Máig vitatott a Beatles feloszlásának oka

1970. december 31-én Paul McCartney zeneszerző és énekes pert indított a londoni legfelső királyi bíróságon a világ valaha volt legnagyobb hatású zenekara, a Beatles feloszlatása miatt. Ezzel hivatalosan is lezárult egy korszak, amely örökre kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben.

A hatvanas évek liverpooli fiúbandájának kulturális és zenei öröksége rendkívül fontos részét képezi a popkultúrának. Az angol középosztályból berobbant gombafrizurával világot hódító csapat megteremtette az alapot a modern könnyűzenének, gyakorlatilag az utána alakuló összes zenei műfajra hatást gyakorolt.

A Beatles találta ki azt is, hogyan lehet üzletileg sikeres egy fiataloknak szóló popegyüttes, máig formációk ezrei követik az általa kitaposott utat. A közel hét évig tartó töretlen diadalmenetet azonban a végére viszályok árnyékolták be, amelyek végül a tagok közti jó kapcsolat felbomlásához és a zenekar széteséséhez vezettek.

Az 1960-ban alapított zenekar három évvel később egy csapásra meghódította a világot. Élő koncertjei szinte megigézték a közönséget, valóságos attrakcióként hatottak és tömeghisztériát indítottak el. Így ment ez még három évig egyhuzamban, közben a csapat felvett hét nagylemezt is, a túlfeszített tempó pedig szép lassan teljesen kimerítette a tagokat. 1966 nyarán már csak McCartney szavazott az élő fellépések mellett, azonban az együttest egyre több atrocitás érte, amely végül az ő véleményét is megváltoztatta.

Emellett Amerikában gyengülni látszott a nagy Beatle-mánia, ugyanis akkorra már több ígéretes új zenekar jelent meg a színen. A tagoknál ezzel elkezdődött egyfajta lelki hanyatlás.

1966. augusztus 29-én San Franciscóban adtak koncertet, miután pedig lejöttek a színpadról, mindannyian tudták, a turnéknak vége. Úgy érezték, stúdiózenekarként folytatnák tovább. Az igazán válságos idők pedig még csak ezután következtek.

Az ötödik Beatle halála

Augusztus 27-én a csapat menedzserét, Brian Epsteint 32 évesen holtan találták a hálószobájában. Epsteinnek kulcsszerepe volt a csapat kezdeti sikereiben, gyakorlatilag az ő munkája révén vált a Beatles világszenzációvá, nem mellesleg mély baráti viszonyt ápolt a bandatagokkal. Máig gyakran az ötödik Beatle-ként emlegetik. A férfi egy személyben tartotta össze a zenekart, intézte az ügyeit, és odafigyelt az anyagiakra is.

Miután eltávozott, betöltetlen űrt hagyott maga után – az együttes egyre több hibás üzleti és karrierdöntést hozott. A négyes tagjai egyre inkább érezték, hogy külön utakon szeretnének járni. A korábban a Beatlesre jellemző alkotói kohézió egyre inkább vált öncélú különcködéssé, amivel egy soha nem látott személyes vitaáradat indult útjára a stúdióban, később pedig már azon kívül is.

Új kapcsolat, dermesztő légkör

Sokan gondolják még ma is úgy, hogy John Lennon második felesége okozta a banda feloszlását. Ebben a formában ez nem igaz, viszont az tény, hogy a Yoko Onóval való kapcsolata teljesen megváltoztatta az énekes hozzáállását a zenekarhoz, és azon belül is leginkább barátjához és szerzőtársához, McCartneyhoz. Lennon 1966 végén, nősen ismerkedett meg a nála hét évvel idősebb japán képzőművésszel, másfél évvel később pedig el is vált a feleségétől, ugyanis úgy érezte, újdonsült párja mellett képzeli el az életét.

A kapcsolat miatt Lennon teljesen elzárkózott a külvilágtól, Yokón kívül pedig mindenki mást kizárt az életéből, szinte ugyanazon személyként tekintett magukra. Párját behurcolta a stúdióba is, ami a tagokon és még egy-két hangmérnökön kívül mindenki számára tiltott terület volt, ez pedig óriási feszültségeket szült. A zenekar három másik embere úgy érezte, a szava kevesebbet ér a nőénél, Yoko pedig egyre többször szólt bele a zenekar életébe.

Bár ő később úgy nyilatkozott, csak azt akarta, hogy szerelme kellő figyelemben részesüljön, elvégre ő volt a csapat alapítója.

Lennon azonban már akkor tudta, hogy nem folytatja tovább a bandával a közös munkát, ugyanis új kapcsolatában alkotói formában is újjászületett és ontani kezdte magából a remekműveket. Ez azonban azt jelentette, hogy már egyáltalán nem volt szüksége szerzőtársa, McCartney segítségére.

Ezzel párhuzamosan a gitáros George Harrison és a dobos Ringo Starr is megtalálta a saját hangját, az individuális ötleteket pedig a következő hat albumba már mindenki megpróbálta beleerőszakolni. McCartney és Lennon pedig nem titkolt ellenszenvvel viszonyult a másik szerzeményei iránt. Előbbit nagyon megviselte a romló viszony, a gödörből felesége nyomására szólókarrierjének beindításával próbált meg kimászni. Az énekes később elmondta, hogy a Beatles utolsó hat lemezén már egy erősen feloszlóban lévő zenekar hangja hallható.

A haldokló anyagiak és a szomorú végszó

1968 végére a banda pénzügyei is szép lassan káoszba fulladtak, ugyanis a tagok saját lemezkiadója, az Apple Corps iszonyatos mértékben vitte a pénzt, mivel egyikük sem volt jártas az üzleti életben. Új menedzserre volt szükség, a feladatra McCartney új felesége, Linda Eastman saját apját és bátyját javasolta, a két férfi ugyanis pont ebben a szakmában dolgozott. Lennon és Yoko Ono viszont közben találkozott a korábban a Rolling Stonest a csőd szélére taszító Allen Kleinnel, akinek megnyerő és agresszív stílusa azonnal megtetszett mindkettőjüknek.

McCartney viszont nem volt hajlandó aláírni a rossz hírű üzletemberrel a szerződést, a többieket viszont ez nem érdekelte. Később ez is tette lehetővé, hogy egymaga dönthessen a zenekar sorsáról. McCartney úgy érezte, ha ő nem lép, a formáció továbbra is szenved majd. Akkor Kleinnek és a többieknek még sikerült meggyőznie az énekest, hogy gondolja át a döntést, később azonban, amikor már az első szólólemezének a megjelenését is el akarták tolni az utolsó Beatles-lemez miatt, már nem volt visszaút.

1970. április 10-én Paul McCartney, a Beatles gitárosa és dalszövegírója, McCartney című szólóanyagának bemutatása kapcsán egy ál-interjút jelentetett meg a sajtóban, ahol az együttes feloszlását említette. Itt ugyan egyértelműen még nem mondta, hogy kilép a bandából, a gyakorlatban ez a nyilatkozat, amely bejárta a világsajtót, már valóban a befejezést jelentette, amely nyolc hónappal később, a londoni bíróságon hivatalossá vált.

Idén októberben McCartney-val a BBC készített interjút, amelyben a zenész saját maga mesélte el a zenekarral való végső szakítás történéseit:

„Nem én vagyok az, aki a szakítást kezdeményezte. Nem, nem, nem. John egy nap besétált a szobába, és azt mondta, hogy elhagyja a Beatlest. Ez váltotta ki végérvényesen a szakítást. Azzal, hogy az emberek azt gondolják, hogy én voltam a bűnös, együtt kellett élnem, csupán nemet tudtam mondani. Nem akartam titkolózni, hiszen mindannyian tudtuk, hogy vége. Klein kérte tőlünk, hogy hallgassunk a szakításról, amíg ő lebonyolít néhány üzletet, de én nem bírtam tovább” – utalt Lennonra, aki 1969-ben már ki akart lépni a csapatból, de végül nem tette.

McCartney szerint a feloszlását követő jogi huzavonára azért volt szükség, hogy megóvhassa a Beatles örökségét: „Küzdenem kellett, ezt pedig csak úgy tehettem, hogy bepereltem a többi Beatles-tagot. Muszáj volt, ugyanis ők mind Kleinnel tartottak. Ezt évekkel később meg is köszönték nekem.”

Forrás. hirado.hu