Az elektronikus hírközlés megteremtője

Ma már természetesnek tartjuk, hogy a nyomtatott sajtó mellett elektronikus médiák is működnek: a rádió, illetve a televízió, melyek révén naponta áramlik felénk a friss információk özöne.
Ám meglehet, kevésbé ismert tény, miszerint az elektronikus hírközlést a világon elsőként egy magyar feltaláló, vállalkozó, Puskás Tivadar valósította meg, aki szűkre szabott, ám fordulatokban bővelkedő élete során egyaránt megízlelhette a sikerek édes és a kudarcok keserű ízét, a jólétet, valamint az anyagi gondok terhét, s csak bő fél évvel élte túl legjelentősebb találmánya szabadalmaztatását.

Székely ősök ivadéka

A Puskás família bölcsője Székelyföldön ringott. Hősünk apai nagyapja ditrói földbirtokos volt, ám sajnos, jobban „értett” a mulatozáshoz, mint az okos gazdálkodáshoz, így keze alatt romlásnak indult a birtok. Fia és egyben örököse, Ferenc el is adta azt, s a nagyvárossá váló Pest-Budára költözött, ahol dunai hajózási vállalatot alapított. Agricola Máriával kötött házasságából egy lánya és három fia született, köztük az 1844. szeptember 17-én világra jött Tivadar (teljes nevén: Tivadar János Lambert), aki a Szén (ma: Deák Ferenc) téri gimnáziumban kezdte meg tanulmányait, s már korán kitűnt ragyogó logikai képességeivel. Szülei akaratának engedve joghallgató lett a Bécsi Theresianumban, a Mária Terézia császárnő-királynő által megalapított, nevelőintézetként és akadémiaként működő, jó nevű oktatási intézményben, noha a törvénycikkelyeknél sokkal jobban érdekelték a műszaki tudományok, így hamarosan átiratkozott a Bécsi Politechnikumba, majd a pest-budai József Nádor Műegyetem (ma: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) gépészmérnöki karára. Sokoldalú tehetségét jelzi, hogy a sportok terén is jeleskedett (kitűnően vívott és lovagolt), emellett gyönyörűen zongorázott, gondtalan diákéveinek azonban 1865-ben véget vetett édesapja csődbe jutása, aki nem tudta tovább biztosítani fia tanulmányait, s a huszonegy éves fiatalembernek állás után kellett néznie. Előbb a gróf Festetics családnál helyezkedett el, ahol – zenei képességeit kamatoztatva – zongorázni tanította a főúri família gyermekeit. A következő évben viszont Angliába utazott, hogy az ipari forradalom szülőhazájában, „a világ műhelyének” nevezett szigetországban próbáljon szerencsét. Nagy akaraterővel gyorsan elsajátította az angol nyelvet, Londonban telepedett le, s eleinte német nyelvórákat adott magántanítványainak, majd 1867-ben a Warning Brothers and Eckersly vasútépítő vállalatnál helyezkedett el. A cégtulajdonos, az olasz, a brazil és a brit-indiai vasúti hálózatot kiépítő Charles Warning ugyanis a kiegyezés esztendejében megnyerte a Nagyvárad– Kolozsvár–Brassó vasútvonal megépítésére kiírt pályázatot, s tolmácsként, illetve helyismeretekkel rendelkező szaktanácsadóként alkalmazta Puskás Tivadart. A vállalat azonban 1872-ben csődbe jutott, s hősünk is elvesztette az állását.

Leleményessége azonban átlendítette élete immár második mélypontján. 1873-ban világkiállításra került sor Bécsben. Puskás számított rá, hogy ebből az alkalomból milliónyi látogató fogja felkeresni a császárvárost, így visszatért egykori tanulmányai színhelyére, s megnyitotta Közép-Európa első utazási irodáját. Kedvezményes menettérti vonatjegyeket árusított, melyekhez szállodai elhelyezési és vendéglői étkezési utalványok, valamint kiállítási belépők is tartoztak. A vállalkozás sikeres volt, s a majdani feltaláló szép bevételre tett szert. A következő esztendőben áthajózott Amerikába, s aranyérc után kezdett kutatni a vadnyugaton, Colorado államban. Egy nemesfémekben gazdagnak vélt földterületet vásárolt, s aranybányát nyitott, ám ezúttal „rossz lóra tett”, a lelőhely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s elúszott a pénze. Visszatért Európába, s olyan távíróközpontok kiépítését tervezte Londonban, illetve Brüsszelben, melyek kapcsolótábláin a városok gyárainak és hivatalainak a vonalai nemcsak a központi távirdával, hanem közvetlenül egymással is összekapcsolhatók lettek volna. Az általa felkeresett üzletemberek azonban túl drágának tartották a hálózat kiépítését, így terve nem vált valóra.

Az Edison Társaság európai megbízottja

1876-ban az amerikai Alexander Graham Bell feltalálta a telefont. Hősünk felismerte az új távközlési eszközben rejlő lehetőségeket, ismét áthajózott az Újvilágba, kapcsolatba lépett minden idők egyik legzseniálisabb mérnök-vállalkozójával, a fonográf (a lemezjátszó elődje), az izzólámpa és megannyi más találmány „atyjával”, Thomas Alva Edisonnal, s felvetette előtte a telefonközpont kifejlesztésére vonatkozó tervét (egyedül nem rendelkezett olyan anyagi háttérrel, hogy elképzelését megvalósítsa). A források megoszlanak abban a kérdésben, hogy az 1876–1877 folyamán Edison New York melletti, Menlo parki gyárában dolgozó Puskás Tivadar vagy az amerikai Charles Scribner alkotta-e meg elsőként a szerkezetet, ám a technikatörténetben nem számít kivételesnek a feltaláló személye körüli vita. Például a rádiót egymástól függetlenül konstruálta meg az olasz Guglielmo Marconi, a horvát származású, ám az Egyesült Államokba kivándorolt Nicola Tesla és az orosz Alekszandr Popov, s máig sem dőlt el az elsőség kérdése… Az viszont bizonyos, hogy 1887-ben Puskás alkotta meg a telefonközpontok fejlesztésében korszakalkotó jelentőséggel bíró többcsatornás (multiplex) kapcsolószekrényt. A távbeszélőközpont feloldotta azt a káoszt, amit az egymással párba kötött készülékek szövevénye okozott, s lehetővé tette több beszélgetés egyidejű lefolytatását. A korabeli szerkezeteknél a befutó vonalak egy kezelőfalra érkeztek, ahol lebillentek a hívó számát és címét feltüntető ún. esőlemezek, és felvillantak a hívást jelző lámpák. A központ kezelője a hívó kérésének megfelelően kapcsolta a táblán a fogadókészüléket, majd a beszélgetés lefolytatása után bontotta a vonalat. Az első telefonközpontot az amerikai Bostonban állították üzembe 1878-ban.

Puskás 1877-től 1886-ig az Edison Társaság európai képviselőjeként tevékenykedett, miközben – 1879-ben – a társaság igazgatósági tagja lett. Előbb Londonban, majd Párizsban telepedett le. 1880-ban, a brit fővárosban feleségül vette az osztrák Sophie Vetter von Lillien grófnőt, s nem kisebb személyiség volt az egyik házassági tanújuk, mint az új találmányokért lelkesedő walesi herceg, a majdani VII. Edward angol király. Puskás Tivadar irányításával megkezdték a párizsi, a madridi és – 1881-ben, a világon negyedikként – a budapesti telefonhálózat létrehozását, kiépítették a francia főváros, illetve London közvilágítási rendszerét. Ugyanebben az esztendőben, a párizsi elektromossági kiállításon – az operaházban felállított mikrofon és a kiállítási pavilonban elhelyezett hallgatókészülékek segítségével – a világon elsőként valósította meg egy színházi előadás élő közvetítését. 1882. február 14-én Erkel Ferenc Hunyadi László c. operáját pedig már sztereóban közvetítette a Budapesti Operaházból a Vigadó nagytermébe, lévén, hogy két mikrofont állíttatott fel a színpad két szélén. Öccsével, Ferenccel, a magáncégükként megalapított Budapesti Telefontársaság első igazgatójával együtt megkezdte a távbeszélőközpontok kiépítését az Osztrák–Magyar Monarchia területén. Testvére 1884-ben bekövetkezett halála után feleségével és két kislányával együtt hazaköltözött, átvette a telefontársaság vezetését, felszereltette az első utcai telefonfülkéket, bővítette és modernizálta a távbeszélő-hálózatot, ám mindez rengeteg anyagi ráfordítást igényelt.

A kiadások fedezése reményében, 1885-ben aranykitermeléssel próbálkozott az erdélyi Abrudbányán, ám a lelőhely aranyban szegénynek bizonyult. A következő évben kőolaj után kutatott Zsibó környékén, a Szamos mentén, ám hiába végeztetett roppant költséges mélyfúrásokat, kiderült, hogy csak csekély kőolaj található a mélyben, s mivel mindkét, nagy összegeket felemésztő vállalkozása balul ütött ki, a telefontársaság a teljes anyagi csőd szélére került. A távbeszélő jelentőségét felismerő Baross Gábor ipari és kereskedelemügyi miniszter azonban állami kézbe vette, majd bérbe adta Puskás Tivadarnak a Budapesti Telefontársaságot, így hősünk a továbbiakban már állami pénzekből finanszírozhatta a hálózat fejlesztését. Horganyzott acélhuzalokkal váltotta fel az addigi, vashuzalokból készült légvezetékeket, s minden utcai telefonfülkében új készülékeket szereltetett fel.

Érdekességként jegyezhetjük meg, hogy a telefonálásban világszerte elterjedt „halló” kifejezés is Puskás Tivadartól származik, s a „hallom” igéből ered. Ugyanis amikor a magyar mérnök Edison mellett dolgozott a Menlo parki „találmánygyárban”, az egyik telefon tesztelésekor Puskás ejtette ki először a „halló” szót.

A telefonhírmondó

1890-ben szabadalmaztatta irányított robbantási módszerét, mely a jelenleg használt millszekundumos robbantási eljárás előfutára volt. Léghajók villanymotorral való meghajtásával is kísérletezett, ám ezek a próbálkozásai kudarccal végződtek. Annál nagyobb sikert szerzett számára a telefonhírmondó, melyet 1892 júliusában, Új eljárás telefonújság szervezésére és berendezésére címmel szabadalmaztatott Az Osztrák-Magyar Monarchia Szabadalmi Hivatalában. Kialakították a műsorközlő stúdiót, majd a kábelhálózatot, mely független volt a már meglévő telefonhálózattól, s aki rá akart csatlakozni a telefonhírmondóra, beszereltethette a lakásába a hallgatókészülék-párokat, melyek révén sztereóban hallgathatták az adásokat. 1893. február 15-én Budapesten megindult a telefonhírmondó-szolgálat, melynek legfontosabb része a hírközlés volt. Reggel kilenc órától este 21 óráig minden órában beolvasták a friss híreket, így megszületett az első elektronikus média, a rádió előfutára. Esténként és hétvégenként opera- és színházi előadásokat közvetítettek, majd a telefonhírmondó stúdiójából is továbbítottak irodalmi felolvasásokat, kamarakoncerteket. A fogadtatás kedvező volt, a hírközlés forradalmasítójaként tekintettek az új találmányra. Az idős Jókai Mór élő hírlapnak nevezte, kiemelve, hogy minden nyomtatott újságtól gyorsabban juttatja el az információkat a hallgatókhoz, emellett művészeti élvezetekben is részesíti őket. A nagy író az új hírközlő eszközt Budapest egyik legérdekesebb jellegzetességének, és a kor legelmésebb találmányának nevezte.

A telefonhírmondó Európa, sőt Amerika figyelmét is felkeltette, ám Puskás, sajnos, nem sokáig élvezhette sikerét, 1893. március 16-án, szívroham következtében elhunyt. Halálhírét elsőként legjelentősebb találmánya jelentette be. A telefonhírmondó azonban 1925 végéig tovább működött, míg csak a rádió át nem vette a szerepét.

Puskás Tivadar a legjelentősebb személyiség volt azoknak a magyar feltalálóknak a sorában, akik a hang és a kép továbbítását, rögzítését és reprodukálását tűzték ki célul.