Új elmélet a civilizáció hajnaláról

Az elmúlt két évtized kutatásai új megvilágításba helyezték a civilizáció születésének problémáját.

Korábban éghajlatváltozásban és az élelemtermelés születésében látták a magyarázatot, ősi települések föltárásával azonban új szempontok merültek fel.
Az emberiséget már általunk ismert történetének kezdetétől fogva érdekelte az a kérdés, hogy az ember pontosan miben és miért különbözik az állatvilágtól. A fő különbségek leírása már a teremtésmítoszokban is teret kapott. Az Ószövetség élén álló teremtéstörténet szerint az embert eleve a világ urának teremtette Isten, a bűnbeesés történetéből pedig megtudhatjuk, hogy a fő változás a jó és a rossz tudásának megszerzése volt. Ezt követte a büntetés: az embernek dolgoznia kell a megélhetésért, míg az asszonynak szenvedéssel jár az utódok megszületése.

A modern, a Biblia szövegében szimbolikus értelmezést kereső magyarázatok szerint ez a történet a civilizáció születését mutatja be. Az egyértelműen pozitívnak bemutatott Édenkertben az ember igazából gyűjtögető életmódot folytat – noha ennek részleteit a szöveg nem fejti ki –, majd a jó és a rossz tudásának megjelenésével tér át az élelemtermelő életmódra. Ez utóbbi jóval több munkával és szenvedéssel jár, ugyanakkor nagyobb létbiztonságot ad, a bűnbeesés története pedig ennek a váltásnak adja magyarázatát. Jellemző, hogy más népek mítoszai, így a görögök történetei is magyarázattal szolgálnak a civilizáció születésére. A görög mitológiában Prométheusz lopja el a tüzet, és ismerteti meg az emberekkel a kultúra és a civilizáció eredményeit.

Forradalom a kőkorban
A civilizáció és az összetett emberi társadalmak létrejöttére a 20. század kutatásainak eredményei adták meg az első tudományos igényű magyarázatokat. Vere Gordon Childe, a 20. század első felének nagyhatású őstörténésze alkotta meg a neolit forradalom fogalmát. Ez azóta is azt a kőkorszakban – nagyjából 8-10 ezer éve – bekövetkezett hatalmas változást jelzi, amelynek során az emberiség a gyűjtögető-vadászó életmódról áttért a földművelő-állattartó életmódra. A változás következményei döntőek voltak: a sokkal hatékonyabb élelemtermelés jelentősen megnövelte az emberiség lélekszámát, ugyanakkor a mezőgazdasági munkák megszervezése bonyolult társadalmakat és településszerkezeteket eredményezett.
Gordon Childe Man makes himself címmel 1936-ban publikált munkájában olvasható elmélete szerint a változások 8-10 ezer évvel ezelőtt a Földközi-tenger keleti medencéjében kezdődtek. A főszerepet az éghajlati változásoknak tulajdonította: a szárazság miatt a korábban vadászó-gyűjtögető életformát folytató közösségek oázisokhoz hasonló helyekre tömörültek, ahol a szükség rávitte őket az árpa és a búza termesztésének fölfedezésére. A hatékony élelemtermelés pedig hamarosan a népesség gyors növekedését eredményezte, ami összetett társadalmak kialakulásához és városok létrejöttéhez vezetett.

Az izgalmas elmélet publikálását követően számos kutatás igyekezett igazolni Childe téziseit. A termékeny félhold, vagyis az élelemtermelés kialakulásának feltételezett közel-keleti helyszínét vizsgálva például J. Braidwood új elméletet állított föl. Kutatásai során azt kereste, hogy a különböző háziasított növények és állatok vadon élő „eredeti változatai” hol találhatók meg. Feltételezése szerint a Zagrosz és a Taurosz hegységben volt megfelelő a klíma ahhoz, hogy az itt megtalálható, vadon élő növényeket és állatokat háziasítsák.

Gordon Childe és társai eredményeit a későbbiekben több kritika érte. Egyrészt Childe elméletét megkérdőjelezték azok a kutatások, amelyek kimutatták, hogy az általa jelzett időpontban nem lett szárazabb az éghajlat, a változás nem volt jelentős. A környezeti változás nélkül nehezen volt magyarázható a mezőgazdaságra való áttérés, hiszen az alacsonyabb lélekszámú közösségek számára könnyebb volt kiaknázni a természet kínálta éléstárat, mint az élelemtermelés fárasztó munkájába fogni.

A legrégebbi templom?
Az 1990-es években azonban további kételyek merültek fel. Az új régészeti leletek ugyanis kimutatták, hogy már jóval az élelemtermelés előtti időkben bonyolult társadalmak és összetett szerkezetű települések jöttek létre, vagyis a civilizáció létrejöttében nem csupán az élelemtermelésnek volt szerepe, hanem más tényezőknek is.

A legfontosabb ásatások Törökország délkeleti részén kezdődtek: a Nevali Çori néven ismert lelőhelyet nagyjából 10 ezer évesre datálták a kutatók. A település maradványai között jelentős kiterjedésű kultuszhelyeket azonosítottak, amelyeket különös szépségű díszítésekkel láttak a település lakói. Mindez pedig azért volt meglepő, mert a korábbi kutatások alapján senki nem számított ilyen összetett építményekre az élelemtermelés előtti időkből.
A lelőhely 1991-ben víz alá került, amikor elkészült az Atatürk-duzzasztógát. A Klaus Schmidt vezette kutatócsoport új lelőhelyet keresett hát a környéken: a közeli Göbekli Tepe domb megfelelőnek tűnt, mert a víz alá került lelőhelyhez hasonló mészkődarabokat figyeltek meg ott is a régészek. Az eredmények aztán minden várakozást fölülmúltak, a maradványok három rétegét különítették el.

A legrégebbi, 11 ezer éves réteg volt a legnagyobb jelentőségű: eddig négy darab harminc méter átmérőjű, kör alakú, szentélynek tűnő építményt tártak fel a kutatók. Az előzetes felmérések szerint további 16 hasonló építmény vár feltárásra. A kör alakú építmény szélén és közepén T alakú pillérek tartották vélhetően a tetőt, ráadásul szörnyeket és embereket ábrázoló szobrok dekorálták a pilléreket. A romok között madaraktól és emberektől származó csontok tömegét fedezték föl.

A nagyszabású és kiterjedt építményt nyilvánvalóan csak egy olyan jól megszervezett közösség hozhatta létre, amelynek létrejöttét korábban az élelemtermeléssel hozták összefüggésbe. Itt azonban mezőgazdasági tevékenységnek semmilyen nyomát nem találták a régészek, sem termény, sem pedig eszközök formájában. Úgy tűnik tehát, hogy már jóval az élelemtermelés előtt léteztek olyan komplex emberi közösségek, amelyek képesek voltak nagyszabású építmények létrehozására.

Klaus Schmidt elmélete szerint a hely egyfajta zarándokhely lehetett, állandó település nélkül. Schmidt szerint tehát nem az élelemtermelés hozta létre a társadalmat, hanem valamilyen közös kultusz teremtette meg a nagyobb lélekszámú közösséget. További következtetései lényegében a fejük tetejére állítják a korábbi elméleteket: a nagyobb létszámú rituális közösségnek nagyobb mennyiségű élelemre volt szüksége, ami aztán elvezetett az élelemtermelés kialakulásához. Elképzelhető az is, hogy a vallási rendezvények alkalmával, ahová jelentős mennyiségű vadon termő növényt szállítottak, véletlenül fedezték föl a termelés lehetőségét.

Közösségi terek a kőkorban
A Göbekli Tepében folyó ásatásokat követően további olyan lelőhelyeket fedeztek fel a régészek, amelyek jóval az élelemtermelés kialakulását megelőzően komplex településnek tekinthetők. Göbekli Tepétől délre, az Eufrátesz szíriai szakaszán három további olyan települést találtak, amelyek lakói a falvak fejlődésének korai szakaszában még vadon élő növényekkel táplálkoztak, és csupán a kései szakaszban jelentek meg a háziasított változatok. Ebben az esetben is azt figyelhetjük meg, hogy ezek a közösségek már jóval az élelemtermelés előtt elkezdték társadalmuk kiépítését. Ezeken a településeken egyébként olyan épületek is voltak, amelyek valószínűleg valamilyen közösségi célt szolgáltak.
A Szíriában dúló polgárháború miatt ezek a lelőhelyek sajnos nem kutathatók. Sokkal délebbre azonban, a jordániai Vádi Fejnan (Wadi Faynan) lelőhelyen 2010-ben kezdődött ásatások eredményeképp továbbra is megfigyelhetők ezek a folyamatok. A 11 600 évesre becsült lelőhely jelenleg a legősibb ismert település, 400 négyzetméter nagyságú, amfiteátrumszerű építményével pedig szintén a korai, ám fejlett társadalomszervezés jeleit mutatja. Élelemtermelésnek nyoma sincs: a település lakói vélhetően vadászatból és gyűjtögetésből szerezték be a szükséges táplálékot.

Az ősi település több száz kilométerre van a hozzá hasonló korból származó, hasonló településektől. A régészek ezért úgy vélik, hogy az egész térségben olyan sajátos kultúra bontakozott ki, amely már bőven a neolit forradalom előtt magas szintű társadalmat tudott szervezni. A régészekre további munka vár: az ásatások még egyik lelőhelyen sem fejeződtek be, az eredmények értékelése pedig még sokáig eltarthat.
Forrás: origo.hu