Hungarikumok: birsalmasajt

A birsalmasajt sárgásbarna színű, áttetsző, késsel jól szelhető, tömör állományú gyümölcskocsonya. Felülete száraz tapintású. Pirosra kevés alkörmös levével, piros musttal, barnára beleolvasztott csokoládéval festették. Az 50 és a 200 g-os darabok alakja különböző, az alkalmazott formától függő, például trapéz vagy körszelet keresztmetszetű. Készül 1,5-2 cm vastag, tepsire öntött lapból, kekszkiszúróval való formázással is. A birsalmaszalámi 4-6 cm átmérőjű, 40-50 cm hosszú, henger alakúra formázott birsalmasajt. Megszilárdulás előtt gyakran durvára vágott dióval beszórják, esetleg bele is keverik. Ez díszíti, de ízletesebbé és táplálóbbá is teszi. Jellegzetesen birs illatú, a készítőtől függően esetleg egyéb, harmonizáló fűszerrel (citrom- vagy narancshéj, vanília, szegfűszeg, fahéj) aromásított. Íze kellemesen édes-savanykás, üdítő hatású. Zsírpapírba, celofánba, újabban folpakba csomagolják. Tárolás alatt színe sötétedik, a száradás következtében egyre rágósabbá válik. Birsalma vagy birskörte, cukor, esetleg különböző fűszerek felhasználásával készül.
A birs évszázados múltra tekint vissza Magyarországon. Első okleveles említése 1395-ből maradt fenn. A birsnek már a XVII. században is megtalálható a körte és alma változata. Melius Péter 1578-ban említi a birsalmát, főleg gyógyító hatásai miatt, de azt is hozzáteszi, hogy: „A birsalma lictariom igen jo” vagy „Te paraszt ember, süsd meg” – ez már az étkezési felhasználását mutatja. Jellegzetes aromája van, a hazai zsidóság kultikus gyümölcse. Októberi leszedése után gyakran a szobában, szekrény tetejére téve érlelik tovább, és illatosítják vele a helyiséget.
Fanyar íze miatt a birsnek a népi-paraszti nyers fogyasztása jelentéktelen, szegfűszeggel, cukorral ízesítve, kompótnak megfőzve azonban a kisnemesi, polgári étkezésben a XVII. századtól jelentős. Sült hús mellé tálalták. A háziasszonyok a birsalmasajtot ősszel főzték és eltették télire. Bornemissza Annától (XVII. sz.) ered a következő nádmézes konfektum: „Végy bisalmát s bisalma levet. Főzd meg nádmézzel, s ha megfőtt, vedd ki belőle az bisalmát, s rakd bé egy iskatulyába. A leve hadd főjön, amíg sűrű lesz. Töltsd azután a bisalmára, hogy felyül érjen az leve a bisalmán. Jó lészen. Az olyan liktáriumból minden féle figurákat csinálhatni.”
A nyelvtörténeti adatok a keményre főzött birsalmapogácsát, birsalmasajtot (pl. 1736: „Az Úr házában,… Bűs alma Sajt…”, 1746: „Egy fél birsalama sajt…”, 1848: „Birsalma sajt két és fél font…” idézik. A XVIII. század végi kalendáriumok októberi munkaként javasolták a birsalmasajt főzését, készítését. Ezek közül például a Plessing-féle gazdasági kalendárium – amit a magyarországi adottságokra adaptáltak – külön kiemelte a birsalmasajt készítését a nemesi háztartásokban. Nagyváthy János a magyar gazdasszonyoknak írt háztartástani szakkönyvében 1820-ban a birsalmasajtot „száraz Liktárium”-nak nevezte. A felaprított gyümölcsöt péppé főzték, és mustban ismét főzették sűrűsödésig. Ekkor tepsikbe öntötték, „ha tetszik Czukorporral, fahéjjal, kivált szegfű borsal megkevertetik”, és a kenyérsütés utáni meleg kemencében megszárították, megszikkasztották.
A cukorral megfőzött birs lehűlésekor könnyen kocsonyásodik. Ügyesebb asszonyok nemcsak tepsi, kuglóf és tányér formájú, ezekbe az edényekbe kiöntött és megmerevedett birsalmasajtot tudtak készíteni, hanem galamb, őzgerinc, koszorú és egyéb formájú birsalmasajtot is készítettek. Kiváló csemege, önállóan is fogyasztják, és sütemények készítéséhez is felhasználják.
A birsalmasajt főként téli csemege. Zsírpapírba csomagolva, szellős helyen hetekig, hónapokig eláll. Házi készítésű édesség, a gyümölcs-szegény hónapokban szeletelve, édességként fogyasztják. Igen alkalmas desszerttálakra darabolni vagy kis kockákra vágva a püspökkenyérbe belesütni. Elsősorban saját fogyasztásra készítik, de főként ősszel a piacokon, vásárokon árusítják. Szegeden a szeptemberi, Mária-napi alsóvárosi búcsúban is kapható.
Országos ismertségére jellemző, hogy készítésének leírása megtalálható a XIX. század végén és a XX. század elején megjelent, a polgárság számára írt receptkönyveinkben. Az utóbbi időkben történtek próbálkozások közvetlen édesipari alkalmazására, pl. a zselés szaloncukor analógiájára birsalmasajttal töltött szaloncukor készítésére.
A birsalmasajt készítése valószínűleg török és délszláv hatásra a Dél-alföldön keresztül terjedt el a Kárpát-medencében. Készítéséhez a lényegében csak külső megjelenésben különböző birskörte és birsalma egyaránt felhasználható. A megmosott, csumától (magháztól) és hibás részektől megtisztított birsalmát héjastól bő vízben megfőzik, majd főzővíz nélkül szitán áttörik (ma turmixolják). A nagy pektintartalmú pépet cukor nélkül, folytonos keverés közben főzik, hogy még jobban besűrűsödjék. Édesítéséhez korábban mézet, betöményített mustot használtak, ma cukrot. A gyümölccsel egyenlő mennyiségű mézet, mustsűrítményt vagy cukrot, továbbá az ízlés szerinti fűszereket (citrom- és narancshéj, szegfűszeg, fahéj stb.) belekeverik a gyümölcspépbe, és főzik még 10-15 percig. A kész masszához esetleg durvára vágott dióbelet vagy mogyorót adnak, majd vizezett, hőálló, üveg, porcelán vagy zománcos formában néhány centiméter vastagon elterítik. Tüllel letakarják, és napos helyen vagy kenyérsütés után a kemencében keményedni hagyják. A megszilárdult gyümölcssajtot kiborítják, és a másik oldalát is megszárítják. A szárítás néhány napig is eltarthat. Szebb, áttetszőbb lesz a sajt, ha az áttört birs-pépet cukorsziruphoz keverik és legfeljebb 15 percig forralják, hogy a pektin gélesedési hajlama ne romoljék. A cukorszirup a gyümölcspéppel egyenlő mennyiségű cukorból és kilogrammonként 2 dl vízből készül. Az optimális cukortartalom 40-60%25.
A birsalmasajt színe attól függ, hogy az elkészítés és a tárolás során az enzimes barnulás milyen mértékű. Gyors hőkezeléssel, citromlé hozzáadásával világos sárgás-rózsaszínes terméket kapnak, e nélkül viszont a sajt színe aranybarnába hajló lesz.
A birsalmasajt előállítására kifejlesztették a gyári technológiát is. Ennek lényege, hogy a birsalmasajtok a gyümölcsízekhez hasonlóan készülnek.
Szárazanyag-tartalmuk legalább 58 ref.%25, a magbéllel, pl. dióval készült sajté, a szilárdabb gélszerkezet érdekében, 62 ref.%25. 0,15%25 Na-benzoáttal tartósítják.
Hazánkban nagyobb birsfaállománnyal a Tiszántúl rendelkezik. A birs jellemzően a házi kertek gyümölcse. Éves átlagban kb. 500 vagon a termelés, amelynek jelenleg csak kis részét használják birsalmasajt készítésére. A készített birsalmasajt mennyisége nem becsülhető. Szeptemberben és októberben elsősorban a háztartásokban, saját fogyasztásra készítik.
Forrás: magyarvagyok.com