„A haza minden előtt” – Március 15-i megemlékezés Nagyberegen

Szerző: | 2018.03.15., 14:44 | Kulturális hírek

A KMKSZ Nagyberegi Alapszervezete ünnepi megemlékezést rendezett az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc tiszteletére március 14-én Nagyberegen.

Nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése után Vas Bertalan, az alapszervezet elnöke köszöntötte a vendégeket.

Ezután Békésyné dr. Lukács Angéla, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja mondta el ünnepi beszédét. – A márciusi ifjak tetteinek üzenete számunkra az, hogy a mai kor embere számára is fontos és elengedhetetlen az, hogy kitűzött céljainkért mindennap megküzdjünk. Elődeink példája arra sarkall minket, hogy tudásunkat, tehetségünket és akaratunkat a közösség érdekében az alkotásra, a jobbításra kell fordítanunk, annak érdekében, hogy ezen munkának eredményét valamennyien közösen élvezhessük. Legyünk büszkék elődeink tetteire! – zárta sorait a konzulasszony.

Püspöki Attila, a község polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelte, hogy hőseink emléke, küzdelmük bátorsága és összefogásuk ereje példaértékű a magyarok számára. Tisztelegjünk előttük ezen a napon!

„Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.” (2.Mózes 17,8-13) – kezdte ünnepi igehirdetését Tóth László nagyberegi református lelkipásztor. – Egy nemzet harcol azért, hogy elnyerje Istentől kapott örökségét, megmaradhasson annak, aminek az Úr teremtette. Nem akarta a másét elvenni, de a magáét sem odaadni. Ma is olyan idők vannak, amikor harcot kell vívnunk hazánkért, nyelvünkért, sokszínű kultúránkért, megmaradásunkért. A 170 éve megtörtént események hűen tükrözik napjainkat is, harcolnunk kell. Elődeinknek sikerült győzedelmeskedniük, és Istenhez fordulva mi is átélhetjük azokat a győzelmeket, melyeket elkészített számunkra.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének képviseletében Vass Ottó és Géczi Tihamér.

„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak/ Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT” – kezdte ünnepi beszédét Kölcsey gondolatával Vass Ottó. A márciusi ifjak ragaszkodtak hazájukhoz, harcba szálltak érte. 170 évvel később újra hasonló események zajlanak a szemünk előtt, támadják a magyar nemzetet. Tisztelet a hazáért mindenkor kiállóknak, tisztelet a bátraknak!

Géczi Tihamér, a Nagyberegi Középiskola igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. A forradalom kötelességet és feladatot hagyott a magyarságnak. Elődeink felvállalták nemzeti hovatartozásukat – mi fel merjük vállalni? Legyünk büszkék arra, hogy Kárpátalján magyarnak születtünk. Sorsunk ideköt, ez a szülőföldünk. Legyünk büszkék a márciusi ifjak tetteire!

Az 1848–49-es megemlékezés a Nagyberegi Középiskola 9. osztályos tanulóinak ünnepi műsorával folytatódott.

A rendezvény végén Vas Bertalan megköszönte Kovács Mónika felkészítő tanárnak az áldozatos munkáját, illetve az iskola igazgatójának azt, hogy helyszínt biztosított számukra a rendezvény megtartására.

Az ünnepi megemlékezés zárásaként az egybegyűltek közösen elénekelték a Szózatot.

Bursza Krisztina
Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This