A málenykij robot áldozataira emlékeztek Beregszászban
Embertelen körülmények, áldatlan állapotok, kiszolgáltatottság és megaláztatás, sokaknak pedig halál lett osztályrészük, akik háromnapos munkára indultak 1944 novemberében.
78 éve történt a kárpátaljai magyarság történelmének legnagyobb tragédiája, a málenykij robot. Háromnapos munkára hurcolták a férfiakat, ám sokan közülük sohasem térhettek haza. A kényszermunka több tízezer magyar férfi halálát jelentette, kiknek egyetlen bűnük magyarságuk volt. Az áldozatokra emlékeztek november 18-án Beregszászban.
Az emlékünnepség a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola udvarán kezdődött, ahol a jelenlévők megkoszorúzták Matl Péter szobrászművész „Gúzsban” című szobrát. Ezt követően istentiszteletre gyűltek össze a helyi református templomban.
Az ökumenikus istentiszteleten elsőként Molnár János beregszászi plébános hirdette az igét. Mint mondta: a történelem során számos tragédiáról, üldözésről beszélhetünk. Az ember gyakran azt hiszi, hogy joga van uralkodni mások fölött, joga van megpecsételni mások sorsát. 44-ben is így éreztek őseinkkel kapcsolatban, amikor ártatlannak tűnő kis munkára vitték el a férfiakat. A kárpátaljai magyar hívek pasztorálásáért felelős püspöki helynök Pál apostol szavait idézve hozzátette: ha csak ez életben reménykedünk a Krisztusban, akkor szánalomra méltók vagyunk.
– Az Isten azért teremtette az embert, hogy az ember éljen – hangsúlyozta prédikációjában Marosi István görögkatolikus áldozópap, az Ortutay-kollégium igazgatója. Az égő kemencébe vetett három ifjú történetén keresztül jelentette ki Isten hatalmát és gondviselését. – A nehézségek idején is Krisztusra kell tekintenünk, aki arról próbál meggyőzni, hogy van elég erőnk elviselni a terheket és a megpróbáltatásokat. Minden körülmények között fontos, hogy a közösségben összekapcsolódva az Istent is magunkhoz tudjuk ölelni.
Taraczközi Ferenc, a Beregszászi Református Gyülekezet vezető lelkésze Harari kijelentését idézte, aki szerint egy új korszak következik, melyben az új faj, az egyelőre isteni képességeknek vélt attribútumokkal rendelkező Homo Deus jön majd létre. Ám lehet-e Isten nélkül elképzelni a világot? – tette fel a kérdést a lelkész. Majd Reményik Sándor Istenarc c. versét idézte: Egy istenarc van eltemetve bennem, / Tán lét-előtti létem emlék-képe! / Fölibe ezer réteg tornyosul, / De érzem ezer rétegen alul, / Csak nem tudom, mikép került a mélybe…
Ezután Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi-főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének docense, valamint a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont igazgatója elevenítette fel a tragikus esemény történelmi mozzanatait. A meghurcolás szörnyűségeit egy beregszászi magyar férfi példáján hozta közelebb a hallgatósághoz. Az illető Deák György volt, akinek a neve ott szerepel ma is az áldozatok között az emléktáblán. Az egykori állami főgimnáziumi tanár feljegyzései révén emelkedett ki sorstársai közül. A ma már kordokumentumnak számító jegyzetek számos részletet elárulnak a megpróbáltatások sorozatából és egy korszak szörnyűségeiből.
– Különös a mai emlékezet. Az ártatlanok emlékét tovább kell vinnünk – kezdte beszédét Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a Pro Cultura Subcarpathica elnöke. Hangsúlyozta: a háború jelen pillanatban is körülvesz bennünket. Ezért ma, amikor fejet hajtunk a beregszászi és a kárpátaljai ártatlan magyar és német elhurcolt férfiak előtt, emlékezzünk az orosz–ukrán háborúban elesett ártatlan áldozatokra is.
Az előadást követően a jelenlévők egyesével olvasták fel a több mint 300 beregszászi áldozat nevét.
Az istentisztelet után a résztvevők gyertyákkal vonultak végig a városon, s elhelyezték az emlékezés koszorúit a református templom előterében, a Beregszászi Tarasz Sevcsenko Líceum bejáratánál, valamint a Puskin téri emlékműnél. Több száz gyertya égett az áldozatok neveit hirdető táblák alatt, ahol szinte minden jelenlévő talált felmenőt a névsorban.
A rendezvény a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Beregszászi Polgármesteri Hivatal, valamint a történelmi egyházak közös szervezésében valósult meg a Magyar Kormány támogatásával.
Gál Adél