XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Április 19. és 22. között a Millenáris parkban tizenkilencedik alkalommal került megrendezésre a Budapesti Könyvfesztivál, amit dr. Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás minisztere nyitott meg. Majd 100 külföldi és a legfontosabb magyar kiadók illetve szerzők vettek részt a nagyszabású könyvünnepen. A főszerep idén az észak-európai országoké (Dánia, Svédország, Norvégia, Izland, Finnország) volt. Ezen országok díszvendégségét az európai Unió soros elnöke, Dánia szervezte. Az egyéni íróvendéget, az olasz Claudio Magrist Esterházy Péter fogadta. Az olasz irodalmár Tarlós István főpolgármestertől vehette át a Budapest Nagydíjat.

Az északi szerzők mellett sokan érkeztek a Magyarországgal határos országokból, kivéve Ukrajnát. A B épületben találtam rá a határon túli magyar kiadók pavilonjaira. Természetesen a legtöbben Erdélyből érkeztek, mint a Mentor, a Litexim KFT, a csíkszeredai Pallas-Akadémiai Kiadó, a Romániai Magyar Könyves Céh vagy a Kovászna megyei Művelődési Központ. Külön műsor keretében mutatkoztak be a vajdasági magyar kiadók, a Délvidéket képviselte az Életjel, zETNA, a Forum, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a vajdasági Magyar felsőoktatási Kollégium és a Sziveri János Művészeti Színpad. A Felvidéket az Ab-Art, a Lilium Aurum, a Median, a Méry Ratio, a Nap Kiadó és a Gömör-Kishont Múzeum Egyesület képviselte, de érkeztek Szlovéniából és Horvátországból is. Éppen a szlovén és az egyik felvidéki pavilonnál érdeklődtem, hogy van-e kárpátaljai, vagy legalább ukrán stand. Sajnos nemleges választ kaptam. A vajdasági eladó együttérzően jegyezte meg, hogy Kárpátalja mindig háttérbe van szorítva. De miért is? Olyan országok képviseltették magukat, mint Brazília, Indonézia, Németország, Kína, Oroszország, Azerbajdzsán, Szaúd Arábia, Spanyolország vagy Lengyelország. Vajon az ukrán kiadók és irodalmárok miért nem tartják fontosnak, hogy bemutatkozzanak Európa egyik legjelentősebb könyvszemléjén? Még csak messze sem kellene utazni! Kárpátalján több magyar kiadó is működik, vajon miért nem fognak össze, hogy közösen állítsanak egy standot, mint mondjuk a vajdaságiak, vagy a felvidékiek. Ha nem mutatjuk meg magunkat, nem is fognak megismerni soha. Az összefogás és az önreklámozás helyett marad a folytonos siránkozás, hogy Kárpátalját mindig elfelejtik.

Hiába kerestem köteteket kárpátaljai szerzőktől, bizony egyet sem találtam, pedig a közelmúltban jelent meg Vári Fábián László Tábori posta című könyve. Mindössze a Magyar Napló által megjelentetett Az év versei 2012 című kötetben találtam rá Vári Fábián László és Lőrincz P. Gabriella verseire. Sovány felhozatal, érzésem szerint ott lett volna a helye Nagy Zoltán Mihály, Füzesi Magda, Penckófer János, Fodor Géza, Bartha Gusztáv, Zselicki József, Berniczky Éva vagy Weinrauch Katalin könyveinek is. Ha már nem is találtam kárpátaljai könyvet a fesztivál, a fesztiválra számos értékes és hiánypótló kiadvány jelent meg. Ilyen például: M. Kiss Sándor – Raffay Ernő – Salamon Konrád: Magyarország sorstragédiái a 20. században, Turbucz Dávid: Horthy Miklós, Szőnyei Tamás: Titkos írás 1-2, Sárközy Tamás: Magyarország kormányzása 1978-2012, Sergio Cariello: Képregény Biblia, Paul Lendvai: Eltékozolt ország. De szívesen látnám a polcomon Laár András: Kiderülés-A derűs élet titka, Umberto Eco: A prágai temető, Csonkaréty Károly: Horthy Miklós hajóhada, Oláh János: Száműzött történetek vagy Csoóri Sándor: Már én sem volnék című kötetét.

Évek óta kijárok a könyvfesztiválra, néha kárpátaljai könyvvel is találkozom, remélem jövőre már szűkebb hazám magyar kiadóinak standját is üdvözölhetem a Millenáris valamelyik pavilonjában.

Lengyel János

Forrás: Kárpátinfo