Ismerkedés és párkeresés a világhálón

Ahogy a Magyar Néprajzi Lexikon írja, az ismerkedés nem más, mint a párválasztás és az udvarlás előkészítése. A régi szép időkben, dédanyáink korában ez a különböző társadalmi események, búcsúk, vásárok alkalmával történt.
De ahogy gyorsul az élet, s fejlődik a technika, a legtöbb ismeretség a különböző szórakozóhelyeken köttetik, vagy ahogy egyre gyakrabban – interneten keresztül. Nem is kell választanunk a temérdek internetes társkereső oldal közül, hisz a különböző közösségi oldalaknak hála néhány kattintás által a világ legkülönbözőbb részein élőkkel is kapcsolatba léphetünk. S a kezdeti ismeretlen ismeretségekből bizony gyakran valós ismeretségek, aztán kapcsolatok, szerelmek bontakoznak ki.
A közösségi oldalakat látogatók között valószínűleg nem, vagy csak nagyon kevés felhasználó akad, akivel ne próbálta volna meg felvenni a kapcsolatot legalább egy hazai, s legkevesebb tíz arab nemzetiségű ismeretlen személy.
Mindenképp előnyük ezeknek az oldalaknak az, hogy a monitor előtt ülve távoli országok lakóival, számunkra idegen kultúrákkal, szokásokkal is megismerkedhetünk. Viszont pont ebben van a dolog hátulütője is, hisz senki sem ellenőrzi, hogy valós adatokat, képeket osztunk-e meg magunkról, s hazugságvizsgáló sem szűri a bepötyögött szavakat. Így lesz a való életben nagyképű, önző, komoly kapcsolatra képtelen emberből kedves, odaadó és családszerető. S ez bizony mindkét nemre vonatkozik!
Persze, ez nem minden esetben van így, s az internetes ismerkedésekből bőven született már boldog párkapcsolat is.
Olyan személyeket kérdeztem meg, akik ilyen módon találtak párt. Egy 21 éves diáklány így nyilatkozott:
– Körülbelül 3 éve vagyok felhasználója a Facebook nevű közösségi oldalnak. Ez alatt az idő alatt legalább 100-150 vadidegen fiatal srác, és tőlem jócskán idősebb, meglett férfi jelezte a világ legkülönbözőbb részeiről, hogy szívesen megismerkedne velem. A többségükkel eleinte beszélgettem is valamicskét, persze angolul, s sok érdekességet tudtam meg számomra idegen dolgokról. De a kétperces beszélgetés után született szerelmi vallomások aztán már kezdtek az idegeimre menni. Arról nem is beszélve, mennyi szexuális töltetű üzenetet kaptam.
Tavaly aztán szintén ezen az oldalon megismerkedtem egy korombeli sráccal. Késő estig beszélgettünk üzenetben hetekig, s ez idő alatt nagyon sok mindent megtudtunk egymásról. Én mindenben őszinte voltam, hisz ha már ismerkedés, hát ismerjék meg azt, aki valójában vagyok. Ugyanezt az elvet vallotta ő is. Az alapján, amit elmondott magáról, kedves, őszinte, szorgalmas és hűséges ember benyomását keltette. Végül aztán ebben az esetben is bebizonyosodott, hogy nem minden arany, ami fénylik.
Mivel a közös szimpátia megvolt, telefonszámot cseréltünk, s eldöntöttük, hogy személyesen is megismerkedünk. Az első találkozás elég jól sikerült, s a szimpátia csak erősödött köztünk. Végül elkezdtünk együtt járni. S akkor, őszintén megvallom, 20 éves, magát racionálisnak és józanon gondolkodónak tartó személyem rózsaszín ködbe került, és csak úgy úsztam a boldogságban. Aztán jöttek a bajok! Ahogy említettem, beszélgetéseink alatt rengeteg dolgot megtárgyaltunk és megtudtunk egymásról. Aztán mire személyesen is megismerkedtünk, alig maradt valami, amiről értelmesen el tudtam volna beszélgetni vele. Nem szép dolog, de meguntam. Próbáltam én művészetekről, kultúráról, sportról társalogni vele, de nem sok eredménnyel. Rettegve vártam a hívásait, mert tudtam, hogy a következő is épp olyan unalmas (hanem unalmasabb!) lesz, mint az eddigiek. Nem tudtam, hogyan vessek véget az egésznek, hisz indokként nem lettem volna képes a szemébe mondani, hogy meguntam ezt a kapcsolatnak alig nevezhető valamit. S akkor a magát váltig hűségesnek nevező barátom megcsalt. Én pedig kaptam az alkalmon, és szakítottam vele.
Nem lett szép vége ugyan ennek az egésznek, de nem mondom azt, hogy megbántam, hisz sokat tanultam belőle, legfőképp önismereti téren. S bár ez a kapcsolat így végződött, mégis boldog voltam benne, ha csak egy kicsit is, és tudom, hogy ha nincs ez az oldal, sosem ismerhettem volna meg, hisz sem közös ismerőseink, sem közös érdeklődési körünk nem volt. Ma pedig már tudom, hogy ha valaki ily módon akar ismerkedni, nem követem el azt a hibát, hogy mindent elhiszek, és mindent elmondok, mert ez a személyes kapcsolatnak szerintem csak a rovására mehet.
– Rengeteg rossz tapasztalatom van e téren. Sok lánnyal ismerkedtem meg ezen a módon, de a személyes találkozás után semmi nem sült el jól. Év elején azonban rátaláltam egy lányra. Eleinte csak barátkozni akartam vele, de minél többet beszélgettünk, annál jobban megtetszett. Úgy is mondhatnám, hogy teljességgel elvarázsolt a személyisége, s tudtam, hogy nekünk meg kell ismerkednünk személyesen is. Ez meg is történt, s talán kicsit furcsán hangzik, de amikor megláttam őt, rögtön tudtam, hogy megtaláltam azt, akit már olyan régóta kerestem. A tekintete azonnal megfogott. Rettentően féltem attól, hogy nem fogok majd tetszeni neki. Zavarban voltam, a hangom is remegett. De végre egyszer jól sültek el a dolgok. Azóta is együtt vagyunk, és nagyon-nagyon szeretem őt. Pedig ha nincs az az oldal, valószínűleg soha nem ismertük volna meg egymást – mondta el a 22 éves Attila.
– A Twoo nevű ismerkedős/randizós oldalon talált rám egy srác idén januárban. Rengeteget beszélgettünk, s ahogy egyre jobban megismertük egymást, eldöntöttük, hogy találkozunk. Viszont a lakhelyeink közti távolság miatt ez nem volt olyan egyszerű. Többszöri elmaradt találka után végre március végén sikerült összefutnunk. Nagyon jól éreztük magunkat, mégis úgy váltunk el, hogy semmilyen jelet, utalást nem kaptam arra, lesz-e ebből kapcsolat. Egy kis bizonytalankodás után aztán mégis megkérdezte, nem szeretnék-e a barátnője lenni. Természetesen igent mondtam. Később aztán a szüleimnek is bemutattam. Ma már rendszeresen eljár hozzánk, s azóta is együtt vagyunk – mesélte Gabriella.
– Több társkereső oldalon jártam már, de nem sok sikerrel. Egyszer aztán rátaláltam egy lányra. Két hónap ismerkedés után döntöttünk úgy, hogy ideje lenne személyesen is találkozni. De mivel messze laktunk egymástól, rögtön egy egész hétvégére mentem el hozzá. Jól éreztük magunkat együtt, a családja is megkedvelt. A hétvége alatt a kezdeti szimpátia még erősebb lett, s komolyabb érzelmi szálak is szövődtek köztünk. Újabb közös hétvégéket terveztünk, s egyfajta rendszert dolgoztunk ki arra, mikor ki menjen a másikhoz. Persze nem siettünk el semmit, s az intim kapcsolattal is vártunk a megfelelő pillanatig. Nem is volt köztünk probléma semmi mással, csak a távolsággal, és ez anyagilag is megnehezítette a dolgunkat, s hat szép együtt töltött hónap után véget is vetett a kapcsolatunknak – mondta el a 22 éves Péter Magyarországról, akit, bármily meglepő, bizony így, az interneten keresztül ismertem meg alig két hete. Hát igen. Én sem vagyok kivétel, de nem is bánom. Szerintem úgy jó az ismeretségi kör, ha színes.
Az idősebb generációk képviselői talán nevetnek rajtunk, amiért a számítógép előtt görnyedve kötünk ismeretségeket, holott ehhez néha elég lenne annyi is, hogy felálljunk a székből s kimenjünk az utcára. Természetesen nem szeretnék senkit sem rábeszélni az effajta ismerkedésre, sem elriasztani tőle. A lényeg az, hogy nyitott szemmel járjunk-keljünk a világban, gondolkodjunk racionálisan, s ha megéri, ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat, amíg meg nem teszi azt valaki más. És mielőtt fejest ugranánk az internetes párkeresésbe, jól nézzünk szét magunk körül, hisz lehet, hogy azért nem találjuk meg azt, akit égre-földre annyira keresünk, mert ott áll mellettünk, s biztat, hogy soha ne adjuk fel – közelebb van az igazi, mint gondolnánk.