Napi két alvás lenne az ideális?

A 19. századig az emberek a második alvásra esküdtek: a két alvás között csinálták ügyes-bajos dolgaikat. Az, hogy mi mai emberek végigalusszuk az éjszakát, viszonylag újdonságnak számít.
Sokan riadunk fel éjszaka, hiába fekszünk le időben, az éjszaka közepén akaratlanul is felébredünk. Ma már álmatlanságnak hívják ezt a jelenséget, ám a 19. század végén ez természetesnek számított.

Az álmatlanság modern probléma

Az éjszakai ébredést évszázadokon keresztül hasznos tevékenységekkel töltötték ki, legyen az házimunka, szeretkezés, vagy egy szomszéd meglátogatása, a lényeg, hogy az álmatlanság a mai ember problémája. Az 1800-as években viszonylag ritka gondnak számított az éjszakai ébredés. Később pedig igyekeztek ezt az időt hasznosan eltölteni. Este 10-kor lefeküdtek, majd mikor éjfél után felébredtek, beszélgettek, szeretkeztek, vagy csak meditáltak.

Úgy tartották, az első alvás után minden jobban esik, ezért inkább kihasználták azt az időszakot. Az első alvás energiát adott a különböző tevékenységekhez, amibe a szex is beletartozott. Úgy gondolták, a két alvási fázis között jobb a szex is, ami megmagyarázza a sok nagycsaládost.

A második alvás előnye

Úgy gondolták, jót tesz az emésztésnek, ha ébredéskor a jobb oldalukról a balra fordulnak. Emellett a legtöbb embert egyszerűen nem zavarta, ha éjszaka felriadtak álmukból: kivéve, ha a hideg vagy az ágyi poloskák ébresztették fel őket. A mai ember álmatlansága tehát egyáltalán nem egyenlő őseink álmatlanságával.

Miért változott meg az alvási szokásunk?

Ez az ipari forradalom után változott meg, hiszen a rengeteg ledolgozott órát ki kellett pihenni valamikor: így fontosabbá vált a zavartalan alvás. Különösen, mikor az ébredés a hajnali órákban következett be, köszönhetően a későbbi lefekvésnek. A két fázisban történő alvás így elvesztette az értékét, különböző egészségügyi problémákhoz vezetett.
Emellett attól tartottak, hogy megnövekszik a bűnözés, hiszen azok, akik épp a második alvásukat élvezik, kevésbé veszik észre, ha ellopnak tőlük valamit azok, akik már, vagy még nem alszanak.

Ez azt eredményezte, hogy a mai ember számára már abnormálisnak számít az éjszakai ébrenlét. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy az álmatlanság voltaképp egy normális alvási mintázat.

Ahelyett tehát, hogy az éjszakai ébredést rendellenességként fognánk fel, gondoljunk őseinkre, akik mindezt természetesnek vették.