XXI. századi cordon sanitaire

Az ukrán polgároknak kiadott magyar útlevelek miatt összeveszhetnek a szomszédok – legalábbis ezt állítja minapi cikkének címében a Szabadság Rádió (SZR) ukrán nyelvű internetes portálja.

Az említett írás apropójául az a közelmúltbeli hivatalos magyar közlés szolgált, miszerint mostanáig 470 ezer határon túli magyar igényelte a magyar állampolgárságot. A cikk idézi Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettest, akinek meggyőződése, hogy az idei esztendő végéig félmillióan kaphatják meg a magyar állampolgárságot. Vaszil Ploszkina, a szerző úgy fogalmaz, hogy aligha örülnek ennek a hírnek minden Magyarországgal szomszédos államban, hiszen például Szlovákiában és Ukrajnában a törvény tiltja a kettős állampolgárságot.
Ne menjünk most bele abba a jogi vitába, vajon az ukrán jogszabályok valóban tiltják-e, avagy egyszerűen nem ismerik el a kettős állampolgárságot, hiszen országunkban úgyis csak az számít, hogy egy adott pillanatban ki és mit szándékozik éppen kiolvasni a jogszabályokból. Sokkal érdekesebb, hogy egy olyan, elvben független és nagy hírű sajtóorgánum, mint amilyen a Szabadság Rádió és annak internetes portálja, miként tálalja a témát az ukrán olvasónak.
Sajnos Vaszil Ploszkina nem hagy kétséget afelől, hogy kinek az oldalán áll ebben a kérdésben. Tulajdonképpen áttételesen már az első bekezdésben állást foglal: „Az »útlevéladut« a 2014. évi parlamenti választások előtt a kormányzó konzervatív koalíció akarja kijátszani, vélik a megfigyelők. Négy évvel ezelőtt éppen ezek a politikai erők kezdeményezték a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadását, és most pótlólagos szavazatok megszerzésére számítanak a határon túl azon etnikai magyarok körében, akik már megkapták, vagy a jövőben kapják meg a magyar útlevelet”.
A szerző tehát úgy állítja be a dolgot, mintha az egyszerűsített honosítási eljárás egyébről sem szólna, csak a határon túli magyar szavazatok megszerzéséről, mintha soha nem hallott volna a jelenlegi magyar kormányzat és a határon túli nemzetrészek szervezeteinek a jelenlegi országhatárokat elfogadó nemzetegyesítő törekvéseiről. Legalább ennyire furcsa, hogy egy elvben „nemzetközi”, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa által pénzelt médium arról sem tud, hogy a régióban a magyarhoz hasonló honosítási gyakorlatot folytat határon túl élő nemzettársai körében Szlovákia, Románia és Szerbia is. Talán megérti az olvasó, ha e sorok írója – bár ki nem zárhatja – kétli, hogy az SZR szerkesztői véletlenül, esetleg nemtörődömségből siklottak volna el a cikkíró felületessége, „tájékozatlansága” és elfogultsága felett.
Valamivel lejjebb Ploszkina így folytatja: „A magyar Igazságügyi Minisztérium (valójában Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium – a szerk.) által nyilvánosságra hozott adatok szerint Ukrajnában 8783 személy kapott magyar útlevelet egyszerűsített eljárással. Ez a harmadik aktivitási mutató a határon túli magyarok körében. A második helyre Szerbia magyarjai kerültek (39 383 kérelem). A legaktívabbak pedig Románia etnikai magyarjai – 125 275 személy. Minimális számú kérelem – mindössze 157 – érkezik Szlovákiából, ahol az embert azonnal megfoszthatják szlovák állampolgárságától, ha egy másik ország állampolgárává válik”.
A továbbiakban a szerző az ukrán helyzetet vázolja, mintegy összevetve, szembeállítva azt a szlovák gyakorlattal. „Ukrajnában sincs kettős állampolgárság. Azonban a gyakorlatban a hatalom csak adminisztratív felelősségre vonást és 175–500 hrivnya közötti bírságot alkalmaz a jogsértőkkel szemben. A kérdést vizsgáló szakértők szerint érdekes jelenség figyelhető meg: tekintélyes összegért, amely százszorosa a konzuli illetéknek (ez rendszerint 35 euró) egyáltalán nem magyar származású emberek vásárolnak magyar útlevelet” – írja Ploszkina.
Nem lepődhetünk meg, ha valakinek az Európai Unióban mostanság Magyarországot érő támadások jutnak eszébe ezt a szelektív információ- és mondathalmazt olvasva. Mintha a Szabadság Rádió révén, mely valaha – még Szabad Európa Rádióként – valóban a szabadság hangja volt ezen a tájon, most azok a bizonyos liberális-baloldali eszmék szivárognának be Ukrajnába, s velük együtt a jelenlegi magyar kormányzat nemzetépítő gyakorlatának bírálata. Ám ukrajnai talajra hullva ez a „mag” érdekes transzformáción megy keresztül, s az ukrán nemzetállami ideológia érvrendszerébe ágyazódva jelenik meg, amely a magyar nemzetegyesítési törekvéseket, a kárpátaljai magyarság autonómiatörekvéseit rendszerint egyaránt negatívumként, szélsőséges esetben szeparatizmusként állítja be, vagy legalábbis előszeretettel célozgat erre.
Talán az sem egészen véletlen, hogy kárpátaljai forrásként Ploszkina éppen Zubánics Lászlót, a mindenkori ukrajnai hatalomhoz közelálló Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) egyik vezető politikusát szólaltatja meg, bár egy nem létező szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kultúra Támogatásának Központja vezetőjeként mutatja be. (Vélhetően az UMDSZ-hez köthető Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet nevének félrefordításáról lehet szó.) A magyar állampolgárságért folyamodó kárpátaljaiakkal kapcsolatban Zubánics megjegyzi: „A többség nem magyar lakosság, hiszen vannak adatok az anyakönyvi hivatal információi formájában, vagy hogy a levéltárból a magyar közösséghez való tartozásukat, esetleg a szüleik, nagyszüleik kárpátaljai származását igazoló dokumentumokat kérnek ki. És akkor kiderül, hogy ezek többségükben ukránok”.
Ennyi elég is, hogy a tájékozatlan ukrán közvélemény szemében hiteltelenné tegyenek egy olyan nagyszerű kezdeményezést, mint amilyen a magyar nemzet egyesítését szolgáló egyszerűsített honosítási eljárás.
„Zubánics László arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar útlevél megszerzésének egyszerűsített rendszere segít polgártársainknak gyorsabban integrálódni az Európai Unióban. De még ha az ukrán hatalom szemet is huny e fölött, a kárpátaljai magyarok autonómiájának kérdését, melyet a magyar fél időről időre felvet, a megfigyelők véleménye szerint nem hagyhatja válasz nélkül a hivatalos Kijev” – folytatódik az írás.
A cikkíró erről ismét az UMDSZ egyik politikusát, Tóth Mihály tiszteletbeli elnököt kérdezi, aki szerint „A magyar autonómia kérdése – úgy a kulturálisé, mint a területié – napirenden van”.
Ezek után a kárpátaljai magyarság érdekeiért a mindenkori kormánypolitikától függetlenül kiálló KMKSZ-nek érthetően csak a radikális szélsőség szerepe juthatott a cikkben. „A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség még messzebbre ment. Ez a szervezet a Tisza menti adminisztratív territoriális egység létrehozását követeli a megye Magyarországgal határos járásaiban egy tömbben élő kárpátaljai magyarok autonómiájaként – írja Ploszkina. – Mivel a magyar fél támogatja ezeket a törekvéseket, Volodimir Luscsaj ukrán megfigyelő nem zárja ki, hogy a jövőben bizonyos feszültség támad a két ország viszonyában.”
Vagyis, aki igényt formál az autonómiára, az mindjárt az országaink közötti békét és egyetértést veszélyezteti?
Látható, hogy a szóban forgó cikknek – leszámítva talán a magyar állampolgárságot igénylők számára vonatkozó aktuális adatot – nincs hírértéke. Az egyszerűsített magyar honosításról és annak hatásairól elnagyoltan felvázolt kép tájékoztatásra nem, legfeljebb hangulatkeltésre alkalmas. Mintha ez is csak egy reakció lenne a kettős állampolgárok számának alakulására vonatkozó híradásokra. Hiszen megszokhattuk már: minden e témával kapcsolatos örömteli vagy bizakodó hangvételű magyarországi hírre az ukrán sajtó nyugtalanságot keltő, gyanakvást szülő, a magyarokat szeparatizmussal vádoló, de legalábbis a kettős állampolgárság intézményét helytelenítő, az egyszerűsített honosítási eljárást és a kárpátaljai magyarok autonómiatörekvéseit erőltetetten összemosó, egy összeesküvés elemeiként feltüntető cikkel válaszol. A furcsa csak az, hogy ehhez a magyarokkal szemben gyanakvó és igazságtalan kórushoz bizonyos mértékig immár a Szabadság Rádió is csatlakozott.
E magyarellenes hangulatkeltés, no meg a Magyarország „ügyében” a közelmúltban rendezett európai parlamenti meghallgatás kapcsán jutott eszembe, hogy bár manapság illetlen katonákat mozgósítani, ha egy EU-s tagállam nem hajlandó behódolni a nemzetközi tőke és az uniós bürokrácia akaratának, a világ urainak láthatóan nincs kifogása az ellen, hogy – egy a XX. század elejéről származó kifejezéssel élve – amolyan cordon sanitaire-t, azaz egészségügyi kordont vonassanak a sajtó és a politika által a „renitenskedő” ország köré. A kárpátaljai magyarság érdekében reméljük, hogy Ukrajna nem próbálja meg kihasználni ezt a „közhangulatot”.