Tánckultúra, tánctörténet – dr. Diószegi László 3. előadása a Rákóczi-főiskolán

2012. március 27-én újra Dr. Diószegi László koreográfus volt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vendége. A magyar táncművészet és tánckultúra témakörében tartotta harmadik előadását.

Az előadás tartalmát tekintve továbbhaladt a stílustörténeti korok táncdivatjainak bemutatásával. Míg az első két előadáson a körtáncokról és a legényes táncok típusairól, illetve a páros táncokról hallhattunk, addig a jelenlegi előadáson a XX. század tánckultúráján volt a hangsúly.

Megismerkedhettünk a Gyöngyösbokréta mozgalom keretében kialakult táncokról, mely kapcsán 1931–1944 között minden év augusztus 20-a táján e néven rendezték meg a parasztcsoportok tánc-, ének- és játékbemutatóit Budapesten. Így a magyar városi lakosok is megismerkedhettek a falusi néptáncokkal. Azonban ennek is volt negatív oldala, mégpedig az, hogy csak a falusi élet „ünnepnapjait” mutatta be: mindenki vidám, ügyes, gazdag. A hétköznapok viszont ellentmondtak ennek a látszatnak. Ezért csak egyfajta „vasárnapi folklórról” beszélhetünk.

Az idő előrehaladtával a néptáncok is változtak. Megjelent Igor Mojszejev, aki a balettből akart nemzetietlen néptáncot csinálni, melynek jellemzői az akrobatikusság és a nagyon nagy létszám volt. Nem volt benne nemzeti karakter sem.

Ezt a technikát változtatta meg Molnár István magyar koreográfus, táncművész, néptánckutató megjelenése, aki a túlságosan is nemzeti motívumok felé fordult, majd pedig Martin György, aki a nemzetközi rangú magyar tánckutatás megteremtője. Munkássága során olyan hatalmas anyagot gyűjtött össze, mely máig a színpadi néptánc történet oktatásának alapja. Azt is mondhatjuk, hogy Martin György ugyanazt tette a néptáncban, mint Bartók és Kodály a zenében.

A 60-as és 70-es évek ismét változást hoztak a magyar néptáncban, az új mozgalmat akár anti-mojszejevistának is lehetne nevezni. Az előadások fokozatosan levetkőzték a szimmetriát, a nagy létszámot, az egyformaságot, célja lett, hogy visszatérjenek az eredeti néptánchoz, amelyre az jellemző, hogy a tánccsoport minden tagján van valami megkülönböztető, amelyben a tánccsoport tagjai még véletlenül sem ugyanazt a lépést végzik. Ez volt az, ami leginkább az egykori néptánc hangulatát keltette, és a falu világát vitte fel a színpadra.

A táncok bemutatását természetesen rövidfilmes illusztrációk is kísérték, melyek által még szemléletesebbé és érthetővé vált a tánc típusának megértése.

Az előadássorozat következő részére május 17-én kerül sor, ez alkalommal egy tánccsoport mutatja be és tanítja meg a jelenlévőknek a néptánc lépéseit egy táncház keretében. A szervezők szeretettel várnak mindenkit. Hamarosan további információkkal szolgálunk a Programajánlónkban.

kárpátalja.ma