115 éve született Radnóti Miklós
115 évvel ezelőtt született Radnóti Miklós, a XX. század egyik magyar költőóriása, a Nyugat harmadik nemzedékének tagja.
Glatter Miklós néven látta meg a napvilágot 1909. május ötödikén egy jómódú asszimilálódott zsidó családban Budapesten.
Édesanyja, Grosz Ilona és ikertestvére születésekor meghaltak, amiért a költő egész életében magát okolta. A háromtagú család – Jakab, Miklós és nővére, Klára – nem sokáig voltak egyedül: az özvegy újranősült, Molnár Ilonát vette feleségül. Édesapját, Glatter Jakabot szintén hamar, mindössze 12 évesen veszítette el. A kis Miklós ekkor tudta meg, hogy Ilona nem az édesanyja, Ágika pedig csak a féltestvére. Ettől fogva anyai nagybátyja, Grosz Dezső gazdag textilkereskedő vette gondjai alá.
1927-ben érettségizett, majd 1 évig Liberecben tanult tovább textilipari szakon. A numerus clausus miatt Budapesten nem vették fel az egyetemre, így Szegeden tanult tovább magyar–francia szakon.
1930-ban debütált első kötete, a Pogány köszöntő.
Egy évvel később, az Újmódi pásztorok éneke kötetét izgatás és vallásgyalázás miatt elkobozták, a költőt pedig 8 napi fogházra ítélték.
Ugyancsak 1931-ben Párizsban nyaralt. 1933-ban jelent meg harmadik kötete, a Lábadozó szél.
Radnóti 1934-ben bölcsészdoktorátust szerzett (dolgozatában Kaffka Margit művészeti fejlődését boncolta), egy évvel később tanári oklevelet kapott, a hatályos törvények miatt viszont nem praktizálhatott. 1935. augusztus 11-én vette feleségül Gyarmati Fannit. 1936-ban magántanárként és alkalmi irodalmi munkásságával kereste a kenyerét. Sorra jelentek meg kötetei: Újhold (1935), Járkálj csak, halálraítélt! (1936), Meredek út (1938). Szintén 1938-ban Baumgarten-díjat kapott. 1940-ben jelent meg az Ikrek hava könyve.
A verseiben érezhető halálfélelme nem volt alaptalan. 1940-től munkaszolgálatokra hívták be. Bár 1943-ban barátai közbenjártak érte – és ugyanebben az évben kikeresztelkedett –, 1944 májusának végén újra behívták. Vácról Szerbiába vitték, ahonnan már nem tért vissza.
Leghíresebb versében hazája szeretetéről vallott, mégis ugyanez a haza engedte, hogy egy tömegsírban érjen véget az élete.
1944. november 9-én a visszavonuló gyalogmenetben Abdánál több társával együtt agyonlőtték.
Radnóti nevelőanyja és féltestvére, Ágnes sem élte meg a háború végét. Auschwitzban vesztették életüket ugyancsak 1944-ben.
„A legjobbat adni, magyart és európait adni, mindig költészetet adni, úgy vélem, ez nem kis ügy”
– vallotta a költő, amit rövid életútja alatt sikeresen teljesített. Költészete, műfordításai, publicisztikái a magyar irodalom remekei közé tartoznak.
Az abdai tömegsír exhumálásakor találták meg a költő utolsó verseit, a ma már Bori notesz néven elhíresült füzetben.
„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére, Budapest VII., Horánszky u. 1. I.”– olvasható öt nyelven a füzet elején.