„Egy szép napon felfedeztem a kacagást” – Interjú Baláczky Vlagyimirrel, „Pitkinnel”

Mondhatnám: nem kell bemutatni, hiszen mindenki ismeri. Én mégis bemutatnám. Hiszen amellett, hogy énekel, verset, könyvet ír, dobszakkört vezet, kacagtat. Egy olyan emberről van szó, aki szeret élni, szeret alkotni, és szeret szeretni. Baláczky Vlagyimir, azaz Pitkin mesél életéről, munkájáról, próbálkozásairól, sikereiről, Beregszászról, egyszóval az elmúlt öt évtizedről…

– Orosz neve van, mégis magyarnak vallja magát.

– Édesanyám magyar volt, apám orosz, tőle kaptam a nevemet, de sajnos nélküle nőttem fel.

– Honnan ered a Pitkin beceneve?

– Hatéves koromban ragasztották rám, amikor még nagy szenzációt keltettek a Pitkin-filmek. Az udvaron, utcán szerepeltünk a kis szomszéd barátaimmal, és én játszottam Pitkint. Aztán rajtam maradt.

– Hol és mikor kezdődött pályafutása?

– Hatévesen keresztapám lakodalmában táncoltam. Tviszteltem. Ott kezdték el mondogatni, hogy ebből a gyerekből még lesz valaki.

– Hogyan lett humorista?

– Azt hiszem, tízéves voltam, amikor egy szép napon felfedeztem a kacagást. Érdekes volt, amikor megértettem, hogy vannak történetek, melyeken nevetni lehet. Elkezdtem gyűjteni a vicceket. A katonaság idején már képes voltam fáradhatatlanul, egész éjjel poénos történeteket mesélni a társaimnak. Először tizennégy éves koromban léptem fel parodistaként a beregszászi művelődési házban. Óriási élmény volt számomra, hiszen addig nem volt komolyabb fellépésem. Szereplésemről hangfelvétel is készült, melyet meghallgatott a híres beregszászi Olimpia zenekar. Felkértek, hogy lépjek fel és turnézzak velük. Szívesen elfogadtam a felkínált lehetőséget.

– Később több együttes énekeseként is fellépett.

– Így van. Először az Itaka nevű zenekart alapítottam meg 1972-ben. Sok Bergendy-számot játszottunk, hiszen akkoriban az volt a menő.
A katonaság harmadik napján már a katonai zenekarban énekeltem, valamint konferáltam. Magyarul énekeltem, ez mindenkinek tetszett. Katonatársaimnak rengeteg dalt lefordítottam oroszra. De daloltunk angolul és olaszul is.
1975-ben hazajöttem, és tagja lettem a Fehér kő étterem zenekarának, amely egy nagyon profi együttes volt. Továbbra sem maradt távol tőlem a humor. Énekeseket parodizáltam.
1976-ban én voltam Beregszász első DJ-je, a Globus nevű ifjúsági klubban dolgoztam, amely a város első diszkó-klubja volt. Minden este teltház volt. Ezek után már bátrabb lettem, sokat fejlődtem.
Nagy lépés következett az életemben, amikor megnyílt városunkban az Arany Páva étterem. Műsorvezetőként, illetve énekes-parodistaként voltam a színpadon.

– Mikor zárult le ez a korszak?

– Tulajdonképpen ez a korszak még ma is tart, csak a helyszín változik. Egy nagyobb váltás következett, amikor a Szovjetunió széthullása után Ukrajnába beköszöntött a nehezebb, válságosabb időszak. Fehérgyarmaton kezdtem dolgozni, de végül is ugyanazt csináltam, amit itthon. Megszerettek ott is, gyakori vendége voltam a városi tévéstúdiónak. Három év múlva hazajöttem, és komolyabb dolgokkal is foglalkoztam.

– Milyen komoly dolgokkal foglalkozhat egy humorista?

– Korábban egy örmény fiú megkért, hogy tanítsam meg magyarul. Lelkesen tanult, leírt háromezer szót. Kérdezte, hogy milyen könyveket olvasok. Rejtő Jenőt, mondtam. Kérte, hogy fordítsam le neki. Belekezdtem, és egy hónap alatt le is fordítottam egyik művét oroszra. Végül még egyet és még egyet. Az íráshoz is kedvet kaptam, ma már három könyvem is van.

– Visszatérve a zenéhez… A Beregszász című dal a város egyik kedvence. Szereti?

– Egy fellépésem alkalmával énekelni kezdtem ezt a dalt. Egy zalaegerszegi nyugdíjasklub tagjai, akik a nézők között voltak, velem együtt folytatták. Nem tudtam, hogy mi történik. Azt hittem, valami átverés. Később kiderült, hogy ezt az éneket választották himnuszuknak. Nagyon megható volt számomra. Budapesten, Tatabányán is énekelhettem ezt a dalt. Szeretem…

– Hány saját szerzeménye van, és miről szólnak a dalai?

– Körülbelül ötven dalt írtam az életről. Mindegyik dal érdekes a maga módján. Egy versszak az Itt és most című dalomból:
„Utazók vagyunk mindannyian a múltból a jelenen át,
Az úti célunk és a végállomás – az igazi szabadság.
Van úgy, hogy sokszor megbántanak, szinte majd kiszakad a lelkem,
Nehezen élni kényszerítenek, és én a gyerekeket a jövőtől féltem.
A gyertyalángnak égnie kell a szerelmesek szívében,
Ha nem tudsz szeretni, hát engedj el, ne tarts a szív börtönében.
Minden ember kis világa egy nagy randevú a magánnyal,
Az ember azért boldogtalan, mert problémája van a világgal.
Itt és most, mindig csak ez számít.”
Az élet mélységéről és igazságáról szól. Biztos vagyok benne, hogy olyan dolgokat kell énekelni a színpadon, hogy a dal ott lakjon annak a szívében és tudatában, aki hallgatja.
Találtam néhány jó zenészt a dalaimhoz, és egy éven keresztül mindennap készültünk a nagy koncertre.

– Kikkel dolgozott együtt?

– A fiam, Dominik dobolt, Balogh Diana játszott fuvolán, Leskó Pisti volt a basszusgitáros, Balogh Lajcsi volt a billentyűs.

– Mikor volt mindez?

– Három éve. Egy év elteltével volt három koncertünk. Készítettünk videofelvételt is a fellépésünkről.
Most mindenki elment pénzt keresni, a fiam is egy magyarországi együttesben dobol, de itthon is dolgozik. Én maradtam. Jelenleg van egy önálló kabaréműsorom. Nemsokára nyílik Beregszászban egy kávézó, ott fogok zenélni.
Továbbra is írok dalokat, és készülök egy kis zenekarral a fellépésekre, hogy olyan műsorokat, zenés esteket szervezzünk, ahol kacagunk és zenélünk. Írtam tíz színdarabot bábokkal: pontosabban bábkabarét felnőtteknek. Tizennégy állat és huszonkét ember szerepel benne. Ezt a televízióban is be szeretnénk mutatni.

– A beregszászi tévécsatorna is az Ön nevéhez fűződik.

– Senki sem hitt benne, hogy megcsinálom, mégis sikerült. Sokat dolgoztunk. Naponta tizenhat órát sugároztunk. Sajnos öt év működés után leálltunk, mert meghalt a támogatónk. Most a munkácsi tévénél kezdtem el dolgozni mint a magyar nyelvű műsorok felelőse.

– Nagyon sok tevékenységet felsorolt. Mi az, amit ezek közül leginkább szeret csinálni?

– Mindegyik ott van, és várja, hogy mikor nyúlok hozzá.

– Ön szerint mi a művészet?

– Amikor olyat vagy képes mondani, mutatni vagy éreztetni a másik emberrel, amitől az elkezd mosolyogni, érti, örül neki, és boldog lesz tőle.

– Ez velünk született tehetség?

– Önnevelés, önművelés eredménye.

– Mi az erőforrása?

– Az, hogy megtanultam szeretni, és engem is szeretnek.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma