Újabb magyarellenes támadás Ungváron

A Kárpátalja.ma oldalán már korábban olvashattak arról, hogy milyen magyarellenes lépéseket tesznek egyes nacionalista érzelmű csoportok. Egyik esetről az alábbi olvasói levélben olvashatnak részleteket:

„A minap vidékünkön – eddig több évtizede nem tapasztalt módon – súlyos személyi atrocitásokra került sor március 15-e apropóján.
A hosszú hétvége alkalmából a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumba látogattak testvérgimnáziumunkból, a győri és a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból jótevőink, kik fennállásunk óta támogatnak bennünket. Ezúttal pedagóguscsaládok jöttek el hozzánk. Nemzeti ünnepünk alkalmából Kárpátalja nevezetességeit tekintettük meg.
Szombaton tizenegy óra körül Ungvárra érkeztünk. Kirándulásunkat Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával kezdtük. A koszorúzás megható volt, elénekeltük a Szózatot, majd gyalogszerrel folytattuk utunkat a belváros irányába. Körülbelül fél óra elteltével az ungvári görögkatolikus bazilikához érkeztünk. Összesen 12-en voltunk, 5 kiskorú gyermek (9 évestől 16-ig) is velünk tartott. Alighogy a bazilikához érkeztünk egy körülbelül 25 főből álló szélsőséges csoport pillanatok alatt közrefogott és bekerített minket. Mindannyiunkon kokárda volt, továbbá vittünk magunkkal egy koszorút is, mellyel intézményünk névadóját, Sztojka Sándor püspök atya síremlékét szerettük volna megkoszorúzni… Követtek bennünket. Hirtelen nem értettük, hogy mit akarnak tőlünk. Aztán ukránul elkezdtek mindannyian ordítani ránk, majd letépték rólunk a kokárdákat. A kerítéshez szorítottak bennünket, és külön-külön tajtékozva, gyűlölettől izzó szavakkal lehordtak minket mindenféle „fasiszta, imperialista, náci magyaroknak” egyéb obszcén szavak kíséretében. A csoportban egyedül én értettem csak ukránul, néhányan ezért angolul is ordítozásba kezdtek. Megpróbáltuk megvédeni a gyerekeket, lökdösődés kezdődött (mivel a higgadt szó nem ért semmit), majd az egyik anyuka magához szorította gyermekét, így próbálták megvédeni őt, mivel róla is le akarták tépni a kokárdát. Úgy találtuk legbölcsebbnek – mivel gyermekek is voltak velünk–, hogy megpróbálunk a bazilikába menekülni. Ekkor – látva a felfokozott hangulatunkat – már nem állták utunkat, a bazilika lépcsőjéről visszatekintve láthattuk, hogy a kanyarból még egy darabig figyeltek, majd eliszkoltak. Bementünk a bazilikába. Mindenki meg volt dermedve a döbbenettől, egy 16 éves lány sírva fakadt. Döbbenetünkből felocsúdva felhívtam Tóth István beregszászi főkonzult, s bejelentést téve elpanaszoltam a történteket. Ő rögvest értesítette az ungvári magyar főkonzulátust, ahonnan néhány perc elteltével személyesen kerestek fel bennünket, felajánlották a konzuli védelmet, mellyel nem kívántunk élni. Jóleső érzés volt az azonnali intézkedés a konzulátus részéről…

Utólag derült ki, hogy nemcsak minket támadtak meg:

Letépték a kokárdát Ungváron a magyar diákokról

Szombaton dél körül ukránok magyar diákokat támadtak meg Ungváron az Ung folyó hídjánál – tájékoztatta a sajtót a Magyar Remény Közösség helyszínen lévő tagja, Kovács Árpád.
A gyerekek a miskolci Selyemréti Általános Iskola tanulói, és a Határtalanul program keretében látogattak Kárpátaljára. A 7–8. osztályos iskolások március 15-e alkalmából kirándultak Kárpátaljára, így mindenki kokárdát viselt. A kokárdákat valamennyiőjükről letépték.

Sajnos megszokottá vált, hogy nem múlik el fél év anélkül, hogy ne gyaláznák meg valamely kárpátaljai emlékművünket. Lábbal tiporják magyar kultúránk egyetemes és szerves részét, ám úgy ítélem meg, most többről van szó. Nem hagyhatjuk, hogy megengedjék maguknak ezt a viselkedést! Nem szabad szó nélkül hagyni a történteket. Természetesen nem szeretnénk általánosítani, s néhány hőzöngő szélsőséges ember miatt egységesen elítélni az ukrán népet. Hosszú évszázadok során tudtunk toleránsan együtt élni, s úgy véljük, most sem helyiekről, kárpátaljaiakról van szó. A bazilika egyik alkalmazottja szemtanúja volt az esetnek. Nem tudott egy szót sem magyarul, de azonnal bocsánatot kért, amiért így viselkedtek az ukránok velünk.”