Egy ementáli sajthoz hasonló hold: a Hyperion

Naprendszerünk két leghatalmasabb óriásbolygója, a Jupiter és a Szaturnusz valóságos „mininaprendszerrel” rendelkezik: holdak sokasága kering körülöttük a végtelen térben.A szépséges gyűrűrendszeréről ismert Szaturnusz több, különleges égi kísérővel is rendelkezik. Ezek egyike a gázóriás nyolcadik legnagyobb, s egyúttal legnagyobb szabálytalan alakú, leginkább óriási krumplihoz hasonlítható holdja, a 360 x 280 x 225 kilométeres Hyperion, melyet 1848-ban fedezett fel az amerikai William Bond és George Bond, valamint William Lassell angol csillagász, s mely több különleges jellemzővel bír.

Az égitest dinamikus rezonanciában van legközelebbi holdszomszédjával, a Szaturnusz leghatalmasabb s egyúttal a Naprendszer második legnagyobb holdjával, a Titánnal: míg a Titán négy, addig a Hyperion három keringést tesz meg anyabolygója körül, így a jóval nagyobb tömegű és gravitációs erejű „nagy testvér” valósággal rángatja „kisöccsét”, mely ennek következtében elnyújtott, excentrikus pályán kering. Szabálytalan alakja és különös pályája miatt pedig nincs állandó forgástengelye és bolygókörüli szabályos forgási periódusa, keringése – legalábbis jelenleg – rendezetlen (kaotikus). Elméleti számítások szerint a hold akár több ezer évig is szabályosan keringhet, amit ugyancsak több ezer évig tartó kaotikus forgási periódus követ, s előrejelezhetetlen, hogy ez a két időszak pontosan mikor váltja fel egymást.
Az amerikai–nyugat-európai Cassini-Huygens űrszonda 2005-ben és 2006-ban is megközelítette az égitestet, s műszereivel részletesen megvizsgálta azt. Az elemzések eredményeként a New York-i Cornell Egyetem kutatója, P. C. Thomas és munkatársai pontosan meghatározták a hold tömegét és sűrűségét. Így kiderítették, hogy a hold feleakkora sűrűségű, mint a víz, lebegne egy megfelelően hatalmas víztömeg felszínén. Erre pedig csak egyetlen magyarázat lehetséges: a Hyperion belseje porózus, tele van üregekkel, köztük hatalmas méretűekkel, a hold 40-45 százalékát üregek alkotják, így az égitest olyan, mint egy gigantikus ementáli sajt. A Cassini-Huygens szonda nagyfelbontású képeinek köszönhetően a kutatók rengeteg 2-10 km átmérőjű krátert fedeztek fel a felszínen, a Hyperionon sokkal több kráter található, mint a hasonló nagyságú Szaturnusz-holdakon, s ezek a kráterek mélyebbek és szélesebbek, mint a testvérégitestek kráterei, aminek az oka megint csak a Hyperion porózus anyagára vezethető vissza: a kozmikus becsapódások nagyobb erővel képesek benyomni a porózus hold felszínét. A legjelentősebb kráter pedig meglepően hatalmas, pláne egy ekkora égitesthez képest: 120 km átmérőjű, és 10 km mély, vagyis elkottyanna benne a Föld leghatalmasabb hegyóriása, a 8848 m magas Mount Everest. Valamikor a múltban iszonyatos erejű becsapódás érhette a holdat, mely a kutatók feltételezése szerint eredetileg a mainál hatalmasabb volt, ám egy kolosszális erejű kozmikus kataklizma, egy nagyobb aszteroidával való ütközés lerobbantotta róla tömege egy részét.
A NASA Ames Research Centerében dolgozó D. P. Cruickshank kutató által vezetett csoport a Cassini-Huygens által készített spektrográfiai felvételek, színképelemzések alapján az égitest felszínének kémiai összetételét is tanulmányozta. Vizsgálataik szerint a nagyobb albedójú (fényvisszaverő képességű) területeket, melyek főleg a domináns kráterek pereménél találhatók, kristályos állapotú, nagy tisztaságú vízjég alkotja. A felszín nagyobb részét kitevő, kisebb albedójú területeket pedig vízjég, szárazjég (fagyott szén-dioxid) és szénhidrátok keveréke borítja. Az utóbbiak vízjégbe és szárazjégbe ágyazódva alkotnak komplex (összetett) vegyületeket, a legnagyobb mennyiségben pedig az idősebb kráterek alján koncentrálódnak, sötét, vörösesfekete vegyületek formájában. Szerves szénhidrogének jelentős mennyiségéről beszélhetünk, melyek a Nap ultraibolya sugárzása miatt hosszabb molekulákká állhattak össze. Az élet megszületéséhez szükséges szerves molekulákat eddig már találtak a csillagközi térben, üstökösök és kisbolygók belsejében, esetenként a felszínükön, most meg egy hold felszínén is. A szerves anyagok gyakorisága pedig azt sugallja, hogy a Világegyetemben elképzelhető az élet több helyütt való előfordulása.

Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma