Mindenszentek vagy halottak napja?

Mindenszentek ünnepéről a kivilágított, gyertyafénnyel díszített temető képe jut eszembe. Kislánykoromban a temetőből hazafelé tartva mindig visszanéztem a domboldalra, ahol a temető volt, s a szürkületben mintha a csillagos eget látnám: világítottak a pici mécsesek…

Közeledik a november 1-je. Azonban a halottak napját és a mindenszenteket sokan szinonimaként kezelik. Holott két különálló ünnepről van szó. A tévedés talán az egymás után következő napoknak (november 1. és november 2.) köszönhető. Cikkünkben szeretnénk helyre tenni a két fogalmat. Lássuk hát röviden, mit is jelent e két ünnep.

Mindenszentek napján, tehát november elsején az üdvözült lelkekről emlékezik meg a katolikus egyház. Ez minden szentnek az ünnepe, vagyis a liturgikus év minden egyes napján valamelyik szentet ünnepli az egyház. A szentek összessége azonban nem fér az év 365 napjába, mert sokkal több szent van hitünk szerint. S erre szolgál a november 1-je. A néprajzi szakirodalom szerint eredetileg azoknak a halott lelkeknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Azt nem tudjuk, hogy az ünnep népi szokásai mikor alakultak ki, az viszont általánosan elterjedt, hogy e napon megtisztítják és virággal díszítik a hozzátartozók sírjait, valamint gyertyát gyújtanak a halottak lelki üdvéért. A mindenszentek ünnepe a történelem folyamán szorosan összekapcsolódott az ősszel tartott, ősi kelta Samhain pogány ünneppel. Úgy hitték, az elmúlt évben meghalt emberek lelkei ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az ünnepen a lelkeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék számukra a vándorlást. S talán ennek az ételáldozatnak köszönhető a néhol szokásban levő halottak etetése. Ilyenkor a család bőséges lakomát rendezett, majd saját halottainak terített. A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, ott elosztogatják.

A mindenszentek nem tévesztendő össze a halottak napjával, vagyis egyháztanilag a szenvedő egyház ünnepével, amit 998 óta tart meg az egyház november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Egyszerűbben szólva a küzdő egyház a szenvedő egyházról emlékezik meg. A halottak napja az egyház ünnepnapjából fokozatosan vált az elhunytakról való megemlékezés napjává olyannyira, hogy szinte egybemosódott a mindenszentek ünnepével.

Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat – hangzik az egykori szokás. A Gyimes-völgyben így mondták: „Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat, odaadjuk avval, hogy a hóttaké.” Máshol halottak napján a közeli rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, majd kimentek a temetőbe és gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére.

Ezen a napon tiltották a munkát, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát. Megtiltották a mosást, mert attól féltek, hogy akkor a hazajáró halott vízben fog állni. Nem meszeltek, nehogy a férgek ellepjék a házat. Szlavóniában nem végeztek semmilyen földmunkát, nehogy kelésesek legyenek.

Mára a szokások sorából mindössze a gyertyagyújtás maradt meg. Korábban csak a katolikus vallású emberek körében volt jellemző, míg az utóbbi években a protestánsoknál is egyre gyakoribbá vált. Sokan már nem tudják, hogy mire szolgál a mécsesek elhelyezése, csupán megmaradt a szokás, átvették a hagyományt és gyakorolják.

Gál Adél
Kárpátalja.ma