90 éve hunyt el a Kincskereső kisködmön szerzője
1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán Móra Ferenc író, újságíró, könyvtár- és múzeumigazgató, a Kincskereső kisködmön és az Aranykoporsó írója.
Apja örökös pénzgondokkal küzdő szegény szűcsmester, anyja pedig kenyérsütő asszony volt. Bátyja, István, később költőként is híres lett. Szülei a nagy szegénység ellenére is mindent megtettek azért, hogy fiaik tanult emberek legyenek.
Már 16 éves korában verse jelent meg a Félegyházi Hírlapban.
1897-ben, az érettségit követően a pesti egyetem földrajz-természetrajz szakára iratkozott be, amit három év múlva félbehagyott.
1902-ben Engel Lajos, a Szegedi Napló főszerkesztője alkalmazta újságírónak, majd nemsokára a lap vezető publicistája lett.
1904-ben a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum munkatársa lett, s ekkor kezdődött barátsága Pósa Lajossal, a „mesekirállyal”.
1905 és 1923 között Móra Az Én Újságom több álnéven író munkatársa volt. Ekkor születtek munkásságának legnépszerűbb darabjai: a Rab ember fiai, Csilicsali Csalavári Csalavér, a Dióbél királyfi és a Kincskereső kisködmön, melyeket később tévében, rádióban is feldolgoztak.
1913-ban Móra a Szegedi Napló főszerkesztője lett, s mint költő, ifjúsági író és politikai újságíró, országos hírnévre tett szert.
Politikai álláspontja a polgári radikalizmus volt, amit az akkori urak nem néztek jó szemmel. Írásaiért felségsértési pert is akasztottak a nyakába.
1915-ben a Petőfi Társaság tagjává választották, majd két évvel később Tömörkény utódaként a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum igazgatója lett.
1919. április 1-jén megjelent Memento című vezércikke, melyet ellenségei vérengzésre való felhívásként magyaráztak. Fel kellett adnia főszerkesztői posztját a Szegedi Naplónál.
Rövid időre visszavonult a közéletből, s összeállította verseinek gyűjteményét Könyves könyv címmel, mely 1920-ban jelent meg.
Mivel az újságírás lételeme volt, már 1922-ben a Világ hasábjain jelentette meg tárcáit, vezércikkeit. A Világ megszűnte után a Magyar Hírlap közölte írásait, útirajzait, ásatásairól szóló színes, szinte novellisztikus tudósításait.
A líra és a publicisztika mellett a húszas évek elejétől a regény műfajában is kiteljesedett. Első regényének ötletét barátjának, Heller Ödönnek a meggyilkolása adta. Így született 1922-ben A festő halála, mely végül a Négy apának egy leánya címet kapta.
1932-ben Mórát Szegeden díszdoktorrá avatták.
Régészként is tehetséges volt. Ásatásai során Szeged környékén szinte minden korból értékes leleteket tárt fel, ezzel gyarapítva a magyarországi régészetet.
1933 februárjában érzékelte először a hasnyálmirigyrák tüneteit. Hamarosan megműtötték Pesten, de már nem lehetett rajta segíteni. Hazatért Szegedre, s cikksorozatot kezdett írni – haldoklásának történetét. 1934. február 8-án halt meg.
Móra Ferenc így nyilatkozott magáról:
Én az irodalomnak csak barkácsoló kismestere vagyok. Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha.
Az MTI nyomán