Színház a rendkívüli „izé” ellenére is

Nagy sikert aratott a Háztűznéző, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház új darabja. A premiert március 19-én tartották teltház előtt.

Hosszú várakozás előzte meg az előadást. A mögöttünk álló időszak kihívásai a színpadot is csendesítették, nem tették lehetővé az előadások megtartását. A színházkedvelő közönség azonban már várta a folytatást. Ezúttal Nyikolaj Gogol Háztűznéző című darabját vitték színre. A Vidnyánszky Attila által rendezett előadás a Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója.

Az előadás ugyan nem éreztette, ám a színészek ezúttal nehezített körülmények között dolgoztak. Ahogyan a darabban több ízben elhangzott, a rendkívüli „izé”-re való tekintettel, hét nő és egy férfi lépett színpadra, noha a darab több férfi szereplőt követelt volna. A férfi karaktereket nagy részben női művészek keltették életre.

A háztűznéző régi keletű dolog. A leánynak és hozzátartozóinak látogatását jelenti a leendő vőlegény házánál, melyre akkor volt szükség, ha a legény anyagi viszonyai nem voltak ismertek a leányos család előtt. Nemegyszer előfordult megtévesztési kísérlet ilyenkor: mások vagyonát, kölcsönkért ingóságait, mint magáéit mutatta be a legény családja – olvasható a Magyar Néprajzi Lexikon idevágó szócikkében.

Hasonló alaphelyzetből indul ki Gogol népszerű darabja, melyben a házasodni készülő (vagy éppen hezitáló) ifjú (vagy éppen korosodó) szereplők szórakoztató vívódásainak, és párválasztással járó gyötrelmeinek lehetünk tanúi.

Kicsit megcsavarva, a művet átültetve az itt és mostba tárták a közönség elé a történetet. A humorral átitatott pillanatok mögött ott rejtőzött a felismerés, a saját hétköznapi vívódásaink és kétségeink burkolt mása. A fesztelen és gördülékeny események sorát a darab végén felhangzó monológ tette napjainkban is aktuálissá, s hozta közel mindenkihez a történetet saját életére levetítve is.

„Csak most tudtam meg végre-valahára, mi is az élet. Most egészen új világ tárult elém, most már látom, hogy minden mozog, él, érez, valahogy szinte gőzölög, és valahogy az ember maga se tudja, mi történik. Azelőtt nem vettem észre semmi effélét, vagyis…”

Azelőtt… vagyis a háború által szétszabdalt és darabokra tört időszak előtt másként tekintett mindenki saját életének eseményeire. A minket ért, s a világunkat felforgató változásokat a színház sem hagyhatta szó nélkül. Láthatatlanul, mégis érezhetően reflektált napjaink eseményére, az embert próbáló időkre. S mint kiderült, hatásosan…

Reményeink szerint a sikeres újrakezdést még sikeresebb folytatás követi majd, hogy a kárpátaljai kultúrakedvelő és színházszerető közönség megtalálja kikapcsolódási lehetőségét, s hogy élményt leljen a színészek játékában.

Gál Adél

Kárpátalja.ma