A nap verse: Finta Éva: A folytonosság margójára

A szavak rabtartók: befognak.
Lezár s bezár mindent a mondat.
A pontot elhagyom – kilépek
oda hol folytonos a lélek

hol belelép az ősz a télbe
s a tél a tavaszt hozza fényre
és ágazik sarjadva dúsan
a holtomiglan s azon túlnan –

a kövek elporladva szállnak
rózsává válnak és darázsnak
a méhek édes mézén telnek
a gömbölyű és bölcs szerelmek –

a hiány sírásában ott van:
„Anyaggá válni sose tudtam”…

Forrás: extra.hu