A Rosetta-küldetés

Bonaparte Napóleon 1798–1799-es egyiptomi hadjáratán a Nílus Philae szigetén, erődítési munkálatok során találták meg a híres rosette-i követ, mely ugyanazt a szöveget tartalmazta görög és óegyiptomi nyelven. A feliratok vizsgálatával sikerült megfejteni az óegyiptomi írást. Az ESA (Európai Űrügynökség) által a 67P jelzésű Csurjumov–Geraszimenko üstököshöz küldött Rosetta űrszondát és annak az égitestre leereszkedő Philae leszállóegységét pedig azért nevezték el éppen így, hogy a nevezetes kőhöz hasonlóan kérdésekre, csak éppen a Naprendszer kialakulásával és az üstökösökkel kapcsolatos kérdésekre találhassanak választ.

Az űrszondát eredetileg 2003-ban, és a 46P jelzésű Wirtanen üstököshöz küldték volna, ám az Ariane – 5 hordozórakéta-program nehézségei miatt az indítást a következő évre tolták át, és a Csurjumov–Geraszimenko üstököst jelölték ki célpontul. 2004. március 2-án pedig azt ESA Ariane–5 G+ rakétájának orrára szerelve elhagyta a Földet a szonda, hogy megkezdje hosszú utazását, mely során a Föld és a Mars gravitációs erejét használták fel arra, hogy a kiszemelt célponthoz lendítsék a Rosettát, annak leszállóegységével, a Philae-vel együtt. Az utóbbi tervezésében és két nagyon fontos műszerének kifejlesztésében magyar kutatók is részt vettek. A leszállóegység központi vezérlő és adatgyűjtő rendszerének megépítésekor finn kutatók készítették el a nagy kapacitású adattárolót, a magyar Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének munkatársai fejlesztették ki a német kutatók által megépített fedélzeti számítógép szoftverrendszerét. Az energiaellátó rendszert pedig a Budapesti Műszaki Egyetem Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Űrkutató Csoportja fejlesztette ki. Magát az energiaellátó egységet egy német kutatócsoporttal együtt építették meg, s az összeszerelést is Németországban végezték el, mivel Magyarországon nem található olyan steril helyiség, ún. tisztaszoba, melyben ki lehet küszöbölni földi eredetű szennyeződéseknek az űreszközbe való bekerülését.

A Rosetta 2005. március 4-én repült el először a Föld mellett, majd irányt vett a Mars felé, mely mellett 2007. február 25-én száguldott el, célba véve planétánkat, mely fölött ugyanazon év november 13-án suhant el. A gravitációs lökésektől kellőképp felgyorsulva, a következő esztendőben 800 km-re megközelítette a 2867 Šteins kisbolygót. Az OSIRIS kamerarendszer kis látószögű kamerája meghibásodott, így nem tudta elkészíteni a tervezett 16 m felbontású képeket, a WAC nagy látószögű kamera azonban jól működött, s az aszteroida felszínén lefényképezett egy nagy krátert, mellette pedig egy kisebb kráterekből álló sorozatot, mely úgy jöhetett létre, hogy az aszteroidába becsapódó kisebb égitest a Šteins gravitációs ereje miatt a becsapódás előtt több darabra esett szét, s úgy vágódott bele a kozmikus objektumba.
A Rosetta 2009-ben harmadszor is elhúzott szülőbolygónk mellett, majd 2011-ben 3170 km-re megközelítette a 21 Lutetia kisbolygót, melyről 462 felvételt készített. Ezt követően – energiatakarékossági szempontok miatt – hibernálták a szondát, s csak ez év januárjában ébresztették fel. A felébredő Rosetta az idei esztendő folyamán megközelítette a Csurjumov–Geraszimenko üstököst, melyről megállapították, hogy leginkább egy kacsára hasonlít, s augusztus 6-án miután 100 km-re megközelítették a többi üstököshöz hasonlóan jégből és kőzetekből álló égitestet, megkezdték a lehetséges leszállóhelyek feltérképezését. A Rosetta előbb háromszögszerű pályára állt, s a háromszög csúcsai közötti szakaszokon észlelt elhajlások elemzésével számították ki az üstökös tömegét. Az ősz folyamán 30 kilométer magas, kerek, majd 10 km magas, elliptikus pályára állt a szonda, s az égitest körül keringve megkezdte a felszín alapos feltérképezését. Már 5 és fél méteres, sőt még részletesebb felbontású képeket is közvetített a szokatlanul poros felszínű üstökösről, melyen sík területek, kráterek, lekerekedett élű, illetve éles peremű sziklák sorakoznak. S november derekán, a tervek szerint a hónap 12. napján végre leszállhat a 100 kg tömegű Philae. Ez lesz az első leszállás egy üstökös magjára, s mivel az objektum ekkor még 450 millió kilométerre lesz a Naptól, nem kell attól tartani, hogy központi csillagunk hősugárzása miatt olvadni kezdjen a jég, s a kiáramló vízgőz és por zavarja a leszállást, illetve a felszíni vizsgálatokat. Gondokat okozhat viszont, hogy a korábbi felvételek alapján keményebb talajúnak vélték az égitestet, s a leszállást is kemény talaj ismeretében szimulálták, most viszont kiderült, hogy komoly mennyiségű por borítja a felszínt, ami talán problémákat idézhet elő. Az „üstökösérés” valószínűleg egy négyzetkilométeres pontossággal fog megtörténni. A leszállóegység 2015 decemberéig fogja vizsgálni a Nap felé közeledő objektumot, rögzíti azokat a változásokat, melyek az egyre erősödő napsugárzás miatt alakulnak ki majd az üstökösmagban, megvizsgálja a belőle kiáramló por tulajdonságait, valamint az üstökös és az erősödő napszél (a Napból kiáramló részecskék áramlata) közötti kölcsönhatásokat. A Rosetta-küldetés eredményeként jelentősen gazdagodnak az üstökösökről eddig megszerzett ismereteink.

Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma