10 éve hunyt el a Száz év magány szerzője
10 éve hunyt el „Gabo”, azaz Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író, a Száz év magány című regény szerzője, a mágikus realizmus legnagyobb mestere.
A banánültetvényeiről híres Aracatacában született. A bogotai egyetem jogi karán „tanult”, illetve inkább olcsó kávéházakban múlatta idejét, olvasott és írt, majd 1950-ben végleg az újságírás és az irodalom mellett döntött.
Első regényét, A söpredéket barátai adatták ki 1954-ben. Márquez bebarangolta Európát, Magyarországot is felkereste, majd egy ideig Párizsban élt. 1956-ban hazatért, feleségül vette gyermekkori szerelmét és két fia született. A család szinte állandóan úton volt: Márquez a kubai Prensa Latina hírügynökség munkatársaként Havannában, később New Yorkban, majd Mexikóban dolgozott, itt készült világhírű regénye, a Száz év magány is.
Egy nyaralás során érezte meg, hogy végre rátalált saját hangjára, témájára, és 18 hónapig szobájába zárkózva csak írt és dohányzott. Az 1967-ben elkészült Száz év magány a Buendía család misztikus, csodás története, az úgynevezett mágikus realizmus gyöngyszeme. A regény páratlan sikert aratott, pillanatok alatt szétkapkodták, több tucat nyelvre lefordították, díjak özönével jutalmazták.
Márquez egy ideig Spanyolországban, majd a hetvenes évek végétől ismét Mexikóban élt, s egyre aktívabban vett részt a közéletben is. Nyíltan vállalt baloldali nézetei és Fidel Castróval fenntartott barátsága miatt hazájában és az Egyesült Államokban nem volt szívesen látott vendég. 1981-ben megkapta a francia Becsületrendet, ebben az évben jelent meg az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című kisregénye is.
1982-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint
regényeiért és elbeszéléseiért, melyekben fantasztikum és valóság ötvöződik mesterien, és mert e sajátos képzeletvilágú művek révén ábrázolja földje életét és konfliktusait.
Az ezt követő időszakban az írás mellett utazott, tanított és politizált. 1999-ben nyirokcsomórákot diagnosztizáltak nála, onnan kezdve visszavonultabban élt. Az írással azonban nem hagyott fel: 2002-ben megjelent memoárja Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel. Több művét is (Szerelem a kolera idején, Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, A szerelemről és más démonokról) megfilmesítették.
Gabriel García Márquez 2014-ben hunyt el Mexikóban, 87 éves korában. Kisebb megszakításokkal ugyan, de lényegében 1981 óta a közép-amerikai országban élt családjával, ezért halála után ott temették el a hamvait őrző urnát, de már akkor tudni lehetett, hogy ez csupán ideiglenes nyughely lesz, noha többen igyekeztek meggyőzni
az örökösöket ennek ellenkezőjéről. Így az író akaratának megfelelően a kolumbiai Cartagena de las Indiasban helyezték végső nyughelyére 2016-ban.