Ma ünnepli 98. születésnapját David Attenborough

Paleontológusnak készült, végül a természetfilmezés, mára pedig a természetvédelem nagykövete lett. Sorozatai készítése során beutazta a világot, bemutatta az emberiségnek a természet csodáit, az elmúlt években pedig azért küzd, hogy ezek a tünemények ne vesszenek el örökre. A BBC-nél indult produceri, majd programigazgatói karrierje nem elégítette ki, többet akart – és többet tudott – adni munkáin keresztül az emberiségnek a ma 98 éves David Attenborough.

Út az első szakmai sikerekig

Egy méh száll a virágra. A kamera közelít, a beporzásra fókuszál, majd hirtelen előtűnik a háttérből egy emberi alak. Lehajol, rácsodálkozik a természet teremtményeire és belekezd néhány perces magyarázatába. Ha magyarul hallgatjuk, Végvári Tamás vagy Szersén Gyula hangját idézhetjük fel emlékeinkben. Az „Attenborough-antré” felejthetetlen élménye a természetfilmek rajongóinak.

1926. május 8-án született Isleworth-ben (ma már Nagy-London része), gyerekkorát lényegében édesapja mellett – aki igazgatóként dolgozott – a Leicesteri Egyetem kötelékében töltötte.

Két fiútestvére volt, bátyja, a 2014-ben elhunyt Richard közismert színész-rendezői és produceri tevékenysége miatt (a Gandhi című film megalkotásával) egy nagy álmát váltotta valóra.

David már gyermekkorában is „mániákusan” gyűjtötte a köveket, fosszíliákat, és már 11 évesen segített az egyetemnek, amikor annak laboratóriumi kutatások miatt gőtékre volt szüksége. Ez a lelkes természetjárónak nem okozott nehézséget, de a tavacska titkát – ahol az állatokat találta – nem fedte fel senkinek.

A környezetvédelemmel először „Szürke Bagoly”, azaz Archibald Stansfeld Belaney révén találkozott, akinek a hódok mentéséről szóló előadása teljesen lenyűgözte.

Ezután tanulmányait is természettudományos irányban folytatta, geográfiát és zoológiát hallgatott, majd ezt megszakítva két évig a haditengerészetnél dolgozott 1947 és 1949 között. 1950-ben megházasodott, felesége Jane Elizabeth Ebsworth Oriel (1997-ben hunyt el), két közös gyermekük Robert és Susan.

1952-ben, amikor a BBC csatornához teljes munkaidőben csatlakozott, a televíziós műfaj még gyermekkorát élte. Eleinte Attenborough-t nem tartották „képernyő-kompatibilisnek”, így különböző műsorok készítésében, elsősorban producerként dolgozott.

Első igazán sikeres műsora a Zoo Quest (magyarra nem fordították, de „Az állatkert küldetése” címet adhatnánk a sorozatnak) volt. Az alapkoncepció értelmében állatokat fogott be állatkertek számára, ám mellette a környezet és a helyi népcsoportok szokásai is bemutatatásra kerültek.

1965-ben a BBC2 csatornánál lett programigazgató, majd sikeresen alakította át a csatorna arculatát. Mellette folytatta küldetéseit, 1969-ben Tanzániában forgatott filmet elefántokról, de Baliról is készített kultúrtörténeti sorozatot, 1971-ben pedig Új-Guinea elveszett törzsének nyomába eredt.

A BBC főigazgatói posztját visszautasította 1972-ben, mert az ezzel járó feladatok elvégzése mellett életének nem maradt volna szerves része a filmezés. Ez a lépés vezetett ahhoz a fényes filmes karrierhez, amelynek első csúcspontja a Life (Élet) sorozat óriási sikere.

Természetfilmek és tanúvallomás

Az Élet a Földön 1979-ben jelent meg, majd ezt követően teljesedett ki a sikerszéria, amelynek epizódjai a korabeli természetfilmezés szakmai csúcsát jelentették. Legismertebb alkotásai – mint az Élet a fagybanA madarak élete, Az emlősök élete vagy Az élet megpróbáltatásai – úttörők voltak a természetfilmezés és az ismeretterjesztés történetében.

Ennek fényében talán nem meglepő, hogy a legendás Dian Fossey is megengedte a stábnak, hogy lefilmezzék a kutatócsoport napi munkáját a hegyi gorillákkal. Az élet megpróbáltatásai elsőként jelenített meg olyan filmkockákat, amelyek bemutatják a gyilkos bálnák fókavadászati szokásait vagy a csimpánzok „kolobusz-hajszáit” (utóbbit magyarul zászlós farkú majomnak is nevezik).

Az egyre tapasztaltabb Attenborough egyszerre több projekten is tudott dolgozni, így a saját filmjei mellett egyre több narrációt (A természet világa és a BBC Vadvilág sorozata) vállalt. Következő nagy sikere A kék bolygó című sorozat, amely elsőként mutatott átfogó képet a vízalatti világ csodáiról.

A 2000-es évektől a dokumentumfilmjeinek és természettudományos sorozatainak hangsúlya a természetvédelem irányába tolódott el. A 2000-es Látlelet a Földről című sorozat már ennek az új hangnak volt az előfutára: az elmúlt 20 évben a főbb témák között elsősorban a globális felmelegedés, a túlnépesedés és a veszélyeztettet fajok szerepeltek.

Évtizedek munkájának tetőpontja a 2020-as évben, a Netflixen bemutatott Egy élet a bolygónkon című film, amely nem elsősorban amiatt vonul be a filmtörténelembe, mert először láttunk rozmárokat sziklákról lezuhanni, hanem Attenborough tanúvallomásáról, aki sok évtizeden keresztül megfigyelhette, ahogy az emberi tevékenység összezsugorítja az immár tőlünk függő növények és állatok élettereit. A kényes témákra – hogyan kell megváltoznunk, hogy élet maradjon a Földön – ugyan bizonyossággal ő sem válaszolhatott, de jelezte az utókornak: már az utolsó órában vagyunk. 

Attenborough ma is aktív, a visszavonulását firtató kérdésekre így válaszol: „Ha szenet bányászva keresném a kenyerem, nagyon örülnék, ha abbahagyhatnám. De én nem ezt az utat járom. Felfedezhetem a világot és mesés dolgokat látok. Szerencsés ember vagyok.”

2014-ben a Televisualnak adott interjújában kijelentette, hogyha ma lenne kezdő, szinte nem lenne esélye, hogy munkát kapjon: „Azért kaptam munkát, mert senki nem akart 1954-ben természettudományos műsorokat készíteni. Ha most felkerülne egy hirdetés, hogy egy lelkes fiatalt keresünk, aki a Serengeti oroszlánjait filmezné, akkor 5000 olyan jelentkező adná le pályázatát, akik legalább annyira képzettek, mint én.”

Valóban szerencsés ember, mert kvalitásait egy olyan ügy szolgálatába állíthatta, amely életpályájának kezdetén még „tabula rasa” volt. Kommunikációs és oktatói képességének köszönhetően korunk egyik legjobb műsorkészítőjeként tartjuk számon. Gyerekeket megszólító ismeretterjesztő tartalmakat patronál, nevét világszerte ismerik.

Amikor a National Geographic 2008-ban arról kérdezte, hogyan vált ennyire ismertté és elismertté, egy frappáns, de rövid választ adott: „Azért, mert örökké a munkámnak éltem és a közönség azt láthatta, hogy mindig újra felbukkanok.”

Munkáját az ENSZ 2022 áprilisban díjazta, a szervezet Környezetvédelmi Programja a Föld bajnoka címmel tüntette ki David Attenborough-t.

Forrás: mult-kor.hu

Nyitókép forrása: múlt-kor.hu/BergenChamber/CC BY-SA 4.0