Táborozás Nagyberegen a hagyományőrzés jegyében
Az idén július 9. és 14. között – története során első ízben – Nagyberegen rendezik meg a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) által szervezett Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábort, melynek foglalkozásait és szabadidős programjait két helyszínen, a Nagyberegi Református Líceumban, valamint a tanintézet szomszédságában található helybeli tájházban tartják.
– Ötven iskolás vesz részt a táborozáson, nagy részük kárpátaljai, s az Ungvár, illetve Munkács vidékéről érkezettek mellett többségben vannak a Beregszászi, valamint a Nagyszőlősi járásban lakó gyermekek és fiatalok – indítja beszélgetésünket Kész Barnabás, a tábor vezetője. – Szinte mindannyian a KMPSZ tanulmányi versenyeinek, főleg a történelem- és a földrajzvetélkedőknek a helyezettjeiként, jó szereplésük jutalmaként, vagy a „GEnius” Tehetséggondozó Program résztvevőiként jöhettek el a rendezvényre. Ezenkívül kilenc magyarországi iskolás is érkezett a táborba, három kísérővel.

– A líceum biztosítja számunkra az étkezést (kiváló ellátást kapunk), a szállást, a fürdési lehetőséget, a sporteszközök használatát. A tájház udvarán felállított két jurta egyikében a lovászok térnek nyugalomra (az épülethez tartozó telek csűrjében helyeztük el a lovakat), míg a másikban kiállítást szerveztünk, bemutatva honfoglaló őseink fegyverzetét, a viseletüket, a használati eszközeiket – folytatja Kész Barnabás a tábor bemutatását. – Hétfőn, július 9-én ismerkedési estet tartottunk az oktatási intézmény egyik jelentős nagyságú termében, ahol Szedlják István, a Békéscsabai Történelmi Íjászkör egyik vezetője népmesét mondott a gyermekeknek, míg Kész Réka, a Salánki Mikes Kelemen Középiskola diákja, valamint néhány magyarországi résztvevő népdalokra tanította az egybegyűlteket, s énekléssel telt el az este jó része. Szedlják István és csapata (Perjés Zsuzsanna és Batta Csaba), akik már 13 éve ellátogatnak hozzánk, s a többi oktatóhoz hasonlóan önzetlenül segítik a rendezvény munkáját, július 11-én, szerdán a tájház udvarán – a Salánki Íjászkör tagjaival együtt – harcművészeti bemutatót tartottak, megismertették a táborozókkal a honfoglaló magyarok, a középkori lovagok, a kurucok, továbbá az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc honvédjeinek a fegyverzetét, illetve a harcmodorukat. A Beregszászból érkezett testvérpár, Kohut Attila, a Szegedi Tudományegyetem fizika szakot végzett hallgatója és öccse, Gergely, aki az idén fejezte be – kémia szakon – a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem első évfolyamát, ugyanezen a helyszínen sajátíttatja el a résztvevőkkel az ősmagyarok rettegett fegyverének, a visszacsapó (reflex)íjnak a használatát. Én is itt tartottam a lovaglásoktatást, s a tájház kertjében rakunk tábortüzet, ahol esténként összegyűlünk. Kalanics Béla, a Salánki Íjászkör tagja – a program új elemeként – a tájház nemrég helyreállított kemencéjében mutatja be, miként sütötték felmenőink a finom, hatalmas és tartós házikenyereket.


Lajos Mihály
Kárpátalja
