A nap verse: Nagy Zoltán Mihály: Tél-esti dal

„Hó csöndben halkan elmerült,
álomba hullt a nagyvilág.
Dalolva halnak fagyhalált
a kintfelejtett dáliák.

Hó-csöndben minden vesszen el,
virrasszon csak az én szobám,
karomba igézni téged
ezen a téli éjszakán.

Öröm, hogy ma is láttalak,
hogy szavad szómra válaszolt,
és képzeletben két kezed
rajongva engem átkarolt.

Szemed fényébe költözöm,
arcomat hozzád emelem.
Szakadjon lázas szívünkre
gyógyító, csókos szerelem.

Hó-csöndben minden vesszen el,
virrasszon csak az én szobám,
társammá igézni téged
ezen a tél éjszakán.

Titokkal sejlő tünemény,
sóhajts az éjbe csillagot,
suhogó dallammal hirdesd,
csillagod fénye én vagyok.

Biztass biztató szavakkal,
hogy minden nap az én napom,
s mi tőled messze-igézzen,
ó nincsen olyan hatalom.

Hó-csöndben minden vesszen el,
virrasszon csak az én szobám,
valóvá igézni téged
ezen a téli éjszakán.

Hó-csöndben halkan elmerült,
álomba hullt a nagyvilág.
Kísértő lelket játszanak
a kintfelejtett dáliák.”

Nagy Zoltán Mihály: Új csillagon című kötete, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 2003