Tabacsnik: felesleges jobban oktatni a magyaroknak az ukránt

Hatalompárti politikustársától kapott fájó pofont minap Gajdos István a parlamentben.

Dmitro Tabacsnik oktatási miniszter közölte, hogy tárcájánál célszerűtlennek ítélték az ukrán nyelv tanításának javítását Kárpátalja magyar iskoláiban.

Az eset a Legfelsőbb Tanács ülésén történt, a kormányhoz intézett kérdések órájában. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, aki azzal az indoklással indult a Régiók Pártja (PR) listáján a tavaly őszi parlamenti választásokon, hogy a kárpátaljai magyarságot képviselje a törvényhozásban, a glavcom.ua portál tájékoztatása szerint elmondta Tabacsniknak, hogy „a régió magyarjai hiányát érzik az ukrán államnyelv oktatásának”. „Ezért azzal a kéréssel fordultak a minisztériumhoz, hogy az iskolákban egy órát a második idegen nyelv oktatására szánt időből adjanak át az ukrán oktatására” – írja a portál.

Tabacsnik erre a javaslatra negatívan reagált, és feleslegesnek tartotta az ukrán nyelv oktatásának javítását a magyarok körében – írja a glavcom.ua. „Az ön javaslata helytelen. A soknyelvűséggel minden művelt ember nyer. Minden iskolát ellátunk magyar nyelvű tankönyvekkel. Diszkrimináció lenne szegényebbé tenni a gyerekeket azáltal, hogy elvesszük tőlük a második idegen nyelv oktatására szánt órát az ukrán javára. A minisztérium álláspontja, hogy minden iskolának teljesítenie kell az állami szabványokat” – jelentette ki Tabacsnik a glavcom.ua szerint.

A portál emlékeztet, hogy a szeptemberben kezdődő új tanévtől Ukrajna iskoláiban bevezetik a második idegen nyelv kötelező oktatását. Hozzáteszi: sajtóértesülések szerint az oktatási minisztérium arra kötelezi az iskolákat, hogy az orosz nyelvet válasszák második idegen nyelvnek. Ugyanakkor Kárpátalján érzékelhető probléma az ukrán nyelv gyenge oktatása a magyar közösségben – zárul a glavcom.ua írása.

Az eset sok tekintetben tanulságos. Egyrészt rámutat, hogy az oktatási minisztérium változatlanul kellő politikai támogatottsággal rendelkezik helyenként ámokfutásra emlékeztető reformjainak végrehajtásához. Amint számos egyéb esetben, a tárca most sem hajlik meg az észérvek előtt, elzárkózik a párbeszéd elől, ami érthetően elsősorban a kisebbségek számára kedvezőtlen.

Másrészt a Legfelsőbb Tanácsban történtek azt is kiválóan szemléltették, hogy mit ér a „magyarság képviselője” az ukrán parlamentben, még akkor is, ha a hatalompártot erősíti. Tabacsnik úgy „hessegette el” cinikus válaszával Gajdost, ahogyan az álmos őszi legyet szokás. Pedig a honatya, aki eddig sem tűnt ki különösebben a magyarság érdekeit szolgáló merész javaslataival, most egyenesen félig feltartott kézzel indult csatába, amennyiben nem azt kérte, hogy a második idegen nyelv oktatására szánt egy órát a magyar nyelv tanítására fordítsák, mivel anyanyelvünkre már amúgy is alig jut idő az iskolában. Talán abban reménykedett, amikor azt a bizonyos heti egy órát az ukrán nyelv tanítására kérte fordítani, hogy az államnyelv oktatásának javítására tett javaslat majd meghatja az oktatási tárca vezetőjét, s így neki sikerülhet az – legalábbis részben –, amit a kárpátaljai magyar szakmai és politikai érdekvédelmi szervezetek az elmúlt egy esztendőben nem tudtak elérni. Kiderült azonban, hogy a „magyar” képviselő szava sem hallatszik fel a hatalmi Olümposz csúcsáig, befolyása nem képes a magyarság számára kedvező döntésre bírni a kormányt, amelyet adott esetben szemmel láthatóan egészen más – a magyarságra nézve hátrányos következményekkel járó – szempontok vezérelnek.