjoggal is felruházták, ami azt jelentette, hogy bírósága akár ki is végeztethette a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit, a nemeseket pallossal (lefejezéssel), a nem nemeseket akasztással.
Mezővári már a román korban esperesi templommal rendelkezett, mai szentegyháza falait pedig – részben – a tatárok által lerombolt szent hajlék köveiből húzták fel gótikus stílusban, amire az épület támpillérei, a jó arányú torony ablakai, valamint a befalazott, díszes, csúcsíves kapu utalnak. A templom 1595-ben a XVI. század derekán megalakult református gyülekezet birtokába került, mely kétszáz év múlva jelentős mértékben – barokk stílusban – átalakította lelki otthonát, s ekkor készült el a négy fiatornyos, remekművű, egyedülállóan szép barokk toronysisak. Több mint 400 éves toronyórája – a templom és a község nevezetességeként – még a múlt század 90-es éveiben is óránkénti harangütésekkel jelezte a múló időt, ám az óraharang ma nem működik.
A XIV. század végétől magánbirtokosok uralták a települést, a „török világ” idején pedig 1566-ban a krími tatárok, 1657-ben a lengyelek, majd 1660-ban a Nagyváradot elfoglaló és a Tisza-menti vidékek jó részét végigpusztító törökök égették fel a helységet. A XVII. században, a betörések közötti békésebb időkben viszont megyegyűléseket is tartottak itt. S fényes napnak bizonyult 1703. május 21., amikor Esze Tamás kurucai – a Rákóczi-szabadságharc nyitányaként – Tarpa után Mezővári piacterén is kibontották a Nagyságos Fejedelem zászlait. 1703. július 14-én pedig – a tiszabecsi győzelmet követően, a Tiszán való vásárosnaményi átkelés előtt – a fejedelem egy éjszakát töltött a mára ismét faluvá lett mezővárosban.
Az I. világháborúban 450 helybeli lakost soroztak be katonának, a második világégés harcaiban 34 mezővári honvéd esett el, míg a szovjethatalom 1944 őszén 340 magyar férfit deportált a Gulagra, akik közül 169-en a kommunista rezsim áldozatai lettek. 1998-ban és 2001-ben hatalmas károkat okozott a Tisza és a Borzsa áradása.

Hadizsákmány-át­ra­ko­dás a focsani fogolytáborban
– 1922. december 6-án születtem – meséli Strom Elemér, a község egyik legidősebb lakosa. – Édesapám az I. világháborúban súlyosan megsebesült, s alig tudta eltartani a családját. Az 1938-as felszabaduláskor azonban a magyar hatóságok nemcsak hogy jelentős hadirokkantnyugdíjat utaltak ki a számára, hanem visszamenőlegesen is felszámolták azt a járandóságát, ami a csehszlovák érában megillette volna, s ezt az összeget is kifizették neki, így jobb lett az anyagi helyzetünk. 1943-ban behívtak a magyar hadseregbe, a 24. Számú Ungvári Gyalogezredbe, ahol géppuskásnak képeztek ki, s előbb Galíciában, a Kárpátok előterében vetettek be, majd utóvédharcokban vettem részt a Felső-Tisza mentén. Taracköznél megsebesültem a jobb lábszáramon, így hetekig kezeltek, majd Budapestre vezényeltek. Pesten estem fogságba, s Romániába, a hatalmas focsani hadifogolytáborba szállítottak, ahol a szovjet hadsereg által Magyarországon, főleg pedig Németországban „háborús jóvátételként” lefoglalt, majd vasúton a Szovjetunióba szállított gyári berendezéseket rakodtunk át. Láttuk, hogy a hadifoglyok vagy a magyar, illetve német munkások már a berakodáskor sem ügyeltek a gépek épségére, ezért mi sem bántunk kesztyűs kézzel azokkal. Amellett egyéb holmit, például ruhaneműt is szállítottak a szerelvények, melyeket a vörös hadsereg rabolt el a megszállt országokból, s mivel a saját lábbelim már eléggé elvásott, felhúztam egy vadonatúj bakancsot. Egy orosz katona azonban észrevette ezt, s üldözni kezdett, hogy elvegye. Még egy téglát is utánam vágott, de szerencsére, nem talált el. Egy grúz nemzetiségű bajtársa pedig a pártomat fogta, így megtarthattam a lábbelit. Majd 1945 végén hazaengedtek, a kolhozosítás után pedig a nagymuzsalyi szovhozban helyezkedtem el, s onnan mentem nyugdíjba.
Márványtábla, kopjafa, emlékmű
– 1989. május 21-én a református templom tornyán felavatásra került az 1703-as kuruc zászlóbontásról megemlékező márványtábla, s az ünnepséget követően lebonyolítottuk a helybeli KMKSZ-alapszervezet alakuló gyűlését – pillant vissza a múltba Berki Károly, az alapszervezet elnöke. – Még megszületésünk évében, novemberben kopjafát emeltünk a temetőben a II. világháború és a szovjet lágerek áldozatainak a tiszteletére, 1992. március 15-én pedig a település központjában felavattuk az elesett honvédek és az elpusztult deportáltak emlékművét. Azóta is minden évben (a Rákóczi Szövetséggel együtt) megünnepeljük Esze Tamás zászlóbontását, fejet hajtunk a sztálini lágerekben elhunytak előtt. 2009-ben átadásra került a teleházunk, és farsangi bálokat is szervezünk.
2011 pünkösd vasárnapján a Nemzeti Társas Kör címeres országzászlót adományozott a református gyülekezetnek. Az adományozóknak nemzeti jelképeink templomi kihelyezésével is az a céljuk, hogy erősítsék a nemzeti öntudatot és az összetartozás érzését. A vendégeket Berki Károly alapszervezeti elnök üdvözölte, majd nemzeti lobogónk Trianon utáni jelentőségét méltatta. Kifejtette: nemzetünk megmaradása érdekében elsősorban erkölcsi tisztaságra, becsületre és reményre van szükség.
Hangsúlyt fektetnek a hagyományápolásra
Az elmúlt tanévben 434 diákkal foglalkozott a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola 52 pedagógusa. Hangsúlyt fektetnek a hagyományápolásra. Az órán kívüli foglalkozások során szövést is gyakorolnak a lányok, s betlehemes gyermekcsoportot is szerveztek. Hét szaktanteremmel rendelkeznek, köztük magyar történelem, illetve informatikai szaktanteremmel is (az utóbbi számítógépeit részben a járási oktatási osztálytól kapták, részben magyarországi alapítványokhoz benyújtott pályázatok útján szerezték be.) A laboratóriumi felszerelésük elég szegényes, s nagyon gyenge az alsó osztályok tankönyvellátása. A problémák ellenére a legjobb tanulók szinte minden tantárgyból az első három között végeznek a járási tanulmányi versenyeken, s a megyei megmérettetéseket is nemegyszer dobogós helyeken zárják magyar nyelvből és irodalomból, valamint munkából. A KMPSZ vetélkedőin is képviseltetik magukat, volt rá példa, hogy az elsők között végeztek a Simonyi Zsigmond Helyesírási Verseny kárpátaljai döntőjében, az idén pedig egy diákjuk dicsérő oklevéllel tért haza a vetélkedő budapesti döntőjéről. A 2011–2012-es tanévben az iskola adott otthont a „GEnius” Tehetségkutató Program egyik helyszínének, s a rendezvénysorozat keretében továbbképző tanfolyamokra került sor nemzetünk történelméből, magyar irodalomból, ukrán, illetve angol nyelvből. Emellett a sport terén is szép eredményeket érnek el, leány kézilabdacsapatuk és könnyűatlétikával foglalkozó lányaik rendre dobogós helyezéseket érnek el a járási megmérettetéseken.
Betlehemezés az öregek nyomdokain
– Mezőváriban nagy múltja van a betlehemezésnek, korábban id. Bródi Sándor szervezett itt betlehemes csoportot, Filep Éva pedagógustársammal együtt pedig idős falubelijeinktől elsajátítottuk ezt a szép néphagyományt – tájékoztat Bíró Irma magyar szakos tanárnő. – Két éve egy új betlehemes csoport működik az iskolában. Az elmúlt télen Mosonmagyaróváron, a Ghymes együttes fellépését követően mi is bemutattuk a tudásunkat a helyi piarista általános iskola, gimnázium és szakközépiskola adventi koncertjén, s részt vettünk a X. Darnózselei Adventi Napok rendezvénysorozatán. 2011. december 9-én pedig felléptünk a Győrben megrendezett IV. Nemzetközi Betlehemes Találkozón.
Gyülekezet – önkéntes diakóniai csoporttal
Történelmi egyházaink közül egyedül a reformátusok rendelkeznek hitközséggel a faluban – lelkipásztoruk Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke –, bár szórványban görög katolikusok is laknak a helységben.
Tavaly 38 temetésre, az idén pedig – eddig – 28 keresztelésre került sor. A parókián kívül a volt kántorlakást is visszakapták, s az istentiszteletek kivételével ez a két épület ad otthont a gyülekezeti alkalmaknak, köztük a vallástanóráknak. A két hitoktató az elmúlt tanévben 250 gyermekkel foglalkozott (a romákon kívül, mivel külön cigánymisszió is működik a községben). Egy többségében romák lakta utca egyik családi házában alakították ki a missziós központot, ahol óvodát működtetnek, istentiszteletekre és más egyházi összejövetelekre kerítenek sort. A diakóniai szolgálat keretében – a beteglátogatások, a betegek gyógyszerbeszerzését, illetve az operációk elvégzését segítő gyűjtőakciók mellett – önkéntes diakóniai csoport is működik a gyülekezetben, melynek tagjai ugyancsak pénzt adományoznak a rászorulóknak az orvosságok, valamint a gyógyászati segédeszközök beszerzésére. Karácsonykor pedig – az egyházközség finanszírozásában – ajándékcsomagokkal lepik meg a szegény sorsú, illetve az idős híveket.
A megélhetés alapjai
– A közös mezővári és nagyborzsovai kolhoz 2000-ben bekövetkezett felbomlásakor átlag 0,89 hektárt kaptak a kollektív gazdaság volt helybeli tagjai, a 33 farmer pedig másfél-öt hektáron gazdálkodik – közli Szeles Éva farmer. – A lakosság 20-30 százaléka a mezőgazdaságból él, mintegy ötven traktor és 6-7 kombájn van a gazdák és a farmerek birtokában. Aki bírja, meg is dolgozza a parcelláját (vagy a parcelláit), de a magas megművelési költségek miatt a földek harmada parlagon hever. Hat-nyolc család belevágott a fóliaházas zöldségtermesztésbe, de többen vannak (a helybeliek 10-20 százaléka), akik szabadföldön termesztik a zöldségféléket. A termékeket pedig a zöldségfeldolgozással foglalkozó Fancsikai Univer Kft. mezővári felvásárlóközpontjában adják le. Korábban tejfelvásárlóközpont is működött a településen, de nagyon alacsony áron vette át a tejet, ezért a tehéntartó gazdák már a jobban fizető helybeli kontósoknak adják el a tejet és a tejfelt, s nem jellemző, hogy a járási központ piacaira szállítanák be azokat. Többen hízókat, illetve bikákat is nevelnek értékesítés végett, melyeket a beregszászi henteseknek adnak el. Négy-öt család pedig dohánytermesztéssel kezd foglalkozni. Sokan dolgoznak az építkezéseken, Budapesttől – Odesszán és Kijeven át – Moszkváig, de a legtöbb kőműves Magyarországon vállal munkát.
2003-ban – olasz–ukrán közös vállalkozásként – varroda nyílt a faluban, de ez két évvel ezelőtt megszűnt. A 2006-ban ugyancsak varrodaként megalapított magyar–ukrán közös vállalat azonban ma is termel, s ötven munkásnak ad kenyeret. Tíz asztalos kisvállalkozó is dolgozik a településen. Harminc-negyven lakos pedig gyári munkásként helyezkedett el a járási központban.