Ami a beszámolókból kiolvasható

Németh Zsoltnak, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának múlt heti kárpátaljai látogatása, illetve az arról megjelent sajtóbeszámolók amolyan politikai lakmuszpapírként jelezték az ukrán-magyar kapcsolatok alakulását, beleértve a kárpátaljai magyarság helyzetét.

Alább azt igyekszünk bemutatni, milyen képet alkothatott a látogatásról az olvasó, ha az internetes média alapján próbált meg tájékozódni az eseményről. Beszámolónkban nem törekedtünk a teljességre, inkább csak a „megközelítések”, a „hozzáállás” különbözőségét szerettük volna érzékeltetni.
Az anyaországi sajtó döntően az MTI tudósítása alapján számolt be az Ungváron és Beregszászban történtekről. A magyar hírügynökség mindenekelőtt azt emeli ki, hogy Németh Zsoltot hivatalában fogadta Ivan Baloga, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke és Olekszandr Ledida kormányzó. „A két vezetővel külön-külön folytatott megbeszélésen Németh Zsolt hangsúlyozta: sikeresen teljesült az a megállapodás, amelyet másfél éve kötött a Külügyminisztérium és Kárpátalja megye arról, hogy a Keleti Partnerség programjának keretében – Magyarország és Ukrajna egyaránt egymillió dolláros hozzájárulásával – 56 oktatási és művelődési intézményt újítanak fel Kárpátalján. … Az államtitkár a lezárult fejlesztési program sikerére való tekintettel a projekt folytatását javasolta vendéglátóinak a Keleti Partnerség programjának keretében. Kiemelte: a projekt második szakaszában mindenekelőtt a beregszászi levéltár épületének a felújítására kellene összpontosítani, hiszen – mint fogalmazott – itt a Kárpát-medence egyik legértékesebb levéltáráról van szó.”
Az ungvári megbeszéléseken szóba került a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola helyzete is, tudhattuk meg. Az MTI beszámolója szerint a magyar államtitkár ezzel kapcsolatban többek között arra kérte a megye vezetőit, hogy „támogassák a színvonalas oktatást nyújtó intézményben most induló felsőfokú szakképzés hivatalos engedélyeztetését”.
Németh Zsolt hangsúlyozta: a magyar kormány feltétel nélkül támogatja Ukrajna európai integrációját. „Kiemelte: mind a központi, mind a helyi ukrán államhatalom számára a magyar kormány álláspontjának kell mérvadónak lennie, s nem annak, amit egyes magyarországi politikai pártok mondanak” – tette hozzá az államtitkár az MTI tudósítása szerint. A politikus ezzel egyértelműen a magyarországi Jobbik párt nemrég Kárpátalján járt politikusainak kijelentéseire utalt, akik a helyi magyarság követeléseinek teljesítéséhez kötnék a magyar hozzájárulást az Európai Unió és Ukrajna között a napokban aláírni tervezett társulási szerződéshez.
Miután ez idáig a helyi ukrán sajtó nem tulajdonított különösebben nagy jelentőséget annak a körülménynek, hogy Ukrajna és Magyarország együttesen mintegy kétmillió dollárt költött kárpátaljai közintézményekre, jó volt legalább magyarul arról olvasni, hogy „válaszában Ivan Baloga köszönetet mondott Németh Zsoltnak és a magyar kormánynak a Kárpátaljának nyújtott támogatásért, s azért, hogy – mint fogalmazott – a magyar kormány a szívén viseli a kárpátaljai szociális problémák megoldásának az ügyét. Hozzátette: nagyon hálásak Magyarországnak azon települések lakói, amelyeknek az oktatási és közművelődési intézményeit felújították a Keleti Partnerség programjának keretében”.
Legalább ennyire fontos jelzés, hogy Olekszandr Ledida kormányzó is „támogatásáról biztosította vendégét a Keleti Partnerség Program fejlesztési projektjének kárpátaljai folytatását illetően, s köszönetet mondott a magyar kormánynak a Kárpátaljának nyújtott támogatásért és Ukrajna európai integrációs törekvéseinek a segítéséért”.
A beregszászi főiskola felújított épületének átadási ünnepségéről beszámolva az MTI tudósítását Németh Zsolt szavaival indítja, aki ünnepi beszédében kijelentette, győzelemmel ér fel az, hogy 11 évig tartó munka után befejeződött a felújítás, Beregszász és Kárpátalja magyarsága 70 év után eredeti formájában kapta vissza a magyar főiskolának otthont adó egykori Magyar Királyi Törvényszék épületét.
Sajnos önmagáért beszél, hogy Magyarországon mind az államtitkári látogatásról, mind a beregszászi főiskola ünnepségéről a közmédián kívül zömében a nemzeti oldalhoz köthető portálok számoltak be. Nem tudható, az áll-e a jelenség hátterében, hogy a magyar közvélemény, s így a szerkesztők ingerküszöbét sem képes elérni egy-egy ilyen határon túli eseménysorozat, vagy az, hogy a balliberális hírgyártók valamiféle prekoncepció alapján eleve csupán a velünk kapcsolatos botrányokról hajlandók hírt adni. E sorok szerzője hirtelenjében nem tudta eldönteni, hogy a két lehetőség közül melyik a kevésbé rossz.
Kárpátalján az ukrán internetes sajtó pártállástól függetlenül, ráadásul némileg meglepő módon egységes jóindulattal tudósított Németh Zsolt látogatásáról, ami vélhetően elsősorban annak tudható be, hogy a magyar külügyi államtitkárt és kíséretét mind a központi hatalmat képviselő kárpátaljai kormányzó, mind a megyei ellenzéket megtestesítő Ivan Baloga megyei tanácselnök szívélyesen fogadta. Ez a jóindulat persze nagyjából abban merült ki, hogy a kárpátaljai vagy az anyaországi magyarságot gyanúsító, esetleg sértő megjegyzés nélkül tálalták a történteket. A legtöbb esetben megelégedtek azzal, hogy átvegyék a megyei tanácsnak, és a megyei állami adminisztrációnak a Németh-látogatásról kiadott sajtóközleményeit.
A látogatás hasznát azonban így is nehéz volna túlbecsülni, hiszen ennek köszönhetően részletes beszámoló jelenhetett meg a médiában a magyar-ukrán együttműködés egy sikeres fejezetéről. A Keleti Partnerség Programról még az ukrán nacionalistákhoz közel álló zakarpattya.net.ua is beszámolt! Néhány ellenzéki portál ezen kívül Csáky Krisztina grófnőnek az ungvári várban felállított mellszobráról, illetve annak avatásáról szintén beszámolt, ami valószínűleg ugyancsak elkerülte volna az ukrán sajtó figyelmét, ha azon nem jelenik meg a magyar vendégek mellett a megyei önkormányzat első embere.
„Két év alatt 56 hasznos projektet tudtunk megvalósítani Ukrajnában – idézi Németh Zsoltot a fentebb említett zakarpattya.net.ua. –Így az önök régiója majdnem kétmillió dollárhoz jutott oktatási intézmények felújítására és energiahasznosításuk javítására. Nagyon hasznosnak tartjuk ezt az együttműködést, készek vagyunk folytatni a munkát. Lehetséges, hogy megvizsgáljuk annak lehetőségét, hogy támogassuk a megyei levéltár helyiségeinek tatarozását.”
A magyar államtitkár látogatásának amolyan járulékos haszna, hogy találkozójuk apropóján Olekszandr Ledida kormányzó elmondta – mi pedig megtudhattuk –, idén ötmillió hrivnyát terveznek a megyei levéltár korszerűsítésére fordítani, jövőre pedig további mintegy nyolcmilliót.
Jelzésértékű, hogy a mukachevo.net és a transkarpatia.net portálok külön rövidhírben hívták fel a figyelmet arra, miszerint Németh Zsolt az ungvári megbeszéléseket követő sajtótájékoztatón – „nyilvánvalóan a magyar Jobbik párt legutóbbi bejelentéseinek fényében” – hangsúlyozta: a magyar kormány feltétel nélkül támogatja Ukrajna európai integrációját.
Ugyancsak jelzésértékű azonban, hogy az ungvári tárgyalásokról közölt ukrán nyelvű beszámolókból teljességgel kimaradt a kárpátaljai magyarság. Olvasónk tudhatja, hogy a Keleti Partnerség program keretében felújított középületek döntő többsége magyar oktatási intézmény volt, tudhatja, hogy a beregszászi levéltár elsősorban a magyar történelem szempontjából felbecsülhetetlen dokumentumok tárhelye, s az MTI tudósításából immár arról is értesülhetett, hogy Németh Zsolt felvetette Ungváron a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola helyzetének kérdését, ám a viszonylag szűkszavú ukrán sajtóbeszámolókból mindez kimaradt, sőt egyetlen egyszer sem történik említés a kárpátaljai magyarságról! Olybá tűnhet, mintha közösségünk az agyonkoptatott szólamok ellenére mégsem számítana az ukrán-magyar viszony alakulása szempontjából.
(Pedig a magyarok amúgy állandó szereplői a kárpátaljai ukrán sajtónak. Például miután a KMKSZ választmánya múlt szombati aknaszlatinai ülésén nyilatkozatban fogalmazta meg álláspontját Ukrajna európai integrációja és a kárpátaljai magyarok jogos igényei kapcsán, gyakorlatilag egyetlen kárpátaljai portál sem mulasztott el beszámolni az esetről, és némelyikük eközben még azzal sem törődött, hogy az objektivitásnak legalább a látszatát megőrizze. Például „A kárpátaljai magyarok autonómiát kérnek” című írásában a transrarpatia.net – ismertetve a nyilatkozatot – hozzáfűzi: „Emlékeztetünk, hogy a KMKSZ csupán egy kis része Kárpátalja magyar közösségének”. Holott a KMKSZ köztudottan a legjelentősebb magyar érdekvédelmi szervezet Kárpátalján, amivel még a magyarokat lekezelni hajlamos politikai körökben is tisztában vannak.)
Ami a kárpátaljai magyar portálokat illeti, a politika a maga módján itt is érezteti a hatását. Az UMDSZ-hez közelálló, s a Fidesszel éppen ezért különösebben nem szimpatizáló Kárpáti Igaz Szó elektronikus változata például – talán mert nem mehetett szembe a nyilvánvaló tényekkel, talán mert még íródnak a kritikus hangvételű cikkek – azt a megoldást választotta, hogy csak igen röviden számolt be Németh Zsolt ungvári látogatásáról, illetve a főiskolai ünnepségről. Összehasonlításképpen: a két eseménnyel együttesen nagyjából ugyanakkora terjedelemben foglalkozik a portál, mint a Haiyan tájfun okozta Fülöp-szigeteki katasztrófával, s rövidebben, mint az ukrán média nagy része. Tekintettel a tárgyalt események súlyára magyar közösségünk életében, ez is egyfajta állásfoglalás.
Totális egybecsengés a beszámolók hangnemét illetően – a Keleti Partnerség programot leszámítva – tulajdonképpen csupán egyetlen kérdésben volt tapasztalható: a két ország közötti határátkelők, a határtérség fejlesztésének szükségességét, a Beregszászt elkerülő új autóút mielőbbi megépülését illetően. Kezdetnek ez is valami, talán lehet majd építeni rá.
Hét
Kárpátalja.ma