Kopogtató: ugye a rendőrök nem csapnak be minket?

Néhány nappal ezelőtt örömmel olvastam a hírt, hogy a kárpátaljai polícia szeptember 15-én 10.00 órakor Nagyszőlősön találkozót tart az állampolgárokkal. Kisfiam repeső örömmel várta a vasárnapot, mivel a program keretén belül megnézheti közelről a rendőrautót, talán ki is próbálhatja. Gyermekem lelkesen sorolta terveit…. Már kora reggel izgatottan kelt fel. Egy gyermeknek ez még nagy esemény. 10 óra 00 perckor már a központon vártuk a rendőröket. A meghirdetett programnak semmi jele nem volt, de mi bizakodóan vártunk a helyszínen. Kis idő után a kisfiam szemében már gyűltek a könnycseppek. Sehol senki. Végtelenül csalódott volt. Így hát, hogy próbáljam oldani a feszültséget és választ kapjak arra, hogy érdemes-e egyáltalán várnunk, felhívtam a 102-t. A vonal másik oldaláról azt a választ kaptam, hogy nem tudnak a rendezvényről, érdeklődjek a polícia járási hivatalánál. Ezt követően 10.30-kor írtam a kárpátaljai polícia hivatalos Facebook-oldalán meghirdetett rendezvény képe alá, hogy lesznek-e ma Nagyszőlősön. 10.50-kor elkeseredett gyermekemmel elmentünk a járási rendőrségre, ahol ugyan nagyon kedvesen fogadtak és segítőkészek voltak, de azt nyilatkozták, hogy a rendezvényről semmit nem tudnak, ezt a munkácsi kollégák szervezik általában.

„Anya, a rendőrök ugye nem csapnak be minket? Ugye eljönnek”− kérdezte a fiam miután kijöttünk a rendőrségről. Vigasztaltam. Közben a hivatalos Facebook-oldalon megérkezett válasz a kérdésemre: hamarosan Nagyszőlősön lesznek. Újra felcsillant a remény. Visszamentünk, és a gyermekeim valóban hittek benne, hogy megérkeznek a rend nemes őrei. Több mint egy órát vártunk még rájuk. De 13.00 óráig nem érkeztek meg a 10.00 órára meghirdetett eseményre. Így lett elrontva az egész vasárnap délelőttünk. A kisfiam könnyeit törölve próbálom őt vigasztalni, hogy a rendőrök nem hazudnak, nem csapnak be minket, ők értünk, állampolgárokért vannak. Mindeközben az én fejemben is rengeteg kérdés felvetődött. Anyaként mindent megtettem azért, hogy gyermekem ne legyen csalódott, minden létező követ megmozgattam, hogy egy gyermeki lélek ne sérüljön. Hiszen arra nevelem, hogy elsősorban soha nem szabad elkésni, ha várnak ránk, ha elígérkeztünk valahova, másodsorban, hogy nem szabad becsapni embertársainkat. Főként nem a rendőröknek, akiknek a rend, a tisztesség, becsület, megbízhatóság mintapéldájának kellene lenniük, akikre felnézhetünk. Ahogy a fiam is felnézett rájuk, s lelkesen várta a velük való találkozást. Felnőttként már más a helyzet: térségünkben az ember a rendőrség fogalmát már szinte csak a korrupcióval, a megbízhatatlansággal és a tisztességtelen ügyletekkel hozza összefüggésbe.

A fiam még csak ötéves, de már érzi, hogy ez így nincs rendjén. Szeretném, ha olyan társadalomban nevelkedne, ahol baj esetén bizalommal kérhet segítséget a rendőröktől, és nem a problémák továbbtetőzésétől tartana a megjelenésük esetén…

Bocskor Zita
Kárpátalja.ma