Húsvéti hagyományok elevenedtek meg a Nagyberegi Tájházban
Ismét húsvéti programnak adott otthont a Nagyberegi Tájház április1-jén, ahol a szervezők ezúttal is a vidékünkre jellemző ünnepi szokások és hagyományok felelevenítésére helyezték a hangsúlyt. A rendezvény célja az volt, hogy a fiatalok ne csupán halljanak ezekről a hagyományokról, hanem aktív részeseivé is váljanak azoknak.
„Ilyenkor igyekszünk az ünnep minél több szegmensét felidézni, hogy a gyerekek megismerkedhessenek azokkal a szokásokkal és hagyományokkal, amelyek évtizedek vagy akár évszázadok óta öröklődnek generációról generációra, és amelyek ma is élnek közösségeinkben” – fogalmazott Gál Adél, a tájház koordinátora.
A rendezvényen a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem óvodapedagógia és tanítói szakos hallgatói, valamint a Gáti Kovács Vilmos Líceum tanulói vettek részt. Az egyetemisták tavaszi körjátékokat mutattak be, majd együtt játszottak a gyerekekkel, oldott, vidám hangulatot teremtve.
A foglalkoztató teremben a hímes tojás készítésének gazdag hagyománya került a középpontba. A résztvevők több díszítési technikát is kipróbálhattak, amelyek mind a kárpátaljai népi kultúrának fontos részét képezik. A salánki viaszrátétes technika során a mintákat forró viasszal vitték fel a tojás felületére, majd aranyporral bedörzsölve nyerte el végső formáját. A viasz eltávolítása után rajzolódott ki a minta, amely gyakran finom, aprólékos vonalvezetést igényel.
Emellett karcolt tojások is készültek, ahol a már hagymahéjban megfestett tojás felületébe éles eszközzel karcolták bele a mintákat. Ez a technika különösen nagy kézügyességet és precizitást kíván, hiszen a motívumok a sötétebb alapszínből „világosodnak ki”. A berzselt tojások esetében pedig növényi levelek és virágok segítségével, hagymahéjjal történő festéssel alakították ki a természet ihlette mintázatot, amely minden darabot egyedivé tesz.
A foglalkozás során nem csupán a technikai lépések elsajátítása volt fontos, hanem a hagyományos motívumkincs megismerése is.
A résztvevők olyan díszítőelemekkel dolgoztak, amelyek szimbolikus jelentéssel bírnak: a virágmotívumok vagy a geometrikus formák mind a termékenységet, az újjászületést és az élet körforgását jelképezik. Ezeknek a mintáknak az átörökítése nem pusztán esztétikai kérdés, hanem a kulturális identitás megőrzésének egyik alapja is.
A konyhában közben a húsvéti ünnepkör jellegzetes ételei készültek. Túrós porlós sült, valamint a térség egyik elmaradhatatlan édessége, a sárga túró is az asztalra került, mégpedig a Nagyberegre jellemző ízvilág szerint elkészítve.
A program a hagyományos húsvéti locsolkodás felelevenítésével zárult. A fiúk locsolóverseket mondtak, majd – a régi szokásokhoz híven – vödörből vízzel locsolták meg a lányokat, vidám, felszabadult hangulatot teremtve.
A Pro Cultura Subcarpathica rendezvénye ismét rávilágított arra, hogy a hagyományok megőrzése akkor válik igazán élővé, ha azokat a fiatalabb generációk saját élményeken keresztül ismerhetik meg. A Nagyberegi Tájház programjai ezt a célt szolgálják: hidat építenek múlt és jelen között, miközben közösséget formálnak és értéket közvetítenek.
A program a Csoóri Sándor Alap jóvoltából, valamint a Hagyományok Háza kárpátaljai kirendeltségének szakmai partnerségével valósult meg.
René