A Szernye-mocsár magyarlakta településeinek népessége (1784-2001)

A Fekete- vagy Szernye-mocsár az egykori Bereg vármegye, a mai Beregszászi és Munkácsi járás tíz települését foglalta, foglalja magába, melyek a következők: Gát, Dercen, Fornos, Bárdháza, Makarja, Beregújfalu, Nagybereg, Kígyós, Beregardó és Makkosjánosi. Az említett települések közül Bárdháza és Makarja ukrán település, Beregardó pedig Beregszász város csatolt települése, ebből kifolyólag a hét fennmaradó, többségében magyarok lakta település népességi változásairól lesz szó.

A kistáj Joannes Lipszky 1808-ban Budán kiadott latin nyelvű Magyarország térképén „Paludes Szernye”, vagyis Szernye-mocsár néven szerepel. Az ingovány nagy valószínűséggel a Szernye folyóról kapta a nevét, amely a fölös vizét levezeti. Az elnevezés délszláv eredetű, a szótövében a „srna” őzet jelent. Maga a mocsár egyébként az egykori Pannon-tenger egyik földalatti vulkáni kürtőjének helyén alakult ki.

A mocsár mezőgazdasági célú hasznosítása érdekében már 1771-ben megkísérelték csatornázását és lecsapolását. Ekkor a Vérke vízrendszerében kialakított csatornák segítségével vissza akarták vezetni a vízfölösleget a Borzsába. A XX. század elején megvalósult csatornázással a mocsári talajjal együtt a tőzegtelepek is kezdtek kiszáradni. Ez utóbbiakat gyakran felgyújtották, és hosszú hónapokig sötéten füstölögtek. A tüzek után a kiégett helyek feketévé váltak. Ekkor kezdték az eredeti Szernye-mocsár helyett a Fekete-mocsár elnevezést használni.

A hatalmas, vizenyős, ingoványos vidék központi része a Nagy-tó vagy a Gáti-tó volt, amelynek az északnyugati részén fekszik Gát község. A mocsár áfonyás ingoványai, nádszigetei között évszázadokon át csak átvezető pallókon, gerendákon vagy vesszőkből készített átjárók százain, úgynevezett bürükön lehetett biztonságosan közlekedni. A most Beregújfaluhoz tartozó részét Szörnyű-tó vagy a Szörnyei-láp névvel is illették. A környező falvak lakói ugyanis féltek a mocsártól, mert az évszázadok folyamán sok beletévedő embert nyelt el könyörtelenül. A zsombékokkal szegélyezett lápi ösvényekről veszélyes volt letérni, nem csak az elmerülés miatt. A mocsár ugyanis a tavaszi és őszi esőzések következtében szinte mindig tengerré duzzadt. A sajátos táji adottságok a hagyományos életmód tovább élését, emlékeinek fennmaradását a XX. század harmincas éveiig biztosították, környezete magyar falvainak gazdálkodását, kultúráját pedig sajátossá tették.

A lenti táblázatokban a kutatott települések fontosabb, XVIII. századvégi demográfiai mutatói szerepelnek.

1. sz. táblázat. Általános népességi adatok

Sor-szám	Helység neve	Házak	Családok	Jogi népesség	Távol- lévők	Idegenek	Tényleges népesség
1.	Nagybereg	58	63	372	6	6	372
2.	Dercen	71	76	447	14	12	445
3.	Fornos	34	35	223	8	10	225
4.	Gát	48	57	319	4	5	320
5.	Makkosjánosi	48	53	261	11	4	254
6.	Beregújfalu	62	70	408	2	4	410
7.	Kígyós	22	24	133	1	3	135

 

2. sz. táblázat. A felnőtt férfi lakosság foglalkozás szerinti megoszlása

Sor- szám	Helység neve	Pap	Nemes	Paraszt	Polgár és paraszt örököse	Zsellér	Egyéb
1.	Nagybereg	1	8	42	35	31	9
2.	Dercen	1	12	51	47	33	13
3.	Fornos	1	7	19	23	18	9
4.	Gát	1	–	40	36	19	12
5.	Makkosjánosi	2	–	32	27	19	8
6.	Beregújfalu	1	–	46	45	40	6
7.	Kígyós	1	3	16	12	9	2

Az 1. táblázatból látható, hogy Dercen népessége ekkoriban magasabb volt a környező településekéinél. A községben ekkor 71 házban 76 család élt, tehát majdnem minden családnak külön portája volt. Mai szemmel nagycsaládok figyelhetőek meg a fenti településeket illetően, egy család átlagosan hat főből állt.

A 2. táblázat a foglalkozásokat tartalmazza. Kitűnik, hogy településenként egy-egy pap működött, (túlnyomó többségében református egyházközségekről van szó), egyedüli kivétel Makkosjánosi, ahol a református mellett görög katolikus gyülekezet is működött, azaz két lelkész is szolgált. Dercenben, Nagyberegen és Fornoson a nemesek száma magas volt a környező településekhez képest. A kutatott településeken minden három parasztra egy zsellér, tehát földnélküli paraszt jutott.

A Szernye-mocsár partján elterülő, többségében magyarok lakta települések népességének száma a 2001-es népszámlálásig sokszorosára emelkedett. Ennek okai a demográfiai robbanáson kívül a csekély mértékű kivándorlás, az ukrán, cigány és zsidó etnikumok betelepülése, betelepítése. Gát esetében például a XIX. század utolsó harmadától megindult tömeges betelepüléssel – az érkező izraelitákat mindenekelőtt a falu kedvező földrajzi fekvése, a ruszinokat a Schönborn-uradalom ottani munkahelyei vonzották – a község népessége rohamosan gyarapodott. Az 1890. évi népszámláláskor lakossága 1035 főből állt, ebből még 98,3 % magyar (1018 fő). Az 1890-es évektől nagyobb mértékű a betelepülés a községbe, tíz év alatt 663 fővel gyarapodott a lakosság. A trianoni békeszerződés után „divattá” válik az úgynevezett lakosságkeverés, mely a mocsárparti településeket is érinti, Gát mellett főleg Nagybereget, Makkosjánosit és Beregújfalut. Dercen és Fornos napjainkig megőrizte magyar településszerkezetét. A két világháború és a „Málenykij robot” következtében a magyar települések jelentős vérveszteséget szenvedtek. Ezt a csehszlovák, majd a II. világháború után a szovjethatalom igyekezett betelepítésekkel „pótolni”.

A kutatott hét magyarlakta település összlakossága napjainkra meghaladta a 14 500 főt, melyek közül a legnépesebbek Gát (3122 fő), Dercen (2793 fő) és Nagybereg (2540 fő). A hét község összlakosságának 86 %-a magyar, 9 %-ra emelkedett az évtizedek, évszázadok során az ukrán kisebbség száma, és 5 % körül mozog a cigányság aránya. A történelmi viszontagságok ellenére a vizsgált települések megőrizték magyar többségű településszerkezetüket, s éppen a vizsgált térségben való fekvésük miatt mind néprajzi, mind pedig nyelvi szempontokból számos archaikus vonást sikerült megőrizniük.

3.sz. táblázat. A népesség számbeli változásai 1784-2001 között

	A település neve	Népszámlálások évei, lakosság száma (fő):
		1784-1787	1851	1880	1890	1900	1910	1940	1944	1969	1991	2001
1.	Gát	320	653	859	1035	1698	1967	2237	2240	2975	3150	3122
2.	Dercen	445	635	1453	1686	2010	2025	2048	2017	2417	2780	2793
3.	Nagybereg	372	1587	1401	1977	2077	2133	2000	2504	2750	2674	2540
4.	Makkosjánosi	254	478	787	965	1034	1118	1232	1219	1855	2300	2030
5.	Beregújfalu	410	780	853	861	923	1034	1769	1755	2134	2018	2000
6.	Fornos	225	530	525	668	713	738	1017	989	1382	1478	1455
7.	Kígyós	135	368	210	447	462	446	668	668	872	968	895

 

Kopasz Gyula
Kárpátalja.ma