Néma-téma

Egy munkatársnőm azzal fogadott a minap, hogy az osztályába járó egyik diák édesapja számon kérte, miért írat a biológiatanár a fogamzásgátlásról házi dolgozatot a gyermekével. Az ő lánya még kiskorú, és nem elfogadható számára, hogy ebben a témában olvasgasson az interneten. A család keresztény elveket vall, rendszeres templomba járók.

Egy saját, nem reprezentatív felmérésem szerint, amelyet abban az iskolában végeztem, ahol biológiát tanítok, a 14-16 éves tanulóknak csupán 35%-a gondolta úgy, hogy a szexről a családból szerezhet hiteles információt. Ugyanekkora volt az aránya azoknak, akik úgy gondolták, hogy a pornófilmekből juthatnak hasznos információkhoz.

A diákok legnagyobb része (61%) pedig úgy gondolja, hogy internetes portálokon, fórumokon juthat megfelelő tudásanyaghoz ebben a sokak által kényesnek ítélt témakörben. Megjegyzendő, hogy a válaszadók több választ is bekarikázhattak. Arra a kérésre, hogy jelöljék be, kivel szoktak beszélgetni a szexről, a diákok 32%-a az édesanyát, 16%-a az édesapát jelölte, azonban 96%-uk barátaival beszélget a szexről. Ugyanezen diákok 54%-a úgy gondolta, hogy az, amit a barátaitól megtud a szexről, helytálló információ.

Egy másik keserédes történetet épp az előbbi felmérés kapcsán szült az élet. Egy édesapa látogatott hozzám az iskolába, azzal a kéréssel, mutassam meg neki a fia által kitöltött kérdőívet. A kérése teljesítése után érdeklődni kezdtem, hogy szoktak-e otthon beszélgetni a szexről. A válasz a következő volt: „Hát, a feleségemnek néha mocskos a szája.”

A fenti felmérésben vegyesen vettek részt keresztények és nem keresztények. Mégis az a gyanúm és szomorú tapasztalatom, hogy a keresztény családokban a szexualitás még mindig tabutéma. „Ciki róla beszélni az ősökkel” – ahogy egyik diákom megfogalmazta. Ebből én egyetlen dolgot értek: félnek.

Vegyük számba, milyen csatornákon juthat egy keresztény fiatal hiteles és valós információhoz a szexualitásról.

Meg vagyok győződve arról, hogy a szexuális nevelés leghatékonyabb formája a családban folyhat. A szülők saját szerelmükből és szexuális történetükből hiteles képet formálhatnának a fiatalok fejében. Azonban erre messze nincsenek felkészülve. A szerelmi kudarcok feldolgozatlansága, a szexuális vágyak elfojtása valamiféle képzelt isteni akaratnak vagy a hagyománynak engedelmeskedve, az önismeret hiánya és az ismerethiány mind megnehezítik, hogy a szülők pozitívan alakítsák gyermekeik képét a szexről. Az egyházak alkalmazottai ugyanígy állnak a dologgal. A dogmatikai háttér általában megvan. Sokan kapaszkodnak is bele rendesen, mint valami erkölcsi sorompóba. A téma bibliaórai feldolgozása során megtörténik az erkölcsi cölöpök leverése, ami szükséges is egy egészséges felfogás kialakításához. A konkrétumokról azonban általában kevés szó esik. Maradunk Ádám és Éva rózsaillatú paradicsomában, és a fiatalban legfeljebb az erősödik meg, várni kell házasságig. De mivel? Istentiszteleteinken mélyen hallgatunk a szexualitásról, az csak Sodoma és Gomora képében jelenik meg általában, de sosem a prédikáció fő témájaként.

Mint ahogy az említett felmérésből láthattuk, az internet az egyik fő információforrás a fiatalok számára ebben a témakörben. A világhálón keresztény fórumokon cserélnek frusztrációt a fiataljaink, gyakran semmi használhatót nem tanulva. A pornófilmek világában a fiatal a létező legelemibb módon találkozik a szexszel. Azt azonban általában nem gondolja át, hogy megrendezett jelenetekről van szó, melyekben színészek játszanak úgy, hogy az a legjobban eladható legyen. Ezek a filmek gyakran elég távol állnak a valóságtól és téves képet alakítanak ki a fiatalokban. Irwin Nazareth és munkatársai egy 2003-as kutatásukban arra az eredményre jutottak, hogy a férfiak jelentős hányadát befolyásolja az, ami a pornófilmekből és a médiából árad feléjük nemi szervük méretével és működésével kapcsolatban[1]. Ebben a világban a férfiasságot centiméterben mérik, és a férfi teljesen uralja pénisze merevségét, az addig tart, míg tulajdonosa akarja. Ha pedig nem, akkor mindjárt villódzik is a reklám „viagra” felirattal. Uraim, ha azt hitték, hogy a média csak a hölgyeket csapja be, gondolják újra! Ez pedig annak köszönhető, hogy a fiatal fiúk többsége kevesebb információhoz jut saját testének működéséről, mint egy átlagos lány, aki a női magazinokból élete során összeszedi ezt a tudást, még ha ezek a lapok nagyrészt butaságokkal vannak is tele. A szaporítószervek működéséről részletesen az iskolában hallunk először – ha hallunk, mert gyakran erre a részre valahogy nem jut ideje a kedves pedagógus kollégának. Pedig egy 2011-es metakutatásban[2], amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete rendelt meg, arra jutottak, hogy a megfelelő iskolai szexuális nevelés későbbre helyezi az első szexuális együttlét időpontját, csökkenti a partnerek számát, növeli az óvszer használatának lehetőségét, ezáltal csökkenti a szexuális úton terjedő betegségek és a nem kívánt terhességek lehetőségét, növeli a fiatalok tudásszintjét, tudatosabbá és óvatosabbá teszi őket, és növeli annak az esélyét, hogy a fiatalok partnerükkel vagy szüleikkel beszélgessenek saját szexualitásukról[3]. A kutatás érdekes eredménye, hogy az olyan programok, amelyekben azt tanították a fiataloknak, hogy a legbiztonságosabb várni a szexszel a házasságig, a legkisebb hatásfokot mutatták vagy eredménytelenek voltak.

Mit tehetünk tehát? A diákok az iskolában megszerezhetik a nemi szervük működéséről szóló tudást. Információt kapnak a fogamzásról és a terhességről is, valamint a fogamzásgátlásról és a szexuális úton terjedő betegségek elleni védekezés módjairól. A gyülekezetben ráláthatnak arra, milyen erkölcsi keretek között folytathatják szexuális életüket. A családban megérthetik a szexszel és a szerelemmel kapcsolatos érzelmeik hátterét, megkaphatják a biztonságos alapot. A barátok körében és az internetes fórumokon megoszthatják tapasztalataikat, tudva, hogy sokan járnak ugyanabban a cipőben.