Nehéz helyzetben a Kárpát-ismereti Kutatóintézet… Interjú Vjacseszlav Kotihoroskóval

Az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) égisze alatt működő Kárpát-ismereti Tudományos Kutatóintézetet 1992-es megalakulása óta először fenyegeti a bezárás veszélye.

Az Ukrán Oktatás- és Tudományügyi, Ifjúsági és Sportminisztérium az előző évben első alkalommal utasította el azt az állami költségvetésből finanszírozandó kutatási tervezetet, melyet az intézet szakértői dolgoztak ki a következő évekre.

A szóban forgó intézet gyakorlatilag az egyetlen olyan intézmény, amely régészeti feltárásokat végez Kárpátalján, így annak megszűnése rendkívüli veszteséget jelentene térségünk tudományos életében. Többek között a kutatóintézet körül kialakult helyzetről kérdezte Vjacseszlav Kotihorosko régészt, az UNE történelem karának professzorát Marko Marina, a Zakarpattya online munkatársa.

– Intézetünk munkáját állami költségvetésből finanszírozzák. Mi benyújtunk egy tervezetet a témáról, amellyel foglalkozni szeretnénk, s egy szakértői testület határozza meg, mennyire aktuális a téma, s szükséges-e a támogatás. Júniusban beadtunk egy hadi architektúrával kapcsolatos tervezetet a minisztériumnak, amelynek kapcsán a Nagyszőlősi járásban található Alsóveresmart (Kiskopány) mellett kívántunk kutatásokat végezni. A helyi régészeti komplexum kulcsfontosságú műemlékeket tartalmaz. A szakértők azonban nem hagyták jóvá a témát. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket visszautasítottak, az UNE 31 különböző irányú tervezetéből 17-et nem fogadtak el.

– Az egyetem levelet intézett a minisztériumhoz, ezenkívül találkozót tervezünk a kormányzóval, hogy a segítségét kérjük, valamint az egyetem rektora is ígéretet tett a segítségre. Ha a minisztérium továbbra is ragaszkodik az álláspontjához, az a Kárpát-ismereti Kutatóintézet végét jelentené, pedig Kárpátalja területén jelenleg csak mi végzünk ilyen nagyszabású régészeti feltárásokat. Ráadásul minden évben az intézet régészeti kutatásai szolgálnak helyszínül az elsőéves hallgatók nyári terepgyakorlatához.

– Kutatásaim fő témáját a latin-római kor képezi, noha kezdetben a szláv és az ugor tematikával kezdtem foglalkozni. Én a Lembergi megyében, Szamborban születtem, de később a szüleimmel Ungvárra költöztünk, ahol beiratkoztam az egyetemre. Nem azért mentem tanulni az akkori Ungvári Állami Egyetemre, hogy történész diplomát kapjak, hanem hogy régészeti képesítést szerezzek. A múlt század 70-es éveinek elején a Szovjetunió talajjavításba kezdett, s archeológusként engem is bevontak a folyamatba, hogy segítsek meghatározni az egyes temetkezési helyek, sírok és műemlékek hollétét. Tizenöt év alatt közel 300, a neolitikumtól egészen a középkorig terjedő műemlék skáláját fedeztem fel, a Nagyszőlősi, Beregszászi és Ungvári járások területén. Kezdetben a szláv emlékekkel foglalkoztam, de később áttértem a latin-római kor emlékeire, mivel ezek jobban felkeltették az érdeklődésemet.

Kárpátalján kívül dolgoztam még Novgorodban, Pszkovban és Szmolenszkban is.

– Igen. Ez szintén a 70-es években történt. Még csak fogalmunk sem volt róla, hogy Kárpátalján létezett dák település, azonban az ásatások megkezdésekor rájöttünk, hogy valóban a dák nemzetség leleteire bukkantunk. Ez hatalmas meglepetésként ért minket, archeológusokat. Ettől kezdődően évente végeztem ásatásokat Kiskopányban, de még mindig rengeteg a feltárásra váró földterület. Több százezer töredéke található itt a különböző kerámiáknak, edényeknek, fegyvereknek, lószerszámoknak, ruhakiegészítőknek és ékszereknek, több tucat lakóháznak és ipari létesítménynek. Már találtunk kovácsműhelyt és ékszerüzletet, sőt, az i. e. I. századból származó pénzverdét is. A Délkelet-Európából származó dák állam nagy befolyással bírt, a mai Kárpátalja területe is az ő fennhatóságuk alá tartozott.

– 2009 nyarán találtuk az 550 grammot nyomó arany torquét (nyaklánc, nyakékféleség – a szerk.), amely a saját idejében magasabb rangú emberekhez tartozott, vagyis csak törzsvezetők, esetleg uniós törzsek vezetői viselhették. Ilyen összetételű torquét eddig csak Dániában és Svédországban találtak. Jelenleg a Kárpátaljai Honismereti Múzeumban található, de a leletek többségét a Nagyszőlősi Történelmi Múzeumhoz juttatjuk el a hivatalos feldolgozást követően. Sajnos a múzeumoknak nincs mindig lehetőségük megfelelően bemutatni a rendkívül értékes felfedezéseket, melyek éveken át a raktárakban porosodnak, és továbbra is ismeretlenek maradnak a nagyközönség számára.

– Mindenhol kutattam a munkácsi, ungvári és huszti várakat kivéve. Ásatásokat végeztem a szerednyei, bronykivszkai, szilcei, nagyszőlősi, viski, királyházai, kovászói várakban. Az ásatás vezetője Ihor Prohnenko, a Kárpát-ismereti Kutatóintézet magasabb fokozattal rendelkező munkatársa volt. Ezek a kutatások lehetőséget adtak a várak keletkezési és pusztulási idejének viszonylag pontos meghatározására. Az általunk végzett ásatásokból kiderült, hogy a váraink többsége jóval később keletkezett, mint ahogy eddig feltételezték.

– Vannak ilyen területek, de sajnos nem reálisak az elképzeléseim. Szeretnék ásatásokat végezni Péterfalván, ahol először találtam a dákokra utaló nyomokat, de mára ezek a földterületek magánkézbe kerültek, ezért nem lehet kutatásokat végezni.

Néhány évvel ezelőtt telefonhívást kaptam a Beregszászi járásból, miszerint egy muzsalyi gazda a föld megmunkálása közben egy ősi sírra bukkant. Értesítettük a rendőrséget és más biztonsági szerveket, de a bejelentett személy nem ismerte el, hogy talált valamit. Egyszerűen félt, hogy elveszíti a földjét az ásatások miatt.

– Valósággal virágzik. Négy évvel ezelőtt Kiskopányban végeztünk feltárásokat, amikor az egyik munkatársunk lement a faluba, és látta, hogy egy négy tagból álló csoport a domb holléte felől érdeklődik. Az illegális kincskeresőknél egy fémdetektor is volt. Munkatársunk telefonon értesített bennünket, így mi már felkészülve vártuk az érkezésüket. Kihívtuk a rendőrséget, és feljelentést tettünk ellenük. Az illegális régészeti kutatásokat a törvény akár háromévnyi szabadságvesztéssel is sújthatja, de ezek a fiatalok nagyjából 1,5 ezer hrivnyás pénzbüntetéssel megúszták a szabálysértést. Ma sok hasonló illegális műkincsvadász van, de nem vallják be, hogy honnan szerezik az értékes dolgokat. Rálelve sebtében továbbadják őket Magyarországra, s végül egy Ausztriai magángyűjtő kollekcióját gazdagítják majd.

– Sokat. 1977-ben ásatásokat végeztem a Huszti járásban található Iza falu halomsírjánál, amikor is 10 aranygyűrűt találtam. Össztömegük körülbelül 55 gramm lehetett. Ugyanebben az évben ásatásokat végeztem Kisszelmencen, ahol egy 15х10 méteres, háromméteres mélységű árokkal körbevett szentélyre bukkantam. Közel 15 ezer különböző tárgyat, köztük 10 aranymedált találtam ott. Sok aranytárgyat leltem, de nekem régészként nem az az elsődleges, hogy a lelet aranyból van-e, sokkal inkább, hogy tanúbizonyságot tehet a korról, amelyből származik.

– Nehéz megmondani. Egy bronzból készült fibula (szárkapocscsont) egy félig elkészült kapoccsal. Hasonló rögzítőelemeket a Római Birodalom területén készítettek, onnan hozták be a „barbár” világba, a Dunától egészen a Dnyeperig. A félbe hagyott árutermék arra enged következtetni, hogy hasonló kötőelemeket készítettek Kiskopányban is, amely nagy ritkaság és rendkívül értékes felfedezés is egyben. A régészek felfedezései nagyon gyakran lepleznek le köztudatban élő történelmi mítoszokat.

– Az egyedülálló felfedezések esetében törnek fel érzések bennem, de az ismert, általános dolgok szokássá válnak, már tudom, hogy hol, mit kell ásnom. De természetesen régészként minden lelet értékes számomra.

– Jelentős problémák vannak. Az ukrán régészet viszonylatában összehasonlításként meg kell jegyezni, hogy míg a szovjet időkben 1,5 ezer kutató kapta meg az ásatásokhoz való engedélyt, jelenleg mindössze 256. Ez a jelentős létszámkülönbség önmagáért beszél. A kárpátaljai régészetről már szó esett a beszélgetés kezdetén. Kárpátalja területén csak a Kárpát-ismereti Tudományos Kutatóintézet végez ilyen széleskörű ásatásokat, néhány feltárásunk még folyamatban van a nevickei várban. Szóval ha a minisztérium nem hagyja jóvá a témát, az a kárpátaljai régészet végét jelentené.

– A régészet nem tartozik a népszerű szakmák közé, főként az alulfizetettség miatt. Több diákom is érdeklődött a régészet iránt, de ez az érdeklődés megmaradt a kíváncsiság szintjén, egyikük sem tervezett ásatásokkal foglalkozni. Ukrajnával ellentétben külföldön támogatják a régész szakmát, bármilyen kutatást többé-kevésbé tisztességesen finanszíroznak.

– Kutatásokat végzünk Kiskopány archeológiai komplexumában és a kárpátaljai várak területén.

A Zakarpattya.net.ua nyomán.