Bemutatták a kárpátaljai magyar szórvány körében végzett kutatás első eredményeit

November 15-én – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének és halálának napján – Kárpát-medence-szerte a magyar szórvány napját ünnepelték, melyet az Országgyűlés 2015. november 3-án alaptörvényben rögzített a határon túli magyarság iránt viselt felelősségnek megfelelve.

Ez alkalomból szervezett konferenciát Budapesten a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, melynek témája a kárpátaljai szórvány volt. A rendezvény fókuszában annak a vizsgálatnak a bemutatása állt, melyet több intézmény (Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézet, Nemzetpolitikai Kutatóintézet, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola) kutatói közösen végeztek 2018 nyarán a kárpátaljai magyar szórvány körében. A kutatás célja a kárpátaljai magyar szórvány demográfiai helyzetének, asszimilációjának vizsgálata, valamint az etnikai identifikációt és szocializációt befolyásoló egyéni döntések feltérképezése volt.

Elsőként Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd Grezsa István, Kárpátalja fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programért felelős miniszteri biztos nyitógondolatai következtek. Kihangsúlyozta a kutatás és annak eredményeinek fontosságát, mely „a magyar nemzetpolitika lakmuszpapírja”, ugyanis mindeddig nem létezett átfogó kutatás a kárpátaljai magyar szórványt illetően.

A továbbiakban Tátrai Patrik, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének főmunkatársa, a kutatás vezetője, rövid elméleti bevezetőt tartott a szórvány fogalmáról és annak vizsgálati lehetőségeiről, ismertette a szóban forgó kutatás céljait és módszereit. Az előadásból megtudhattuk, hogy a szórvány definíciójára nincs egzakt megfogalmazás, mely a szórvánnyal kapcsolatos relatív bizonytalanságot erősíti, illetve a jelenség komplexitását mutatja. Ugyanis a szórvány nem állandó, hanem dinamikusan változik, folyamatosan megszűnik és újratermelődik a különböző demográfiai és migrációs folyamatoknak köszönhetően.

Tátrai előadásából megtudhattuk, hogy a kárpátaljai kutatás által lehatárolt szórványtelepülések száma 37. Ezeken a településeken 2001-ben 36 328 magyar nemzetiségű, ill. 35 818 magyar anyanyelvű élt (a kárpátaljai magyarok 24%-a). A kárpátaljai szórvány demográfiai helyzete a tömbnél kedvezőtlenebb, viszont Kárpát-medencei viszonylatban kedvezőnek mondható. A kutatás során, a statisztikai adatok összegyűjtésén és elemzésén túl, kvalitatív módszerekkel igyekeztek feltárni a kutatásba bevont terepeken zajló társadalmi-gazdasági folyamatokat, melynek alapján 85 interjút készítettek a kutatók. Az interjúk egyik része a kárpátaljai magyar érdekképviselet és intézményrendszer reprezentánsait — polgármestereket, óvoda- és iskolaigazgatókat, a KMKSZ és az UMDSZ alapszervezeti elnökeit, lelkészeket, a helyi közösségi élet szervezőit — célozta. Az interjúk másik csoportját a vegyes házasságban élőkkel rögzített beszélgetések képezték.

A módszertani bevezető után ismertették a terepkutatás eredményeit, melyet Kovály Katalin, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének fiatal kutatója mutatott be. A terepkutatás három helyszínen zajlott: a nagyszőlősi járásbeli, földrajzilag és intézményileg is összekapcsolódó Gődényházán és Tekeházán, a Felső-Tisza-vidéki, egymással szomszédos Nagybocskón és Gyertyánligeten, valamint Ungváron.
Az eredmények bemutatása során az etnikai szocializációt befolyásoló tényezők kerültek előtérbe, melynek fő pillérei a család, az oktatás és a vallás.

Az előadásból kiderült, hogy a vizsgált szórványvidékeken a magyarok jelentős része etnikailag vegyes családokban él, melyekben az ukrán nyelv dominanciája figyelhető meg.

Megtudhattuk, hogy az egyház és a vallás közösségmegtartó, nyelvőrző szerepe szórványvidéken felértékelődik, sokszor a templomi alkalmak jelentik a magyar nyelvhasználat egyetlen színterét, ami leginkább a kisebb közösségekben jellemző. A magyar közösségi programok is az egyház köré szerveződnek. Kovály Katalin arról is beszámolt, hogy a vizsgált településeken — csakúgy mint egész Kárpátalján — nőtt a magyar nyelv presztízse, a magyar oktatási intézmények iránti érdeklődés az etnikailag vegyes, illetve az ukrán családok körében is. E trendek leginkább pragmatikus okokra vezethetők vissza.

Az eredményeket ismertető előadás végkövetkeztetéseinél elhangzott, hogy a vizsgált településeken a hétköznapi problémák, a mindennapi boldogulási stratégiák felülírják az etnikai kérdéseket, esetleges ellentéteket. Az elvándorlás, a munkaerőhiány, a kilátástalan jövő mindenütt problémát jelentenek, családi, egyéni és közösségi szinten is. Az etnikai szocializáció mintázataira nincsenek általános érvényű törvényszerűségek, de befolyásolják a házasságon belüli hatalmi viszonyok, a külföldi munkavállalás következményeként egyre elterjedtebb csonkacsalád-modellek, valamint a magyar oktatási intézmények elérhetősége is.

Végezetül Kovály Katalin elmondta, hogy mivel minden szórványtelepülés specifikus és egyedi, nincsenek általános megoldások a szórvány problémáira, azokat különállóan lehet csak kezelni és orvosolni.

A konferencia utolsó programpontja azon kerekasztal-beszélgetés volt, melyen a kutatás megvalósulásában is szerepet vállaló, a vizsgált szórványtelepüléseken élő személyek vettek részt: Pogány István, ungvári római katolikus plébános, Mácsek Szidónia, a Katolikus Karitász gyertyánligeti vezetője, valamint Simon-Árpa Zsuzsanna, az ungvári Dayka Gábor Középiskola igazgató-helyettese. A kerekasztal moderátora Ferenc Viktória, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, aki saját meglátásaikról és tapasztalataikról kérdezte a kerekasztal vendégeit a bemutatott kutatás kapcsán.

A kutatás a Bethlen Gábor Alap Zrt. támogatásával és a Momentum Doctorandus Kárpátaljai Magyar Doktorandusz Szervezet szakmai koordinációjával valósult meg.

Kovály Katalin

Kárpátalja.ma