A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom…

Mint már arról korábban beszámoltunk, 2012. július 16-án a beregszászi római katolikus templomban dr. Kosóczki Tamás orgonaművész orgonán, és felesége, Kosóczkiné dr. Jendrék Ágnes gordonkán adott koncertet. A feledhetetlen este után készségesen és szívesen válaszoltak néhány kérdésemre, melyből kicsit talán jobban megismerhetjük Őket.
Mikor és hogyan találkoztak a zenével?
Dr. Jendrék Ágnes (J Á)– Olyan családban nőttem fel, ahol a klasszikus zene az élet része volt. Nagymamám nyugdíjazása előtt zongoratanár volt, és édesanyám is több évig zeneiskolában dogozott: gordonkát tanított Csapon. Így otthon a zene központi szerepet töltött be, s nálam is egyértelmű volt, hogy mindenképp zenélni szeretnék. Először zongorázni tanultam nagymamámtól, aztán 7 éves koromban kezdtem el emellett csellózni is a váci zeneiskolában.

Dr. Kosóczki Tamás (K T) – Gyermekkoromban a templomban találkoztam az orgonazenével. Nagyon megtetszett, ahogy a bajai belvárosi templom akkori kántora játszott. Azt gondoltam, milyen jó lenne, ha én is így tudnék orgonálni, de addig nem tanultam zenét. Ez az indíttatás később fokozatosan eljutott arra a szintre, hogy egyre többet kezdtem foglalkozni a zenével. Először csak egy éneket szerettem volna tudni eljátszani egy szólamban, később már négy szólamban, s aztán gondoltam arra, hogy milyen jó lenne, ha kántor lehetnék. Ezt követően lehetőségem adódott, hogy felsőfokú tanulmányokat is folytassak ebben az irányban. Itt már az orgonaművészi diploma megszerzése lett a cél, amit a doktori fokozat követett.

Milyen hangszereken játszanak?
J Á – Mint említettem, először zongorázni tanultam, később kezdtem csellózni, mely, mondhatni, a fő hangszerem lett. Próbálkozom néha én is az orgonával, de még csak kezdő szinten állok. Ugyanakkor nem a zene a hivatásom: gyermekorvos vagyok, a muzsikálás csak kedvtelés emellett.

K T – Nekem az orgona a fő hangszerem, annak vagyok a művésze. Ezen kívül zongorából is van végzettségem, így azt is tanítok, de elsősorban az orgona az, amin koncertezem.

Miben más az orgona a többi hangszertől Ön szerint?
K T – Már maga a monumentális hangzás is magáért beszél, s lényegében az orgona egyedül egy teljes zenekart tud utánozni, azzal a különbséggel, hogy egy ember az, aki ezt tulajdonképpen vezérli.

Kik a kedvenc zeneszerzőik?
J Á – Egy kedvencet nem igazán tudnék kiemelni, hiszen minden korszakból van néhány, akit nagyon szeretek. J. S. Bach például az egyik nagy kedvencem, mivel művei nagyon összetettek, ugyanakkor élvezhetőek is. A romantikát is nagyon kedvelem. Ebből a korszakból kiemelném G. Fauré-t, aki nagyon sok szép művet írt, tőle ezen az estén is hallhattunk egy darabot.

K T – Ezzel magam is így vagyok. J. S. Bach művészete hozzám is nagyon közel áll, valamint a romantikus szerzők közül Franck, Liszt, Mendelssohn. Persze, rajtuk kívül sok más szerzőt is említhetnék: pl. a francia romantikusok közül szinte minden szerzőnek vannak olyan alkotásai, melyek közel állnak hozzám.

A zene hozta Önöket össze, a zene által találkoztak?
K T – Közelebb hozott minket egymáshoz.
J Á – Így van. Más módon találkoztunk, de ez mindenképpen fontos kapocs volt a megismerkedésünk során, ez is fontos közös pont volt bennünk.

Ha jól tudom, most először játszanak Kárpátalján. Milyennek látják a kárpátaljai közönséget?
J Á – Kárpátalján igen, most játszottunk először.

K T – Mint azt a hangversenyen is hallhattuk, nagyon lelkesen tapsoltak az egyes darabok után. Én úgy gondolom, hogy ez minden bizonnyal szívből jött és az egyes szerzők műveinek szólt. Remélem, hogy közelebb került mindenkihez ezáltal az a muzsika, ami ma itt megszólalt.

Ön kárpátaljai születésű. Szoktak még hazalátogatni olykor?
J Á – Így van. Ungváron születtem, de csak 5 éves koromig éltünk ott, aztán Magyarországra költöztünk. Ennek ellenére nagyon büszke vagyok a gyökereimre. Sajnos nem túl gyakran sikerül hazalátogatnunk, de 2-3 évente azért mindenképpen eljövünk.

Terveznek Kárpátalján hangversenyt vagy koncertet még a közeljövőben?
K T – Minden hangverseny tulajdonképpen csak a lehetőségtől függ.
J Á – Amennyiben lesz rá lehetőségünk, mindenképpen.

Reméljük, hogy így lesz. Köszönöm szépen a beszélgetést.
J Á – Mi is köszönjük.